2026. június 19. - A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban megnyílt Az erdő a jövőnk záloga című új állandó kiállítás, amely az erdőgazdálkodás történetét és a modern erdők klímavédelmi, rekreációs szerepét mutatja be.
A tárlat a hagyományos erdészeti eszközök mellett a XXI. század kihívásaira is fókuszál.
Egy monumentális, viharverte famatuzsálem lombkoronája alatt gyűlt össze a közönség szerdán a Magyar Mezőgazdasági Múzeum patinás, boltíves termében. A kiállítótérben magasodó ágak szinte az ég felé törnek, s bár a törzsén ott viseli az idő és az elemek nyomait, ez az impozáns alkotás hűen hirdeti: az erdő nem csupán él, de ezerarcú élőhelyet is biztosít a rajta és körülötte fészkelő, rejtőzködő vadonnak – a lombjai közt megbúvó madaraktól a törzsére merészkedő vadmacskáig.
Százharminc év erdészeti öröksége
Ebben a szimbolikus környezetben lépett a mikrofonhoz Estók János, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgatója, hogy ünnepélyes beszédével megnyissa Az erdő a jövőnk záloga című új állandó tárlatot. Mögötte, a fa tövében Ferencz Zoltán, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium erdészetért felelős helyettes államtitkára hallgatta a szavait, aki ezt követően maga is megnyitotta a kiállítást és megosztotta gondolatait a megjelentekkel.
A tárlat nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy az erdőgazdálkodás gazdag történelmi múltja és a hagyományos erdei munkafolyamatok bemutatása mellett reflexiót nyújtson a XXI. század legsürgetőbb kihívásaira. A látogatók a fák gyökereitől a lombokig sétálva ismerhetik meg a természetközeli gazdálkodás alapjait, a klímaváltozás erdőkre gyakorolt hatásait, valamint azt az egyre nélkülözhetetlenebb közjóléti és rekreációs funkciót, amelyet a modern ember számára a magyar erdők jelentenek.
A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban 1896 óta van erdészeti kiállítás
– emlékeztetett beszédében Estók János, aki szerint azonban az erdőkről alkotott képünk és az erdők társadalmi szerepe az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult. Míg a múzeum korai kiállításain az erdészet és a vadászat jelentette a fő hangsúlyt, ma már jóval összetettebb szemléletre van szükség.
Az erdő egyszerre természetvédelmi terület, rekreációs tér, klímavédelmi tényező és olyan ökológiai rendszer, amelynek megőrzése mindannyiunk közös érdeke.
A főigazgató hangsúlyozta, hogy az új tárlat létrejöttében az állami erdőgazdaságok is jelentős szerepet vállaltak, fényképekkel, tárgyakkal és szakmai anyagokkal segítve a múzeum munkáját. Mint fogalmazott, olyan kiállítást szerettek volna létrehozni, amelyet a szakemberek ugyanúgy értékesnek találnak, mint a családok vagy az iskolás csoportok.
Ferencz Zoltán (b), Estók János (j) © Fotó Szollár Zsófi / Index
Ferencz Zoltán helyettes államtitkár ezt követően arról beszélt, hogy az erdő fogalma az évszázadok során jelentősen átalakult. „Régen az erdő a mindennapi túlélés, az élelemszerzés és a közösségi kultúra tere volt. Ma a klímavédelem, a vízbiztonság és a jövő generációinak életminőségét meghatározó stratégiai erőforrás.”
A szakpolitikus szerint a jövő erdeinek fenntarthatósága öt alapelvre épül:
az ökológiai stabilitásra,
a víz- és talajvédelemre,
a gazdasági és társadalmi fenntarthatóságra,
a társadalommal folytatott nyílt kommunikációra,
valamint a tudományos alapokon nyugvó szabályozásra.
Az erdészetért felelős helyettes államtitkár beszédében többször visszatért a klímaváltozás kérdésére is. „Az erdő csendje ma már nemcsak békét hordoz, hanem figyelmeztetést is” – fogalmazott Ferencz Zoltán, utalva a hosszabb aszályokra, a szélsőséges időjárási jelenségekre és az újonnan megjelenő kártevőkre.
Egy fa, amely összeköti az eget és a földet
A hivatalos beszédeket követően Gáspár László főmuzeológus, a kiállítás kurátora vezette végig a vendégeket a tárlaton. A kiállítás központi eleme a terem közepén magasodó monumentális fa-installáció. A különleges kompozíció három hazai fafaj – a kocsánytalan tölgy, a fehér fűz és a fehér nyár – jellegzetességeit egyesíti. A gondosan kidolgozott kéregmintázatok, a lombkorona és a gyökérzóna egyszerre szolgálnak szemléltető eszközként és szimbólumként.
Az ég és a föld összekapcsolódását próbáltuk megjeleníteni. A gyökérzet a földhöz való kötődést jelképezi, míg az ágak az ég felé törekednek. Ez egy famatuzsálem, amelyet megtépáztak az évszázadok viharai, mégis tovább él és növekszik.
A látványos installáció körül olyan növényi preparátumok kaptak helyet, amelyek szinte megtévesztően élethűek. A kurátor szerint a cél az volt, hogy a látogatók ne pusztán információkat kapjanak az erdőről, hanem érzékeljék annak összetettségét és élő jellegét is.
A fa tövéből indulva a kiállítás végigvezeti a látogatót az erdőgazdálkodás teljes folyamatán. Megjelenik a talajelőkészítés, a csemetenevelés, az erdőtelepítés, az állományápolás és a fakitermelés világa, miközben a vitrinekben több mint kétszáz eredeti tárgy sorakozik. Régi mérőműszerek, erdészeti szerszámok, egyenruhák és használati eszközök idézik fel, hogyan dolgoztak az erdészek a XX. század különböző korszakaiban.
A kurátor külön felhívta a figyelmet arra, hogy a kiállítás nem időrendi rendben épül fel. A különböző korok tárgyai egymás mellé kerültek, mert a hangsúly nem a történeti fejlődés bemutatásán, hanem az egyes munkafolyamatokon és azok változásán van.
A tárlat egyik különlegessége az a két térkép, amely a Kárpát-medence erdősültségének változását szemlélteti.
Az egyik az 1896-os millenniumi évben készült Bedő Albert-féle erdőtérkép, amely a történelmi Magyarország erdőterületeit mutatja be. Mellette egy 2024-es térkép látható, amely a mai Magyarország erdősültségét ábrázolja. A két ábra egyszerre érzékelteti a történelmi veszteségeket és az elmúlt évtizedek erdőtelepítési eredményeit.
A kiállítás fontos célja volt, hogy közelebb hozza az erdők világát azokhoz is, akik legfeljebb kirándulóként találkoznak vele. Ennek részeként külön egység foglalkozik az erdei jelzésekkel, turistautakkal és azzal a jelrendszerrel, amelyet a természetjárók nap mint nap használnak anélkül, hogy ismernék annak hátterét.
A tárlat utolsó része már az erdő közjóléti funkcióira helyezi a hangsúlyt. Bemutatja az erdei iskolák, tanösvények, kirándulóközpontok és ökoturisztikai fejlesztések világát, vagyis azt, hogyan vált az erdő az elmúlt évtizedekben a kikapcsolódás és a rekreáció egyik legfontosabb helyszínévé.
Külön blokkot kapott az erdészeti oktatás és kutatás története is. A látogatók megismerhetik a selmecbányai gyökerekkel rendelkező magyar erdészeti felsőoktatást, valamint azokat a kutatókat és szakembereket, akiknek munkája nemzetközi szinten is ismertté tette a magyar erdészettudományt.
A magyar erdők legsötétebb korszaka
Az Index kérdésére Estók János arról is beszélt, hogyan alakult a Kárpát-medence erdősültsége az elmúlt évszázadok során, és hogy a klímaváltozás korában mennyire kell aggódnunk a magyar erdők jövőjéért. A főigazgató szerint történelmi léptékben nem a jelen jelenti a legnagyobb kihívást.
Korántsem mondanám, hogy ez lenne a legsötétebb korszaka a magyar erdőgazdaságnak vagy erdőkultúrának. A legnagyobb törés Trianon után következett be, amikor a korábbi Magyarország jóval erdősültebb területei az utódállamokhoz kerültek.
Hozzátette, hogy az ezt követő évtizedek erdőtelepítési programjai jelentős eredményeket hoztak, és a hazai erdősültség az elmúlt időszakban folyamatosan növekedett. „Erre nagyon büszkének kell lennünk” – hangsúlyozta Estók János, aki szerint ugyanakkor az erdők szerepét ma már nem lehet kizárólag gazdasági oldalról vizsgálni.
„Nemcsak fakitermelésről beszélünk. Az erdőnek szociális és rekreációs tartalmai is vannak, miközben ökoszisztémaként meghatározó szerepet játszik a klímaváltozás hatásainak mérséklésében is.”
Az új állandó kiállítás végső soron ezt a szemléletváltást kívánja bemutatni: azt, hogy az erdő ma már nem pusztán természeti erőforrás vagy gazdasági tényező, hanem olyan összetett élő rendszer, amelynek jövője szorosan összefügg a sajátunkkal. Az erdő – ahogy a kiállítás címe is sugallja – valóban a jövőnk záloga. Dzsubák Tamás