2024. március 14. - Az elmúlt évek tapasztalatai alapján elmondható, hogy a hazai vadállomány száma évtizedes távlatban növekedett, míg az apróvadfajoké - elsősorban a fácáné, mezei nyúlé - csökkent, a szürke fogolyé pedig gyakorlatilag az összeomlás szélére került.
Földvári Attila, a Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa elmondta, hogy a mezőgazdasági struktúra utóbbi évtizedekben tapasztalt átalakulása - a kicsi parcellák, szegélyek, fasorok eltűnése, és az ezeket váltó nagytáblás mezőgazdaság - kedvezett a nagyvadfajoknak.
Tovább növekedett Magyarországon a gímszarvas és a dámszarvas terítéke. Az Agrárminisztérium tavalyi becslései alapján gímszarvasból 128 151, dámszarvasból 45 953, őzből 369 326, muflonból pedig 12 750-et tartottak nyilván. Ami a vármegyei lebontást illeti a legtöbb Gímszarvas Somogyban volt összesen 18 520, míg Jász-Nagykun-Szolnokban egyetlen darab sem volt. A legtöbb dámszarvas Tolnában fordult elő összesen 5131 db, míg a legkevesebb 92, Jász-Nagykun-Szolnokon volt - írja a HelloVidék. Kiugróan vezeti a statisztikát Békés vármegye, ahol összesen 38 769 őz fordult elő, míg a legelhanyagolhatóbb mértékben Nógrádban, 5 567 volt. Ami a muflonokat illeti, a legtöbb vad, 2 685 Hevesben volt megtalálható.
Érdekesség, hogy Hajdú-Biharban, Jász-Nagykun-Szolnokban, és Tolnában egyetlen egy állatot sem jegyeztek fel ebből a fajból. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár (OVA) éves statisztikai jelentése alapján a 2022/2023. vadászati évben összesen 72 351 db trófeát bíráltak el. A trófeabírálaton belül a vadfajok részarányai a korábbi évekhez képest számottevően nem változtak. Az őzagancsok 60,3%-kal, a gímszarvas agancsok 26,9%-kal, a dámlapátok 7,1%-kal, a vadkan agyarak 3,9%-kal, és a mufloncsigák 1,8%-kal részesedtek az összes elbírált trófeából.
A mezőgazdasági struktúra utóbbi évtizedekben tapasztalt átalakulása - a kicsi parcellák, szegélyek, fasorok eltűnése, és az ezeket váltó nagytáblás mezőgazdaság - kedvezett a nagyvadfajoknak, lévén búvóhelyet és táplálékot biztosított, azonban igen negatívan hatott az apróvadfajokra, mert az ő búvóhelyük eltűnt, illetve a rovar és gyomirtó szerek miatt szűkült a táplálékbázisuk - kezdte a lap megkeresésére Földvári Attila. A Magyar Vadászati Védegylet főmunkatársa szerint az apróvadnak a ragadozófajok - különösen a vörös róka, a populációrobbanást produkáló aranysakál, a dolmányos varjú és a szarka - állománynövekedése sem kedvez.
Komoly kihívásokkal kell még szembenézni
A szakember szerint még nem lélegezhetünk fel az afrikai sertéspestis kapcsán sem.
Bár a betegség stagnál, terjedése lelassult, ez tavaly nyáron enyhítéseket is lehetővé tett a járványügyi előírásokban. Ugyanakkor a betegség horvátországi terjedése továbbra is éberséget követel meg a vadgazdálkodóktól - hívta fel a figyelmet.
Az afrikai sertéspestis (ASP) megjelenése óta kihatott a vaddisznó teríték nagyságára, a 2022/2023. vadászati évben a lelövések száma 130 ezer példányra csökkent. A 2010-2018 közötti években a jelentett létszám 100-110 ezer példány között alakult, ez a mennyiség a megemelt lelövések és a betegség együttes hatására 2019 óta hozzávetőleg a felére csökkent (55 847 példány). Továbbra is súlyos gondot okoz az illegális vadászat, nehezíti a helyzetet, hogy a látencia miatt az orvvadászat okozta károkat megbecsülni igen nehéz, azonban a probléma élesen jelentkezik. Földvári Attila szerint, ha az nem is veszélyeztet állományokat, állatvédelmi szempontból súlyos aggályokat vet fel a vadorzók.
Jelentős változások jönnek
Ami a hazai vadkárokat illeti Földvári Attila arról számolt be, hogy a kifizetett vadkárok összege érezhetően nőtt az utóbbi időszakban. Az agrárkamara becslése szerint évente mintegy 21 milliárd forintos vadkár keletkezik Magyarországon, ám ennek csak a töredékét, alig hárommilliárd forintot térítenek meg a vadásztársaságok a gazdálkodóknak. A vadkárok növekedése mögött elsősorban a vadállomány túlszaporodása áll. Mint ismert, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara nemrég bejelentette: céget alapít, ami ahhoz szükséges, hogy peres ügyekben átvállalja a gazdálkodók megalapozott vadkárköveteléseit, és lefolytassa a vadásztársaságokkal az eljárásokat. Az elmúlt két évtizedben szinte folyamatosan emelkedett a vadkárok mértéke, ugyanakkor régi probléma, hogy annak csak töredékét térítik meg a gazdálkodók számára.
A drasztikusan növekvő vadkár fő oka a vad túlszaporodása: hatvan év alatt az öt nagyvad (gímszarvas, dámszarvas, őz, vaddisznó, muflon) létszáma legkevesebb ötszörösére nőtt, napjainkban 17-szer több nagyvadat lőnek ki, mint az 1960-as években. Tudományos számítások szerint összesen mintegy 800 ezer nagyvad él hazánkban, ez a felduzzadt állomány évente 1,4 millió tonna szálas, lédús és szemes táplálékot fogyaszt el. Ennek mindössze 8 százalékát (110 ezer tonnát) juttatják ki vadtakarmányként a területükre a vadgazdálkodási egységek, a többit az erdőből és a szántóföldekről fogyasztja el a vad. Óvatos becslések szerint is, a nagyvadállomány táplálékigényének fele, mintegy 700 ezer tonna vadkárként realizálódik.