2026. február 9. - A kiszáradó Homokhátság problémáinak rendezésére már megszülettek a tervek, egy januári kormányhatározatban a terület déli részét érintő projektekre 26,4 milliárd forintot biztosítottak.
A helyreállításhoz és a vízkörforgás beindításához komoly változtatásokra és okos megoldásokra van szükség. Ujj Zsuzsannát, a Magyar Természetvédők Szövetségének természetvédelmi szakértőjét kérdeztük a Homokhátságról.
Januári kormányhatározattal módosították a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program Plusz éves fejlesztési keretének megállapítását. A döntés mellékletében szerepel a Dél-Homokhátság ökológiai állapotának javítása, a bácskai területek vízpótlásának első üteme.
A kormányzathatározat szerint a fejlesztés megvalósulásával jelentősen javulnak Császártöltés, Kéleshalom és Jánoshalma térségének vízháztartási viszonyai. A projekt megvalósulása esetén a Mátételki-Kígyós-csatorna közvetlenül látja el a Mátételki tározót ökológiai vízzel, továbbá a Kígyós-főcsatornán keresztül biztosítottá válik a Bácsalmási tározó vízpótlása, illetve a Kígyós-főcsatorna alsó szakaszának Natura 2000-es területtel érintett részeinek vízbiztosítása is.
„Véget kell vetni azoknak a folyamatoknak, amelyek elviszik a területről a vizet”
Ujj Zsuzsanna lapunk kérdésére azzal kezdte: „A Homokhátságon évszázadokra nyúlik vissza az ember gazdálkodási tevékenysége, viszont ennek a hagyományos formái sokszor még növelték is a biodiverzitást, ami fontos a természet szempontjából. A legeltetés és az okos művelés harmóniában tud működni a tájjal. A mezőgazdaság iparosodási folyamata egyre több területet vont művelés alá, ami az ember élelmiszer-ellátása szempontjából nem feltétlenül volt indokolt. Megjelent a cash crop, tehát a gazdálkodók már nem csak önmaguk ellátására termeltek, hanem – elsősorban búzát és kukoricát – ipari mennyiségben vetettek és arattak. A kukorica jelentős része takarmány célú, a búzából pedig sok megy exportra. Anélkül lehetne csökkenteni a termesztést, hogy az ellátásbiztonsági problémákhoz vezetne.”
A természetvédelmi szakértő hangsúlyozta:
Ahhoz, hogy a Homokhátságon több megművelhető földhöz jussanak, lecsapolták a vizes élőhelyeket, ami olyan mértékben megbontotta a természetes egyensúlyt, hogy kiszáradási folyamathoz vezetett, aminek most látjuk az eredményét. Fontos lenne, hogy visszaadjunk a természetnek olyan területeket, ahol vizes élőhelyek jöhetnek létre, ezzel egyébként a terület más részeinek mezőgazdasági biztonsága is javulna.
Ujj Zsuzsanna a legsürgetőbbnek azt nevezte, hogy véget kell vetni azoknak a folyamatoknak, amelyek elviszik a vizet: „A rendkívül sűrű csatornahálózat elviszi a vizet, valamint nagyarányú vízkivétellel jár az egyre több mezőgazdasági kút, ezek között voltak illegálisan fúrtak is. A talajvízszint folyamatosan csökken, ezt meg kell állítani. A következő kérdés, hogy milyen a felszínborítás, ami nagyban meghatározza a párolgást.
A Homokhátság korábban változatos táj volt, erdőkkel, szikes tavakkal, homokpuszta gyeppel fedett részekkel. Az eredeti állapotot kell próbálni visszaállítani. Ismerünk erdősítési kísérleteket, amelyek nem voltak ideálisak, például a fenyők vagy a nemes nyarasok tovább szárították a tájat a nagy vízigényük miatt. Rendkívül okos megoldásokra van szükség, figyelembe véve az éghajlat változását is, ha Magyarország tenni akar valamit a korábbi egyensúly visszaállításáért.”
„A hó mennyisége egy picit segíthetett a nagyon erős vízhiányon, de az alaphelyzeten nem változtat”
Ujj Zsuzsanna elsősorban a Közép-Homokhátságot érintő projekteket ismeri. A tervek, amelyeket látott, pozitív irányba változtak, egyre inkább az ökológiai helyreállításra fókuszálnak. A természetvédelmi szakértő általánosságban problémának nevezte, hogy nehezen jutnak hozzá dokumentumokhoz, pedig szerinte „mindenkinek jobb lenne, ha széles körű és jól időzített civil konzultációval készülnének a fejlesztési tervek, mert mi is hozzá tudunk adni a minőségi folyamathoz. Ezt mutatja az Országos Vízügyi Főigazgatósággal az együttműködésünk”.
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a januári, csapadékosabb időjárás érdemben enyhítheti-e a Homokhátság problémáit. Ujj Zsuzsanna kifejtette: „Inkább a trendek számítanak. A január országosan talán valamennyivel átlagon felüli csapadékot hozott, viszont előtte a december száraz volt. A hó mennyisége egy picit segíthetett a nagyon erős vízhiányon, de az alaphelyzeten nem változtat. A vízvisszatartás a kulcs, ami egy öngerjesztő folyamatot is beindítana, ha jó a felszínborítás. Ha pedig beindul a helyi vízkörforgás, az több csapadékot is visz az adott területre, ami az egész Kárpát-medence vízháztartásának jót tenne.” Németh Márton Sándor