2023. december 11. - A klímaváltozás kapcsán egyértelmű, hogy emberi beavatkozásra is szükség van az erdők megfelelő alkalmazkodásának elősegítéséhez – fogalmazódott meg a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) Országos Erdő- és Vadgazdálkodási Osztályának legutóbbi ülésén.
A hazai nagyvadlétszám az elmúlt három évtizedben megduplázódott, az idei hivatalos becslés szerint meghaladja a 600 ezret – mondta prof. Csányi Sándor, az Országos Vadgazdálkodási Adattár vezetője.
Az állomány táplálékigénye sokszorosa a vadászatra jogosultak által a vad számára kijuttatott takarmánymennyiségnek. Elmondható, hogy a nagyvadállományt – akaratlanul – alapvetően az erdőgazdálkodók és a mezőgazdasági vállalkozások által hasznosított területek tartják el, ám az ott okozott vadkárnak csak töredékét térítik meg számukra
A probléma kezelésének legcélravezetőbb megoldása az állomány jelentős csökkentése lenne, akár az eddiginél radikálisabb beavatkozásokkal. Az Agrárminisztérium irányításával tervben van egy országos vadhatásmonitoring-rendszer kidolgozása, amelynek alkalmazásával a vadászatra jogosultak szintjén lehetne kezelni – a helyi viszonyoknak megfelelően – a problémát.
Az ülésen egyetértés volt abban, hogy elsődleges cél a gím és a dám állományának jelentős csökkentése, további terjeszkedésének megakadályozása, valamint az afrikai sertéspestis miatt megfogyatkozott vaddisznóállomány ismételt felszaporodásának elkerülése.
Az osztályülés másik kiemelt napirendi pontja az erdők klímaváltozáshoz való alkalmazkodása volt. „A klímaváltozás a termőhelyi potenciál csökkenését, növedék- és árbevétel-kiesést, valamint a biotikus és abiotikus károsítás gyakoriságának és erélyének növekedését okozza a hazai erdőkben” – fogalmazott dr. Borovics Attila, az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatója.
A hazai erdei ökoszisztémák nem mindegyike képes adaptálódni a gyorsan változó körülményekhez. Magyarország átlaghőmérséklete az utóbbi 50 év alatt 1000 kilométert „tett meg” dél felé, ezért a fafajok spontán vándorlása már nem elégséges, az embernek kell azt elősegíteni – egyebek közt a változást jobban toleráló genotípusú szaporítóanyag, ellenállóbb őshonos fafajok, valamint a klímaváltozás hatásait mérsékelni képes erdőművelési módszerek megválasztásával.
Ugyanakkor a klímazónák olyan mértékben tolódnak el, hogy bizonyos esetekben az őshonos fajok sem jelentenek megoldást, és – mindenre kiterjedő, alapos vizsgálatokat követően – idegenhonos szárazságtűrő fajok telepítése is szóba jöhet.
Az osztályülésen egyetértés volt abban, hogy nem szabad „magukra hagyni” az erdőket, bármennyire is ezt sugallják zöld szervezetek, az erdészeti szakmának mindent meg kell tennie az erdőket ért káros hatások kivédése érdekében. A rezervátumszemlélet helyett aktív beavatkozásra van szükség.
Az erdő – az agrárerdészet részeként –, mint klíma- és talajvédelmi beruházás, a mezőgazdaság egyik lehetséges kitörési pontja is lehet, amely a gazdák számára járulékos pozitív hozadékként például faanyagot és gyümölcsöt is biztosít.