2025. március 1. - Európa egyik legnagyobb összefüggő ártéri erdeje csaknem 18 ezer hektáron terül el.
2024-ben három alkalommal is árvíz borította, az őszi volt a legnagyobb, akkor 80 százaléka került víz alá.
A gemenci erdészek és vadászok hosszú évtizedek alatt tökéletesített szakmai hagyomány alapján mentik az erdő állatvilágát.
Egy több száz kilós nagyvadat – akármennyire is akarjuk – nem lehet csónakba húzni, hogy megmentsük az elhullástól, ez gyakorlatilag képtelenség. A gímszarvasok és a vaddisznók más, sokkal hatékonyabb segítséget kapnak a szakemberektől. A gemenci erdészek számára a Duna áradása olyan rendszeresen visszatérő természeti jelenség, amit szakmai munkájuk során alapadottságként mindig is figyelembe kell venniük. Gemenc emberi beavatkozással, a kalocsai érsekség erdészeinek köszönhetően alakult ki, élővilágát a folyó állandóan változó vízállása határozza meg.
A Sió torkolatától délre, a Duna mentén mintegy 30 kilométer hosszan terül el Gemenc 18 ezer hektáros erdősége, amely úgy alakult ki, hogy a 150 évvel ezelőtti folyamszabályozáskor nem közvetlenül a Duna medre mellett emelték az árvízvédelmi töltést, hanem attól 2-3 vagy éppen 5-7 kilométerre.
Természetes és mesterséges magaslatok
A hullámteret dunai mellékágak, holtágak, időszakosan vízjárta tavak szabdalják és alakítják páratlan szépségű és egyedi növény- és állatvilággal benépesülő tájjá. A talajszint nem egyenletes, régi, a kalocsai érseki uradalomból származó gátak, nyúlgátak, egykori árvízvédelmi töltésmaradványok, mesterséges vadvédelmi dombok, valamint természetes magaslatok emelkednek ki a mélyebben fekvő területek közül. Ezek a magaslatok kulcsszerepet játszanak a vadmentésben.
Természetesen a jelenlegi nagy és erős árvízvédelmi töltés mögött lévő ármentett területek is bekapcsolódnak az erdei állatok mentésébe.
Így történt ez 2024-ben is, amikor télen, nyáron és ősszel egyaránt víz alá került Gemenc. Abban az évben tehát már három alkalommal tudták sikeresen alkalmazni a tervszerű és szakszerű vadmentést a Gemenc Zrt. munkatársai.
Az erdőgazdaság – a közvetlen életveszély elhárítása érdekében – teljes erdőlátogatási tilalmat rendelt el, ami a csoportos és egyéni túrákra, valamint a vízitúrákra is vonatkozott. Leállította a Gemenci Állami Erdei Vasút közlekedését, bezárta kapuit a pörbölyi Ökoturisztikai Központ, valamint elmaradtak az előre meghirdetett programok is.
Az erdőben jelentősen megnőtt a fakidőlések kockázata, felázott a talaj, valamint a nyári gátak töve, ezért a hullámtéren belüli időszakosan ármentett területekre is betörhetett a víz. A vészhelyzetet fokozta, hogy a Duna gyors emelkedése miatt rendkívül erős volt a víz sodrása. Az erdőlátogatási tilalomnak, amely az embert védte, volt tehát egy másik nagyon komoly oka, mégpedig az, hogy minél sikeresebb legyen a vadmentés.
Minimális emberi jelenlét
A gemenci erdészek és vadgazdálkodási szakemberek vigyázó szemeiket nem Párizsra, hanem a németországi Passaura vetik.
Amikor Alsó-Bajország egyik legfontosabb városában áradás kezdődik, akkor Gemencen tudják, hogy 7-10 napjuk van a vad biztonságba helyezésére. Ekkor elkezdik feltölteni szemes- és szálastakarmánnyal a hullámtéri területek magaslatain és az árvízvédelmi töltésen túli ármentett részeken lévő etetőket. Ezáltal csaknem egy hete van a vadnak, hogy ezekre a helyekre odaszokjon.
A vadvédelmi dombokat az utolsó napokban nagyjából kétheti élelemmel töltik fel az erdészeti társaság munkatársai, így az oda menekülő állatok fél hónapig is túlélhetnek. Miután megtörtént az ártér elöntése, már csak az ármentett területeken lévő etetőkbe szállítják a takarmányt, hogy a víz által kiszorított állatok itt találjanak menedéket. Csendben és nyugalomban.
A tudatos és szakmai alapon végrehajtott vadmentés ugyanis csak akkor lehet sikeres, ha ilyenkor sem jó szándékú érdeklődők, sem katasztrófaturisták nem lepik el az árvízvédelmi töltéseket és az erdő környékét.
Az ok pedig egyszerű. Képzeljük csak el, hogy az úszó, akár már hosszú órák óta menekülő vad az utolsó pillanatban, amikor már épp a magaslatra lépne, találkozik egy emberrel, megijed és visszafordul a vízben. A túlélés esélye máris minimálisra csökken, és sajnos megtörténik a tragédia, az állatpusztulás. Ha azonban nincs emberi zavarás, az állatvilág számára jóval nagyobb a túlélés esélye. A Gemenc Zrt. ezért hívja fel minden alkalommal a lakosság figyelmét arra, hogy az árhullám elvonulásáig személyes jelenlétükkel ne zavarják az állatok menekülését és az erdészek, vadgazdálkodási szakemberek mentési és árvízvédelmi munkáját. Baricz Árpád