2023. augusztus 28. - Az erdők számos létfontosságú szerepet töltenek be: természetes élőhelyet biztosítanak állatoknak, növényeknek és más szervezeteknek.
Hozzájárulnak a talaj- és vízmegőrzéshez, a szén-dioxid-tároláshoz és a levegőtisztasághoz. Ezenkívül az erdők elősegítik a gazdasági növekedést azáltal, hogy alapvető árukat és szolgáltatásokat biztosítanak az emberek számára, például fát és élelmiszert, valamint a bioalapú gazdaságban a fosszilis erőforrások helyettesítésére szolgáló termékek széles választékát. Kedvelt helyek a szabadtéri kikapcsolódásra is. Az erdők virágzásához fontos, hogy fenntartható módon kezeljék őket, egyensúlyban tartva a különféle ökoszisztéma-szolgáltatási igényeket. Ezen igények többségét a különböző nemzeti erdőpolitikák említik. Az ilyen politikák azonban gyakran a potenciálisan egymásnak ellentmondó társadalmi igényekre összpontosítanak, és többnyire nem koordinált folyamatok során dolgozzák ki őket Norvégiában és más országokban egyaránt. Ez inkoherenciákat eredményezett a tervezésben és a végrehajtásban, ami ellentmondó célokkal rendelkező politikákhoz vezetett. A MultiForest nemzetközi együttműködési projektben a tudósok azt vizsgálták, hogyan lehet jobban teljesíteni az erdőkkel kapcsolatos elvárásokat négy országban, Svédországban, Finnországban, Norvégiában és Németországban.
"Túl sok szakács"
Jelenleg számos nemzeti és uniós politika irányadó az erdőgazdálkodásban. A globális felmelegedés korlátozása érdekében az EU olyan stratégiákat indított el, amelyek célja a megújuló biogazdasági stratégia kidolgozásának előmozdítása. Vannak biodiverzitási stratégiák és nemzeti erdőstratégiák is, amelyek az erdei ökoszisztémák különböző aspektusait hangsúlyozzák. "Biogazdasági szempontból a cél a fa biomassza kitermelésének növelése és a fa tüzelőanyag-kitermelésének növelése bioenergia-termelés céljából. Ugyanakkor vannak olyan politikák, amelyek célja a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása, az ökoszisztéma-szolgáltatások védelme az erdőktől, valamint hogy az erdők hozzájáruljanak az éghajlatváltozás mérsékléséhez."– magyarázza Clara Antón Fernández, a NIBIO vezető kutatója. "Tehát az egyik politika célja a fosszilis alapú gazdaságról a bioalapú gazdaságra való átállás, a másikban a védett területek növelése, egy másik pedig a szén-dioxid-felvétel növelése. A koordináció és a koherencia hiánya látszik ezek között a politikák között, és ritkán foglalkoznak a sokféle igény közötti konfliktusokkal és összefüggésekkel” – emeli ki dr. Antón. "Ehelyett konkrét érdekek alapján alakították ki őket, és olyan politikai inkoherenciát hoznak létre, amely lehetetlenné teszi a politikai célok elérését, és még az erdei ökoszisztémák fenntarthatóságát is veszélyezteti."
Optimális egyensúly
Ez a kihívás volt a háttere a MultiForest európai együttműködési projektnek, amelyben a NIBIO partner. A projekt célja az volt, hogy szilárd alapot alakítson ki az erdőkben a szakpolitikai inkoherencia által okozott társadalmi-ökológiai területhasználati konfliktusok megoldásához. Az erdőgazdálkodási rendszerek ideális kombinációjának megtalálásához a tudósok matematikai optimalizálási megközelítést alkalmaztak, egyensúlyba hozva az egyes országok politikáiban szereplő célkitűzéseket és korlátokat, és igyekeztek optimális megoldást találni a különböző ökoszisztéma-szolgáltatások biztosítására.
Marta Vargarechea, a NIBIO Erdészeti és Erdészeti Erőforrások Osztályának kutatója elmagyarázza: "Új megközelítéseket dolgoztunk ki az erdőpolitikák inkoherenciájának értékelésére. Ez segít egyensúlyban tartani a különböző erdei ökoszisztéma-szolgáltatási igényeket, és lehetőséget kínál annak értékelésére, hogy a jelenlegi irányelvek milyen messze vannak a multifunkcionalitás becsült maximális szintjétől."
Norvégiában a kutatók a norvég nemzeti erdőleltár (NFI) adatait használták fel, és szimulálták a norvég erdők fejlődését különböző gazdálkodási rendszerek mellett. Ezt követően különböző erdőpolitikai forgatókönyveket határoztak meg három fő politika alapján: a Nemzeti Erdőpolitika (NFS), a Biodiverzitáspolitika (BIOS) és a Biogazdasági politika (BIES).
"Az úgynevezett többcélú optimalizálás révén, amely egynél több kívánt cél optimális megoldási értékeinek megtalálását jelenti, azonosítottuk az egyes szakpolitikai forgatókönyvekhez legjobban illeszkedő irányítási rendszerek kombinációját" - mondja Vargarechea.
Norvégiában a megszokott módon
Az összes forgatókönyvre vonatkozó eredmények azt mutatták, hogy Norvégia 2093-ban akár 17 millió m3 faanyagszükségletet is képes lesz kielégíteni. A norvég erdők ökoszisztéma-szolgáltatásainak jövőbeli biztosítását azonban döntően a nemzeti szinten meghatározott politikai célok határozzák meg. "Azt találtuk, hogy a biogazdasági politika és a nemzeti erdőpolitika nagyon hasonló erdőgazdálkodási programokat eredményezett Norvégiában, ahol az extenzív gazdálkodási rendszerek dominálnak. A biodiverzitási politikában a pihentetett területek és a folyamatos erdőborításos gazdálkodás növekedése tapasztalható, ami jobban összeegyeztethetővé tette a biológiai sokféleség mutatóival. Számos szinergiát és kompromisszumot is találtunk közöttük, amelyeket valószínűleg a politikai célok nemzeti szintű meghatározása befolyásolt" - mondja Vargarechea.
Kifejti, hogy a biodiverzitási politikában a pihentetett területek növekedését ellensúlyozhatja máshol magasabb kitermelés. Ez az erdőgazdálkodást meghatározott földterületekre fogja koncentrálni, növelve a rájuk gyakorolt hatást. Az erdőpusztulás csökkentése érdekében a politikai döntéshozóknak olyan ösztönzőket kell kidolgozniuk, amelyek arra ösztönzik az erdőtulajdonosokat, hogy módosítsák gazdálkodási gyakorlatukat. Norvégiának puha célpontjai vannak dr. Antón szerint, azonban a projekt azt figyelte meg, hogy a norvég politikai célok „puhábbak”, inkább minőségiek, mint mennyiségiek, mint például Finnországban. "Norvégiában a kezelési rendszerek optimális kombinációja nem volt messze a jelenlegitől. Ha el akarjuk érni a biodiverzitás terén kitűzött célokat, növelnünk kell a pihentetett területeket. Ugyanakkor növelnünk kell az intenzívet is. A bioenergiával és a faanyaggal kapcsolatos célok elérése érdekében az erdők nagy rekreációs értéket képviselnek, ezért előnyben kell részesíteni az olyan kezelési rendszereket, mint a folyamatos erdőborítás” – összegzi. "Finnországban azonban a finn erdészeti politika optimális kezelési megoldása jelentős változtatást igényel az erdőgazdálkodásban, hogy megfeleljen a kitűzött szakpolitikai céloknak. Ebben az esetben Finnországnak nagyon erős célkitűzései vannak, míg a norvég politikák egy kicsit enyhébbek. Keményebb célpontok esetén könnyebb felelősségre vonni a gazdálkodást” – mutat rá dr. Antón.
Korlátok
Norvégiában lehetőség van a kitermelés növelésére is az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló erőfeszítések érdekében. A fa- és biomassza-igények által képviselt éghajlatmérséklési célok elérése azonban hatással lesz más ökoszisztéma-szolgáltatások biztosítására és a biodiverzitás megőrzésére. A tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy bár az erdők fontos szerepet játszanak a klímaváltozás mérséklésében, hozzájárulásukat nem szabad túlhangsúlyozni. "Ez ellentmondó elvárásokhoz és negatív hosszú távú következményekhez vezethet más ökoszisztéma-szolgáltatásokra és a biológiai sokféleségre nézve" - kommentálja Vargarechea. "Fel kell ismernünk az erdei erőforrások felhasználásának korlátait a mérséklési célok elérése és a társadalmi dekarbonizáció érdekében."
Siri Elise Dybdal, Norvég Biogazdasági Kutatóintézet