2024. június 7. - A Pest vármegyei, 4700 hektárt kezelő Ráckevei Vadásztársaság vármegyei szinten meglehetősen jó őzállománnyal rendelkezik.
Az őzbak vadászatok kapcsán Pálinkás Istvánt, a társaság hivatásos vadászát kérdezte a Nimród Vadászújság, az idei év tapasztalatairól.
A szakember elmondta, hogy az idén 28 őzbakot terveznek hasznosítani, ebből ez idáig 10 példányt ejtettek el, ez megfelel az előző évek tendenciájának. A trófeatömegek 280–480 gramm közöttiek, a 10 terítékre került egyed közül – egy 8 éves agancsos kivételével – a komolyabb bakok 6 év körüliek. Az eddigi legnagyobbak egy 471 grammos villás, egy 444 grammos torz agancsot viselő, valamint egy-egy 476, illetve 428 grammos szabályos hatos bak.
– Tavaly kiemelkedően sok öreg példány esett, nálunk szerencsére nincs gazdasági kényszer, nem kell feltétlenül terítékre hoznunk a 4 éves, 450 grammos egyedet. Ezt a szemléletet meg is hálálja a vad, így ejtettünk el az elmúlt években több kivételes, 500-600 gramm feletti példányt, az őznek tehát idő kell – hangsúlyozza a szakember, és hozzátette: ettől függetlenül, idén azok az ígéretes bakok, melyektől sokat vártak, szemmel láthatóan nem hozzák azt a tömeget, amelyre számítottak. Az agancsok se nem vastagok, se nem tömörek, a hosszméreteik is rövidek és feltűnően sok a gyenge, törött agancs.
Erre vonatkozóan vannak teóriáim, melyek a tudományos alapot nélkülözik, csupán az elmúlt 20 év tapasztalatai mondatják velem. Megfigyeltem, hogy ha a december- január kopogós, akkor az agancsok jók, tömörek, fajsúlyosak, erősek. Ha a hideg későn jön, február végén, akkor az nem hat jól az agancsfelrakásra, akárcsak az enyhe december. A nagy hidegben ugyanis többet eszik a vad, azaz több tápanyaghoz jut, és ez megmutatkozik az agancs minőségében is, emellett, ha a barkás agancsot hideg éri, az fokozza a vérkeringést is, ami jótékony lehet az agancs minőségét illetően. Táplálékhiányban itt nem szenved a vad, az elmúlt években ugyanis rengeteg a fakivágás, ezért sok a puhalomb a földön, melyet szinte egész évben megtalál az őz és rá is jár. A késő őszi, kora téli vágások után a földre került rügyeket, hajtásokat fogyasztja és nem is látogatja az etetőket – tette hozzá.
A nyártól még sokat remélnek, mert a vadásztatás hívásban a tarlókon rendszerint eredményes szokott lenni, a terv felét ekkor ejtik el.
– Területünk kétharmada mezőgazdasági – melyen búzát, kukoricát, napraforgót és repcét termelnek a gazdák –, egyharmad pedig erdő és zártkert, melyek szétszórtan helyezkednek el. A repce sajnos problémákat okozott tavasszal, több hasmenéses őzet láttam, emellett a rágcsálók elleni mérgek kihelyezése is megtette hatását.
Ami a vadásztatást illeti, felénk nem könnyű, mivel sok a fedett terület, az ártéri erdő. Hajnalban jellemzően igen korán és este későn, szinte csak sötéttel mozdul a vad, cserébe viszont izgalmas cserkelővadászatokon vehetnek részt a vendégek, itt tehát több időt kell szánni az őzbakvadászatra – részletezte a hivatásos vadász.
A főváros közelsége további nehézségeket eredményez, egyre nagyobb a zavarás, amit főleg a koronavírus-járvány óta tapasztalnak, sokkal több lett a kiránduló, de sok a quados, a cross motoros is, akik offroad túrákat rendeznek és nem csak zavarják a vadat, de a vadásztatás is körülményesebb.
– Szűkül a vad élettere is, például napelemparkok épültek a közelben és nőtt a bekerített területek aránya. Ha ez a sok-sok tényező összeadódik, az bizony új kihívások elé állít minket a jövőben – zárja mondandóját Pálinkás István.