2025. október 20. - Egy német erdész döbbenetes felfedezése szerint a fák kommunikálnak, segítik egymást és érzik a fájdalmat.
Az Eifel-hegység mélyén, Németország nyugati részén, olyan érzése támad az embernek, mintha egy mesébe lépett volna. A magas, katedrálisra emlékeztető bükk- és tölgyerdők között minden fa él, figyel, és mintha suttogna. Legalábbis Peter Wohlleben szerint, aki egy egész életet szentelt annak, hogy feltárja, mi zajlik a fák láthatatlan világában.
Wohlleben neve mára világszerte ismert: „A fák titkos élete” című könyvével több mint 800 ezer olvasót hódított meg Németországban, és 11 országban került a sikerlisták élére. A volt erdész szerint a fák érző lények, amelyek kapcsolatot tartanak egymással, gondoskodnak utódaikról, sőt – figyelmeztetik is a szomszédaikat, ha baj közeleg.
Az erdő, mint élő szuperorganizmus
Wohlleben szerint az erdő nem egyszerűen fák gyűjteménye, hanem egy hatalmas, összekapcsolt közösség, ahol minden fa egyéni, mégis szorosan függ a többiektől. Egyik kedvenc példája két idős bükkfa, amelyek koronái még véletlenül sem érnek össze. „Ezek ketten régi barátok” – mondja. – „Osztoznak a napfényen, és gyökereik mélyen összefonódnak. Ha az egyik elpusztul, a másik sem él sokáig.”
Az erdész megfigyeléseit ma már számos kutatás is alátámasztja. A tudósok a fák föld alatti kapcsolatrendszerét „wood wide webnek” nevezik – ez egy gombafonalakból álló hálózat, amelyen keresztül a fák vizet, tápanyagot és kémiai üzeneteket cserélnek. E hálózat révén tudják figyelmeztetni egymást aszályra, betegségekre vagy rovarfertőzésre. „A fák együttműködnek. Ha egy gyenge, árnyékban növő csemete nem jut elég fényhez, a nagyobb fák cukrot juttatnak neki, hogy életben maradjon” – magyarázza Wohlleben.
Az anyafák és a fák családi hálózata
A legnagyobb, legidősebb fák – az úgynevezett anyafák – különleges szerepet játszanak. Mély gyökereik révén vizet és tápanyagot osztanak meg más fákkal, különösen a fiatalabbakkal. Wohlleben egy alkalommal egy több száz éves bükkcsonkra bukkant, amelyet már rég kivágtak – mégis zöld volt benne a klorofill. „Csak egy magyarázat lehetett: a környező fák életben tartották. Mint az elefántok, a bükkök sem hagyják el a halottaikat” – mondja.
A fák a föld alatt és a levegőben is kommunikálnak. Az afrikai szavannák akáciái például etiléngázt bocsátanak ki, ha zsiráfok rágják a leveleiket. Ez a gáz jelzi a közeli fák számára, hogy védekező vegyületeket kell termelniük – így a levelek hamar mérgezővé válnak. A zsiráfok viszont megtanulták a leckét: mindig szélirányban legelnek, hogy elkerüljék a figyelmeztetett fákat.
A fák érzékei: szagolnak, ízlelnek, reagálnak
A tudomány szerint a fák képesek érzékelni a környezetüket. Az elms és fenyők például felismerik a hernyók nyálát, és feromonokat bocsátanak ki, amelyek parazita darazsakat vonzanak – ezek a darazsak petéiket a hernyók testébe rakják, és belülről emésztik fel őket. „Nagyon kellemetlen a hernyóknak, de rendkívül okos megoldás a fáktól” – mondja Wohlleben.
Sőt, a fák még az állatok nyálát is megkülönböztetik. A lipcsei egyetem kutatása szerint, ha egy szarvas rágja meg az ágat, a fa olyan vegyületeket termel, amelyek keserűvé teszik a leveleit. De ha ember töri le ugyanazt az ágat, a fa gyógyító anyagokat bocsát ki – felismeri, hogy nem ellenség támadta meg.
Az erdész, aki fellázadt a fakitermelés ellen
Wohlleben karrierje kezdetén maga is a hagyományos erdőgazdálkodást követte: gépekkel ritkította az erdőt, vegyszerekkel védte a fákat. Egy nap azonban rájött, hogy ezzel többet árt, mint használ. Amikor felsőbb utasításra tarvágást kellett volna végeznie, inkább a falu lakóihoz fordult, és meggyőzte őket, hogy alakítsák át az erdőt természetvédelmi területté. Ma ez az erdő Németország egyik legkülönlegesebb „vadonja”.
Az erdész új bevételi forrást is talált: a fák közé temető készült, ahol az emberek hamvait az erdő talajába helyezik. „A fák élő sírkövek” – mondja. Ma már világszerte tart előadásokat, és túrákat vezet, hogy minél többen megértsék: az erdő nem faanyag, hanem élő közösség.
A tudományos vita: érző lények vagy biológiai gépek?
Nem mindenki osztja az erdész nézeteit. Lincoln Taiz, a Kaliforniai Egyetem professzora szerint a fák nem „gondolkodnak”, csupán automatikus biológiai folyamatok működnek bennük. „Nincs bizonyíték arra, hogy a fák szándékosan kommunikálnának – minden reakciót a természetes szelekció alakított ki” – mondja.
Mások viszont, például Suzanne Simard, a kanadai British Columbia Egyetem ökológusa, megerősítik Wohlleben megfigyeléseit. Simard kutatásai szerint a fák közötti kommunikáció kulcsa valóban az anyafák hálózata. Szerinte a fák nem versengenek, hanem együttműködnek, mert egy egészséges, stabil erdőben nagyobb az esélyük a túlélésre. „Az erdő akkor marad fenn, ha a fák segítik egymást” – vallja.
A természet hangja, amit még nem értünk
A tudósok ma már elfogadják, hogy a fák elektromos és kémiai jelekkel „beszélnek”, de ennek nyelvét még csak most kezdjük megfejteni. Wohlleben szerint nem az a lényeg, hogy tudatosak-e a fák – hanem az, hogy megtanuljunk tisztelettel fordulni feléjük.
„Nem hiszem, hogy a fáknak tudatuk van, de biztos vagyok benne, hogy megérdemlik a méltóságot. Engedjük őket öregedni, élni és meghalni természetes módon. Csak így érthetjük meg, hogy mi is részei vagyunk ennek az élő hálózatnak.” Kármán Brigitta