2023. szeptember 1. - Az eddig is ismert volt, hogy Németország délkeleti tartományában, Bajorországban magas radioaktivitási szintet mutat a vaddisznóállomány.
Éppen ezért – közkedvelt húsa ellenére – sokan fel is hagytak a faj vadászatával, aminek következtében jelentősen megnőtt a populáció.
Idáig az 1986-os csernobili atomkatasztrófát okolták a jelenségért, de ezt egy friss tanulmány most azzal egészíti ki, hogy az 1960-os években végzett atomfegyver-kísérletek is nagy szerepet játszhattak a vaddisznók fertőzésében. De egyik sem magyarázza, hogy más vadon élő állatoknál miért csökkent az évek alatt a radioaktivitási szint – ezért nevezik a jelenséget vaddisznó-paradoxonnak.
A Bécsi Műszaki Egyetem és a hannoveri Leibniz Egyetem kutatói 48 vaddisznó húsának vizsgálata után állapította meg a radioaktív cézium különböző izotópjainak észlelt arányát. Ugyanis míg a cézium-137 felezési ideje nagyjából 30 év, tehát ez jó eséllyel a 37 évvel ezelőtti csernobili balesetre utal, a mintákban szintén jelen lévő cézium-135 felezési ideje több mint 2 millió év, és szintén maghasadással keletkezik, vagyis jó eséllyel a 20. század közepén végzett atombomba-robbantások maradványa.
A radioaktív cézium szintje a vizsgált húsminták 88 százalékában meghaladta a Németországban megengedett határértéket, és ezeknél változó arányban, 12-68 százalék között volt a nukleáris teszteknek tulajdonítható cézium-135 része.
Az Environmental Science and Technology folyóiratban megjelent tanulmány szerint a nukleáris tesztekből származó cézium a földbe süllyedt, és a vaddisznók által kedvelt táplálékot, a szarvasgombát szennyezte a talajban. Mivel a Csernobilból származó cézium tovább szivárog a talajba, a szarvasgomba szennyezése is folytatódik, ezért a kutatók szerint a radioaktív vaddisznók jelensége nem fog egyhamar eltűnni. Bodnár Zsolt