A Pro Silva Egyesület és több zöld szervezet tevékenysége nyomán Magyarországon is terjed a természetközeli erdőgazdálkodás.
Pro Silva: az új szemléletű erdészek egyesülete
A Pro Silva Europát a természetes folyamatokra alapozott erdőgazdálkodást szorgalmazó erdészek alapították 1989-ben. Az egyesület hazai tagszervezetének ma már több száz tagja van.
A szervezet az erdők ökológiai, szociális és gazdasági szerepének betöltését hosszú távon gazdaságosan szolgáló erdészeti módszereket támogatja.
Elegyes erdő a Börzsönyben
Az új szemlélet szerint az erdőknek négy fő rendeltetése van:
-az ökoszisztémák megőrzése,
-a talaj és a klíma védelme,
-a faanyag és más termékek termelése,
-és rekreációs, közjóléti, kulturális lehetőségek nyújtása.
A legfontosabbnak tartott cél, az ökológiai rendszerek megőrzése érdekében a természetes erdei folyamatok szigorú figyelembe vételét ajánlják.
Újulat
A hagyományos erdőgazdálkodás tarvágásokat alkalmaz, és egy, vagy néhány fafajból álló, egykorú erdőállományokat hoz létre, sokszor idegenhonos fajokat ültetve. Ezzel szemben a Pro Silva Egyesület vegyes koreloszlású, több őshonos faj elegyéből álló erdők kialakítását, és folyamatos erdőborítás melletti szálaló gazdálkodást javasol. Fontosnak tarja a talaj, a természetes társulások, a biológiai sokféleség, a víz, az erdei és a globális klíma és a levegőminőség védelmét, a zajártalom elleni védekezést és a látványt zavaró tájsebek elrejtését. Szorgalmazza a vadásztársaságok által túltartott vadállomány létszámának kordába szorítását, ugyanis a sok vad legelésével akadályozza az erdő természetes felújulását.
Lék
A szálaló - kisfoltos technológia során nem egyben vágnak le több hektár erdőt, hanem egy-egy fahossznyi átmérőjű foltokban. Itt aztán a környező fák elhullajtott magvaiból, és a szajkók által odahordott makkokból megjelenik az újulat, természetes módon regenerálódik az erdő. Több évtized alatt így egy vegyes koreloszlású erdőt lehet létrehozni, ahol folyamatos erdőborítottság mellett lehet fát kitermelni.
A Pro Silva módszereket eleinte nehezen fogadták el a magyar erdészek; mostanában viszont ez oldódni látszik, egyre jobban elismerik a természetes erdőgazdálkodás létjogosultságát.
Gazdaságosak-e az új módszerek?
Jávor Benedek, a Védegylet szóvivőjének elmondása szerint az átállás időszakában, legalább 15-20 évig, alacsonyabb a hozam, mint a hagyományos módszereknél. Ugyanakkor a Pro Silva tagok kísérletei és számításai szerint hosszú távon a természetközeli metódusok legalább olyan jövedelmezővé válhatnak, mint a hagyományos erdészet. Ennek egyik oka, hogy egy „beállt” Pro Silvás erdőből is sok fát ki lehet hozni, mégpedig a folyamatos erdőborítás megszüntetése nélkül. A másik ok, hogy a kitermelt fa sokkal értékesebb. A vegyes korösszetételű Pro Silva erdőben hosszabbra hagyják a fák élettartamát, a hagyományos erdőgazdálkodással ellentétben nem 80 éves fákat vágnak ki. Akár 120-150 éves fákat is ki tudnak hozni az erdőből, amelyekből jóval értékesebb faanyagot lehet nyerni. Egy 150 éves, 2-3 m. átmérőjű tölgy hatalmas érték, sokszorosa az azonos tömegű, 60-80 éves fáknak. Ugyanakkor Magyarországon nincsenek megbízható adatok a témában, csak becslések. Egy 50 éve Pro Silvával művelt erdő kellene ahhoz, hogy meg lehessen mondani, hogy hazai viszonyok között mennyire gazdaságosak a Pro Silva módszerek.
Tapasztalatcsere a Börzsönyben
Előadás az erdőben
Október 19-én és 20-án a Pro Silva Hungaria Egyesület tagjai a börzsönyi Királyréten gyűltek össze a 2006. évi nagyrendezvényükre. A mintegy hatvanöt résztvevő többsége állami és magánerdészeteknél dolgozik, de több nemzeti park és természetvédő civil szervezet munkatársai is jelen voltak. Az első nap délelőttjén a Királyréti Kastély Hotel társalgójában gyűltek össze egy kisebb konferenciára, majd délután a Királyréti Erdészet azon területeire látogattak el, ahol szálaló erdőgazdálkodás folyik. Másnap pedig a Diósjenői erdészet hasonló területeit nézték meg, így a terepen vitathatták meg a természetközeli erdőművelés műhelytitkait.
Terjed az eszme
Varga Béla, a Pro Silva Egyesület elnöke bevezetőjében arról számolt be, hogy az utóbbi 3-4 évben egyre nagyobb érdeklődés tapasztalható a természetközeli erdőgazdálkodás iránt. Ez több okra vezethető vissza: egyrészt nagyon megerősödött a természettel harmonikusabban együttműködő erdőgazdálkodás iránti igény, továbbá növekszik a társadalmi kontroll szerepe, és gazdasági okok miatt is megkérdőjeleződik a magas költségekkel járó hagyományos erdészeti módszerek létjogosultsága. A kezdeti kísérletezés után eljött az a szakasz, amikor több helyen üzemi létékben is bevezetik a Pro Silva módszereket. Külföldön sok helyen országos és regionális léptékben tértek át erre a módszerre, a volt Jugoszláviában például már 1948-ban, Tito alatt megkezdték az egész ország erdészetének átállítását. Hazánkban pedig jó példa a találkozó terepi programja során bemutatott Diósjenői Erdészet, ahol több száz hektáron indultak el ebbe az irányba.
Több erdészet is elkezdte a szálaló erdőművelést
Magyarországon először a Pilisi Parkerdő Zrt. kezdett a Pro Silva módszerekkel kísérletezni. Csépányi Péter pilisi erdész szerint ez logikus lépés volt, hiszen a hozzájuk tartozó erdők 63%-a természetvédelmi terület. 1998-ban kezdték el a szálaló művelést alkalmazni, majd 1999-ben bemutató-területet hoztak létre. Azóta a Pilis egyes területein a természetközeli erdőgazdálkodást már üzemi keretekben alkalmazzák, öt évente visszatérő szálalásokkal művelik az erdőt. „Ismerjük a természettel való együttműködés és harmónia megteremtésének feltételeit. Nem kell kísérletezni, bátran előre kell menni”- mondta a konferencián Csépányi Péter. „Szerencsére a hatóságok is segítik a Pso Silva módszerek terjedését.”
A Bakonyban több olyan probléma is jelentkezett, amiket a Pro Silva módszerek bevezetésével szeretnének megoldani az erdészek. Györkös Károly a Bakonyerdő Zrt. munkatársának elmondása szerint a hagyományos gazdálkodás miatt csökkent az erdők védekező, regenerálódó képessége. Az, hogy a gyapjaslepke ekkora károkat tudott okozni, valószínűleg annak köszönhető, hogy mindenütt elegyetlen, egykorú állományokat alakítottak ki. További érv volt a váltás mellett, hogy a társadalmi szervezetek és önkormányzatok részéről is érték kritikák az erdészetet. Az utóbbi években minden bakonyi erdészetben kijelöltek egy-egy 200 hektáros fix szálaló tömböt. „A Zemplénben sok erdészeti szempontból elhanyagolt terület van, amelyek természetközeli állapotba tértek vissza – ez megkönnyítette a Pro Silva módszerek térnyerését” mondta előadásában Frank Tamás erdőfelügyelő. A természetvédelmi előírások is ösztönözték az erdészeket, hogy induljanak el ebbe az irányba. A hegységben 2002-ben kezdődött el az átállás, Füzér váránál, majd további természetvédelmi területek kerültek sorra, aztán nem védett erdőkben is elkezdték alkalmazni. Egyes magánerdészeket is meg lehetett győzni a rendszeres fakitermelést lehetővé tevő, folyamatos erdőborításon nyugvó módszer előnyeiről. Frank szerint a Pro Silva módszerekkel gazdálkodók hosszú távon gondolkodnak: gyerekükre, unokájukra nagy és értékes fákat szeretnének hagyni.
Szmorad Ferenc, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatóhelyettesének elmondása szerint a park védett területein három kezelési irányt érvényesítenek. Egyes területeken mindennemű kezelést mellőznek, hagyják érvényesülni a természetes erdődinamikai folyamatokat. Más helyeken természetes folyamatokra alapozott, folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodást folytatnak. A bolygatott, idegenhonos fafajokból álló erdőket pedig hosszú távon igyekeznek „visszakormányozni” az előző két kategóriába.
Széldöntés
Barton Zsolt, az Ipoly Erdő Zrt. Királyréti Erdészetének műszaki vezetője, a Pro Silva rendezvény házigazdája arról számolt be, hogy ha természetes felújítást alkalmaz egy erdészet, akkor „halad a szekér”, jól mennek a dolgok; a mesterséges felújítás viszont költséges, sok probléma van vele. A Börzsönyben az elmúlt tíz évben sok jégtörés, széldöntés volt, a természetes bolygatások az erdészet 50%-át érintik; főként emiatt vágtak bele a természetközeli erdőgazdálkodásba.
Közel negyedmilliárd az adó-egyszázalékból
Jávor Benedek szerint manapság a korábbinál nagyobb hangsúly helyeződik az erdők közjóléti és természetvédelmi szolgáltatásaira, funkcióira. Viszont a társadalomnak biztosítania kell ezen szolgáltatásoknak az ellenértékét, finanszírozni kell a plusz célok megvalósulását, és az elmaradt bevételeket. Báder László, a Palocsa Egyesület elnöke emiatt kezdeményezte 2005 őszén a Védegylettel és más zöld szervezetekkel közösen, hogy a természetközeli erdőgazdálkodás támogatására létesüljön egy külön felajánlási cím a személyi jövedelemadó úgynevezett „második 1%-án” belül. Azt is szerették volna felmérni, hogy mekkora társadalmi igény van ezen feladatok támogatására. Ennek eredményeként több mint 29 ezer adófizető ajánlotta fel személyi jövedelemadója 1%-át az "Erdők közjóléti célú védelmére és bővítésére", így összesen 216 millió forint jött össze a célra. A pénzt pályázati rendszerben fogja szétosztani a kormány; a rendszer előkészítésében, majd a pályázatok elbírálásában a civil szervezetek is részt vesznek.
Pozitív fejlemény, hogy az Európai Unió támogatásával 2007-ben induló Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap (EMVA) is támogatni fogja az új szemlélet terjedését. Ugyanakkor Jávor Benedek egy ellentmondásra is felhívta a figyelmet: a magántulajdonban lévő, elsősorban gazdasági célú erdőknél van keret az átállásra, viszont az állami erdőknél, amelyek a védett erdők döntő többségét kiadják, nincsen támogatási lehetőség. Az adó 1%-ból befolyt összeg segíthet ezen probléma megoldásában.
Védett területen a természetvédelem legyen az elsődleges!
A rendezvény zárszava
A zöld szervezetek álláspontja szerint a védett területeken elsőbbséget kell élvezniük a természetvédelmi céloknak a gazdasági megfontolásokkal szemben. A gazdálkodás is megengedhető, ha megfelelő módszerekkel folyik, és nem teszi tönkre az erdőt – ebben segíthet a Pro Silva. Ugyanakkor nem lehet érv a védelem csökkentése mellett az, hogy a hagyományos módszerekkel nagyobb hozam hozható ki az erdőből; a faanyag-igényt a gazdasági célú erdőknek kell kielégíteniük – érvel Jávor Benedek.
Bajomi Bálint