2024. március 12. - Napjainkban természetes, hogy Kecskemét büszkélkedhet egy csodálatos arborétummal, bárki felmászhat a Vízműdomb tetejére vagy sétálhat a Milliomodik hektár erdőben.
Néhány évtizeddel ezelőtt azonban ezek még sehol sem voltak. Helyükön csupán szántóföld, rét, futóhomok volt.
Kecskeméten már a 19. század első felében egyre nagyobb gondot okozott a futóhomok, mely ráadásul kedvezőtlen északi, észak-nyugati széliránnyal párosult. Az elmúlt századok egyre intenzívebb tájhasználata – erdőirtás, legeltetés, szántóföldi növénytermesztés – miatt a táj jelentősen leromlott. A növényborítás hiánya miatt a szélfútta homok megnövelte a kiülepedő és lebegtetett porszennyeződést. Ehhez jött még a közlekedésből adódó további környezetszennyezés.
Jelentős a humánökológiai hatás
A fás környezet humánökológiai pozitív hatása jelentős. Kecskeméten a zöldfelületi rendszer kialakítása az 1960-as években kezdődött el. 1961-67 között a város nyugati térségében, a Csalánosi erdő szomszédságában 67 hektáron erdőt telepítettek. A Csalánosi parkerdő hosszú éveken át kedvelt kirándulóhely volt, ma már kevesebben látogatják. 1967-re készült el a város első egységes Általános Rendezési Terve (ÁRT). Majd 1968 és 1975 között a város keleti (Nyomás) és déli (Muszály) területein is erdőtelepítéseket eszközöltek. A város stratégiailag fontos északi határterületei azonban még az 1970-es évek elején nyitottak voltak. Például a Tó Hotel helyén a Barnevál vállalat libatelepe működött, a Máriaváros szélén pedig északi, észak-nyugati irányban még a Széktó sziktavas-nádfoltos rétjei terültek el. A Mária kápolnától egészen el lehetett látni a Máriavárosig.
A II. világháború utáni erdőtelepítésekre utal a név
Az ÁRT irányelvei alapján felgyorsultak az erdőtelepítések. 1972-76 között a Szabadidőpark, 1975-ben a Milliomodik hektár Emlékerdő, 1976-1986 között a mesterséges tórendszer és a Vízműdomb készült el. Mindezek 500 hektáron pozitívan hatottak a város környezeti minőségére. Ezek után következett az arborétum kialakítása, mely hosszú éveken át húzódott, de mára az ország egyik legszebb létesítménye.
A Milliomodik hektár Emlékerdőt 1975. március 28-án avatták fel, a Széchenyivárosban, az Akadémia körút, Nyíri út és a Szabadidőpark által határolt 5,6 hektár területen. Az elnevezése arra utal, hogy a II. világháborút követő három évtizedben (1945-1975) egymillió hektár erdő létesült, újult meg hazánkban. Az erdőtelepítési program keretében 560 ezer hektár új erdőt telepítettek, és 440 ezret felújítottak, rendbe tettek.
Az országos program jelentős része a nagy Alföldön valósult meg, kiemelten két város versenyzett, Debrecen és Kecskemét. Végül a „versenyben” Kecskemét nyert, így itt avathatták fel az egész erdőtelepítést fémjelző Milliomodik hektár Emlékerdőt. Az avatóünnepségre nagyon sokan érkeztek, neves tisztviselők ültették el a különböző fákat, többek között Madas András miniszterhelyettes.
Őshonos fákat ültettek
A Milliomodik hektár Emlékerdőbe harmincféle fát és cserjét telepítettek. Hazai fafajok, őshonos fákat ültettek, mint kocsányos tölgy, juharfélék, nyír, hazai nyárfélék, stb. Ezek közül néhány még ma is áll, például a Tiszaháti nyárfák. A kivitelező a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Nyárlőrinci Nyárjasi Erdészete volt, Szeverényi István vezetésével. Eredetileg 5,6 hektár területen feküdt az erdő, de ebből később kivontak kisebb részeket, az egykori kis busz végállomásnak, illetve a Szabadidőpark parkolójának. A sokak által csak Kiserdőként emlegetett Emlékerdő 1975-ben tanácsi kezelésbe került, a terület állami volt.
Az erdő tervezésében részt vett dr. Gőbölös Antal is, aki 25 évig, 1979- és 2004 között volt a Dél-Alföldi Hatóság Kecskeméti Erdőfelügyelőségének a vezetője, előtte pedig a KEFAG ágazatvezetője volt. A terveket Ván László erdőművelési osztályvezető készítette, munkáját segítette Gőbölös Antal és Begya Lajosné Editke.
Sebestyén Hajnalka