2025. május 7. - Rendkívül fontos a mirigyes bálványfa elleni védekezés, mivel ez a gyorsan terjedő fafaj a természeti környezetre, az erdő- és mezőgazdálkodásra egyaránt káros hatással van.
Az országban számos helyen veszik fel a küzdelmet ellene az erdész és növényvédelmi szakemberek az élő- és termőhelyek védelmében. Tavaly nyáron a Csákberény községhatárban található bálványfafolt eltávolítását kezdte meg a Vérteserdő Zrt. Dél-Vértesi Erdészeti Igazgatósága.
A mirigyes bálványfa (Alianthus altissima) Kelet-Ázsiából származik, hazánkba a 19. században hurcolták be. A közepes termetű, 15-20 méter magasra növő fafaj lombja ránézésre hasonlít az alacsonyabb, nagyon dekoratív, ezért dísznövényként gyakran ültetett torzsás ecetfához (Rhus typhina).
A köznyelvben emiatt tévesen ecetfának is nevezik. A hasonlóság annyira megtévesztheti az embereket, hogy előfordulhat, bálványfát nevelnek az udvarukban, kertjükben a valódi ecetfa helyett.
Gyorsan növekszik, és rendkívül agresszívan terjed, kiszorítja élőhelyükről az őshonos növényeket és állatokat, ezáltal csökkenti az adott terület biológiai sokféleségét és károsítja az ökoszisztémák egyensúlyát. Sűrűn nő, ezzel árnyékolja a többi növényt, és olyan anyagcsere-termékeket bocsát ki, amelyek gátolják a közeli növények életfolyamatait és megnehezíti a természetes megújulást (allelopátia).
A fa mélyre hatoló gyökérzete károsíthatja az épületeket, az utak alatti csöveket és egyéb infrastruktúrát. Virágpora allergén reakciókat vált ki az erre érzékenyeknél. A bálványfa inváziója tetemes gazdasági károkat okozhat azáltal is, hogy rontja a mezőgazdasági termelés hatékonyságát, vagy növeli az erdőgazdálkodási költségeket. Különösen veszélyes a védett területekre, ahol a természetes növényzet megóvása kiemelt fontosságú.
A bálványfa kivágás után a gyökeréből újra kihajt, nagy mennyiségű magot termel, amelyek hosszú ideig életképesek maradnak, a szél pedig kilométerekre elviszi őket. Számos környezeti hatással szemben ellenálló, például jól viseli a szárazságot és a szennyezéseket, ezért az ellene való védekezés összetett feladat, többféle módszer kombinációját igényli.
A fiatal példányok kézzel is kihúzhatók, a nagyobbakat pedig kivágással lehet eltávolítani. A vegyszeres kezeléskor a kivágott fák tuskóját és a sarjakat speciális növényvédő szerekkel kezelik le (permetezés, kenés) vagy injektálással juttatják a szert a fába.
Ennek a hatása gyorsabb, de a kezelést többször indokolt elvégezni, így a környezeti terhelés nagyobb, mint a mechanikai irtáskor.
A csákberényi bálványfafoltnál a mechanikus és a vegyszeres védekezés együttesét alkalmazzák a Dél-Vértesi Erdészeti Igazgatósága munkatársai. Első lépésként tavaly nyáron kivágták a termőfákat. Majd ősz elején megkezdték a vegyszeres, egyedi védekezést. A hatóanyagot a vékonyabb sarjhajtások és a levelek esetében ecseteléssel, míg a vastagabb törzseknél, tuskóknál befecskendezéssel juttatták be. Ezután 3-4 évig szisztematikusan folytatják a fertőzött terület kezelését annak érdekében, hogy teljesen felszámolják a fertőzési gócpontot.
A bálványfa irtása tehát nemcsak esztétikai kérdés, hanem kulcsfontosságú a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából is. Visszaszorításával hozzájárulunk az őshonos ökoszisztémák helyreállításához és hosszú távú fenntartásához.
Boglári Zoltán