2024. július 19. - Az olcsó ukrán dömpingárak miatt – klasszikus szóhasználattal – a „tönk szélére” kerülhet a magyar faipar, amely hátrányos helyzetű régiókban családok tízezreinek megélhetését biztosítja.
Az erdőgazdaságok az elmúlt hónapokban 30-70 százalékkal csökkentették a kitermelést.
Döbbenetes és elfogadhatatlan az a pusztítás, amit a harcok okoznak mindkét oldalon, ám újra ki kell mondani: az EU-nak, illetve Magyarországnak okozott gazdasági károk is drámaiak. Ráadásul ezek közel sem érnek véget az olaj és a gáz, vagy a gabonák frontján. Most egy kevéssé ismert, de annál súlyosabb veszélyre szeretném felhívni a figyelmet. Arról, hogy a magyar mezőgazdaság milyen súlyos károkat szenved, sokat és sok helyen olvashatunk.
Ráadásul a probléma a mezőgazdaság egészében olyan mértékűvé vált, hogy az uniós, illetve a nemzeti kormányok beavatkozását sem lehetett elkerülni. Azt gondolom, hogy az agrárágazat minden szereplője átérzi a helyzet súlyosságát. Ám most nem a 2024 nyári betakarításról és az ahhoz kapcsolódó új piaci kihívásokról szeretnék beszélni, hanem egy másik alágazatról.
Rengeteg magyar munkahelyet érint
Van ugyanis egy másik, szintén a mezőgazdasághoz kapcsolódó alágazat, ami elképesztő módon szenved az ukrán exportdömpingtől, azonban ez a téma igen kevés publicitást kap a magyar médiában. Ez az ágazat nem más, mint a faipar és fafeldolgozás. Mivel ez az ágazat kevesebb mint 1 százalékát adja a magyar GDP-nek, ezért hajlamosak vagyunk róla elfeledkezni, holott foglalkoztatási szempontból meglehetősen jelentős a hatása.
Elsősorban nem a foglalkoztatottak számára kell gondolni, hanem a foglalkoztatás helyére. Az elmaradottabb vidékeken, azaz a magyar perifériákon szinte az egyetlen munkavállalási lehetőség az erdőkön és a fafeldolgozó iparban adódik. Olyan tájakra kell gondolni, mint Dél-Somogy, Dél-Zala, Ormánság, Nógrád és Heves vármegye eldugott szegletei vagy éppen Szabolcs, Borsod nagyvárosoktól távoli zugai, zsákfalvai. Ráadásul ezek azok a munkahelyek, ahol a legképzetlenebb rétegek is találnak egész éves megélhetést, és nem csak a mezőgazdasági idénymunkában tudnak elhelyezkedni. Igaz, a létszám sem elhanyagolható, becslések szerint 80-100 ezer fős a teljes ágazat foglalkoztatottjainak a száma, de pontos statisztika csak a teljes mezőgazdasági szektorról van. Egyébként hozzávetőleg 8 ezer társas vállalkozás található a faiparban és több mint 6 ezer egyéni vállalkozó, miközben az ágazat összes foglalkoztatotti létszáma 60 ezer fő körüli – beleértve a feldolgozókat, a szállítókat, a gyártókat és a kereskedőket. Ehhez jön 30 ezer fő körüli kitermelői idénymunkás, esetenként a munkaerőpiaci „szürkezónában”.
Jó ideje válság van a magyar faiparban
Jelentősége ellenére tehát a magyar faipar rég nem látott módon szenved az utóbbi időben, elsősorban az ukrán faárudömping miatt. Az igazi válság 2023 tavaszától datálható, amikortól már a vállalkozások élet-halál harcot vívnak a túlélésért. Szebben kifejezve: egzisztenciális fennmaradásukat veszélyezteti a több mint egy éve folyamatosan, kitartóan romló piaci helyzet. Ebben az ágazatban – meteorológiai hasonlattal élve – egy hirtelen, igen veszélyes szupervihar keletkezett, ami persze nem csak az ukrán dömpingárakról szól, hiszen egyszerre öt szálon sújtja a szereplőket.
Nézzük ezeket a válsággal fenyegető összetevőket.
1. A felvevőpiacok gyengélkedése
Az európai építőipar (természetesen Magyarországot is beleértve) meglehetősen súlyos recesszióban van. Ezt főleg a magasépítési szektor érzi, amely jelentős számú nyugat-európai ingatlanfejlesztő bedőlésében ölt testet. Érdemes itt kiemelni az osztrák Signa Holding esetét, amelynek egész Európában vannak luxusingatlanjai, például a berlini KaDeWe és a londoni Selfridges luxusáruház.
A nagyobb európai építőipari cégek gondja csak az egyik oldal. Miközben hatalmas ázsiai építőanyag-ipari, illetve bútoripari kapacitások épültek ki, addig Kína szintén gazdasági lassulással küzd, aminek a vezető oka az ingatlanpiac problémája. Magyarán óriási kapacitásfelesleg alakult ki az ázsiai fafeldolgozás, faipar terén is, és ez nemcsak európai, de globális árnyomást is okoz.
2. A Covid-hullámokat kísérő extra kereslet megszűnt
Nem halmozzák már fel a háztartások a WC-papírt és a zsebkendőt. Nem kiemelten szükséges az érintésmentes kiskereskedelem, tehát a futárszolgálatok által használt csomagolóanyagok (dobozok, ételhordók és hasonlók) mennyisége is visszaesett. Visszaállt a home office hullám keltette bútoripari extra kereslet is.
3. Az infláció keresletcsökkentő hatása
A pénzromlás ütemének látványos gyorsulása itthon és szerte a világon visszavetette a reálbéreket, aminek hatására a kereslet érezhetően visszaesett a gazdaság minden területén.
4. Visszaeső felújítási kedv, átalakuló támogatások
Az államilag támogatott felújítási programok kifutása (3+3 milliós konstrukció) mellett az infláció is jelentősen korlátozza a lakossági építőipari beruházásokat, miközben az uniós források elmaradása, lassabb érkezése a központi beruházásokat veti vissza. A nagyobb termelő beruházások, építkezések, illetve a mélyépítés faanyagigénye jóval kisebb a lakásépítések és -felújításokkal összevetve. Az energetikai korszerűsítési támogatások faanyag igénye minimális, hiszen jellemzően műanyag nyílászárók, szigetelés, fűtés-korszerűsítés és zöldenergia-termelési kapacitások épülnek ki így.
5. Az ukrán faanyagdömping
Az ötödik tényező pedig a keleti szomszédunktól érkező olcsó, sőt dömpingáras faanyag megjelenése az európai piacokon.
Jobbára feldolgozva, könnyedén érkezik az olcsó ukrán faáru
Az első négy sokak számára ismert lehet, azonban az ötödik talán kevésbé. Az ukrán fa megjelenése a piacon a teljes magyar faiparra jelentős csapást mért. Ugyanis az északkeleti szomszédunktól érkező termékek nem nyers fa formájában, hanem feldolgozott termékként érik el a piacainkat. Már a háború előtt is jelentős volt az ukrán fa behozatala EU-s piaci szinten – mintegy 20–30 százalék között mozgott a teljes vertikumban –, ám ezeket az árumozgásokat több uniós korlátozás is érintette.
A korlátozások azonban 2022 óta érdemben enyhültek, és noha a nyersanyag, azaz a rönkök szállítása jelenleg is költséges és nehézkes (főként, mert az ukrán gabona beáramlása foglalja a vasúti kapacitásokat), a feldolgozott áru beáramlása sokkal könnyebben megoldható. Főképp úgy, hogy a feldolgozott fapiaci termékek túlnyomó része közúton kerül be az országba.
Csak pár hónap, és el is árasztották a magyar fapiacot
Először 2022 végén lehetett nyomokban érzékelni, hogy ukrán kereskedők jelentek meg a magyar piacon, a számuk azonban elenyésző volt. Tavaly óta azonban folyamatosan érezhető volt a kereskedők felfutása, és a megkötött üzletek száma is szignifikáns lett. Mára, 2024 nyarára pedig eljutottunk odáig, hogy Vas, Zala és Somogy vármegyében is az a trend lett megfigyelhető, hogy a feldolgozott ukrán faanyag (különösen az épületfa) még e távoli helyszínekre szállítva is olcsóbban érkezik meg, mintha azt helyi vállalkozótól rendelnénk meg a helyi, vágásra jelölt erdőkből érkező alapanyag felhasználása mellett.
Azaz az ukrán határtól legmesszebb lévő vármegyékben is versenyképessé vált az ukrán feldolgozott áru.
Mivel jár még az ukrán fadömping?
A fenti trendek a korábban említett négy folyamattal karöltve hatalmas csapást jelentenek a teljes magyar faiparra.
Az erdőgazdaságok jelentős keresletcsökkenést regisztráltak az elmúlt hónapokban. Ennek hatására a termelést is 30-70 százalékos mértékben fogták vissza.
Ebben sokszor az állami erdészeti társaságok játszanak vezető szerepet, de természetesen a magán-erdőgazdálkodók is jelentős károkat szenvednek. Ha csökken a termelés, akkor az azzal foglalkozó vállalatok és brigádok is jelentős problémákkal nézhetnek szembe, ami sok esetben a feloszlásukkal jár, és ez jelentős csapás lehet a magyar fakitermelési potenciálra rövid távon is. Tehát a piac esetleges későbbi rendeződésével sem áll majd helyre a korábbi kibocsátási szint.
Hozzá kell tenni, hogy az ukrán és az említett más hatások okán a német fapiac is jelentősen esett: 2023-ban éves szinten a visszaesés meghaladta a 20 százalékot, és hozzá hasonlóan a lengyel piac is szenved.
A fűrésztelepeket is legyalulhatja a válság
Az erdőgazdálkodóknál talán még nagyobb kihívással küzdenek a fűrésztelepek. Hanyatló kitermelés mellett csökken a felvásárolható alapanyag mennyisége, és ami még fontosabb, hogy azok minősége is jelentősen visszaesik, hiszen a kiemelt minőségű választékok nem kerülnek piacra bizonytalan megtérülések mellett. A megrendelések száma szintén csökken a magasépítést sújtó problémák miatt. Azonban még ez a csekély számú megrendelés sem a hazai ipar szereplőinél csapódik le, hiszen az olcsó feldolgozott ukrán áru kiszorítja őket a korábbi természetes piacaikról.
A teljes vertikum bajban: tetszhalott piacok
Végezetül elmondható, hogy a fapiac teljes vertikuma egyre súlyosabb, kihívásokkal küzd. Az egyes alpiacok, így a belföldi papírfa- és a rostfapiac lényegében megszűnt, a felvásárlási árak pedig önköltségi szintre süllyedtek. A tűzifa árában szintén jelentős esés figyelhető meg. Az elmúlt évek enyhe téli időjárása és a közelmúltbeli energiaválság okozta hisztérikus lakossági készletezés pedig oda vezetett, hogy
a tűzifapiac tetszhalott állapotban vegetál. Az egyedüliként még közel normálisan működő épületfapiac pedig az ukrán áru megjelenésével került kilátástalan helyzetbe.
A fentiek eredője tehát – igazi faipar hasonlattal – a tönk szélére sodort nagyon sok piaci szereplőt. Nem lehet már úgy kitermelt fafajt vagy választékot választani, hogy az normális piaci körülmények között találjon gazdára. Nincs már meg az a fapiaci szegmens, ahová átsúlyozván túl lehetne élni a recessziós problémákat. Kijelenthető tehát, hogy
a teljes hazai faipar drámai helyzetben van, aminek biztosan lesznek áldozatai, sok vállalkozás jelenthet csődöt a következő egy-másfél évben.
Mi lenne a megoldás?
A fentiek okán szükség lenne az EU-s erdészeti támogatások mielőbbi megjelenésére. Jelenleg, 2024 nyarán több hónapos csúszás érzékelhető az eredeti támogatási tervekhez képest, pedig ezen forrásokat nem blokkolta az unió. Ezen túl kellene egy átfogó – ahogy említettem, nem csupán energetikai célú – lakásfelújítási program. Továbbá újabb intézkedésekre, amelyek lehetőség szerint védik a magyar piacot a bezúduló olcsó ukrán faáruimporttól. Ez utóbbi azonban védővámokkal nyilván politikai okokból sem lehetséges, vélhetően csak a fuvarozás szabályainak szigorításán, a szállítás költségeinek emelésén keresztül lenne megoldható, vagy legalább az árnyomás enyhíthető. Így legalább talán az ukrán határtól messzebb eső felvevőpiacok fellélegezhetnének.
Boros Gergő agrárszakértő, a Stradamus Zrt. tanácsadó testületének tagja