2026. augusztus 26. - A Magyar Természetvédők Szövetsége mintegy 200 civil, szakmai és érdekképviseleti szervezet közvetlen bevonásával, majd 2026 tavaszán széles körű társadalmi egyeztetés keretében készített elő egy új klímatörvény-javaslatot, amelyet 2026. július 9-én mutattak be.
A tervezet összességében a társadalom és a gazdaság egészére kihat. Ezen belül hangsúlyosan kezeli az éghajlatpolitikában érintett kiemelt ágazatokat. Az utóbbiak közül jelen írásban az erdészetet érintő felvetéseket és rendelkezéseket mutatjuk be közelebbről.
A folyamat fontos előzménye, hogy az Alkotmánybíróság az 5/2025. (VI. 30.) AB határozatában a klímavédelemről szóló 2020. évi XLIV. törvény 3. § (1) bekezdését 2026. június 30-i hatállyal megsemmisítette, mert az sérti a nemzedékek közötti igazságosság, az elővigyázatosság és a megelőzés elveit. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azzal, hogy nem szabályozta átfogóan és kifejezetten, a Kárpát-medence és Magyarország sajátosságainak megfelelően a klímaváltozást előidéző üvegházhatású gázok csökkentésének a hagyományos kibocsátásszabályozáson túli eszközeit (mitigáció), a klímaváltozás következményeihez történő alkalmazkodás eszközeit (adaptáció), valamint a klímaváltozás következményeivel szembeni ellenálló képesség növelésének eszközeit (reziliencia). Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2026. június 30-ig tegyen eleget.
A klíma, illetve úgy általában a környezeti viszonyok drasztikus megváltozása ma már mindenki számára nyilvánvaló és érzékelhető. Abban már megoszlanak a vélemények, hogy a változások mögött csak az emberi tevékenységek húzódnak meg, vagy más okok is. Nem kérdéses azonban, hogy a Föld erőforrásait mértéktelenül használó emberi tevékenységek hatással lehetnek a földi környezetre. Nemcsak a véges erőforrások kimerülése révén, hanem a környezeti viszonyok kiszámíthatatlan megváltozása miatt is.
A Föld népessége drasztikus ütemben nő. A globalizáció és az információáramlás felgyorsulása miatt emellett folyamatosan emelkedik azoknak az aránya, akik jobb életre, fokozottabb fogyasztásra vágynak. A gazdasági növekedés – egyfajta kényszerként is – állandósult, aminek jellemzően a politika is örül. A kérdés az, hogy ilyen körülmények között lehet-e, és ha igen, akkor hogyan lehet a környezeti hatások egyre kedvezőtlenebbé válását mérsékelni? Nyilvánvalóan nehezen, legfeljebb példátlan önmérséklettel és áldozatokkal, valamint átfogó és határozott intézkedésekkel.
Az új hazai klímatörvény-javaslat ezt célozza meg, és zéró toleranciát hirdet a tétlenséggel szemben. Nemzetközi mércével mérve is figyelemre méltó a kezdeményezés. A célja a globális, uniós és hazai éghajlatvédelmi és alkalmazkodási programok, normák, egyezmények és jogszabályok hatékony végrehajtását biztosító átfogó nemzeti szabályozási keret létrehozása. Nem egy sokadik szabályozási területként, hanem a meglévők felett álló, azokat azonban nem kiváltó, hanem integráló és megerősítő keretszabályozásként.
A tervezet átfogóan, megfelelő részletességgel és rugalmassággal határozza meg az éghajlatpolitika célkitűzéseit és elveit. Végigveszi az egyének, a civil szervezetek, a gazdasági szereplők, az önkormányzatok és az állam felelősségeit, kötelezettségeit és feladatait. Kitér mindazokra a szabályozó eszközökre – stratégiákra, cselekvési tervekre, programokra, jogszabályokra, valamint az egyes tevékenységek gyakorlására vonatkozó tervekre és engedélyekre –, amelyek biztosíthatják a meghatározott éghajlatpolitika hatékony végrehajtását. Biztosítja továbbá a végrehajtás átláthatóságát minden érintett számára, beleértve az állampolgárokat is. Megteremti a következetes végrehajtást garantáló politikai, hatósági és civil kontrollt, valamint szankciórendszert. Nem utolsósorban pedig a tervezet kitér a felmerülő állami és magánfinanszírozási lehetőségekre és feladatokra is.
A tervezet külön erőssége, hogy az éghajlatváltozást nem kizárólag kibocsátáscsökkentési kérdésként kezeli, hanem a természeti rendszerek helyi éghajlatvédelemben betöltött szerepét is kiemeli, illetve az alkalmazkodást és a rezilienciát is középpontba állítja. Ez Magyarországon különösen fontos, hiszen az aszályok, a vízhiány, a hőhullámok és a szélsőséges időjárási események hatásai egyre közvetlenebbül jelentkeznek.
Előremutató a hosszú távú, rendszerszintű szemlélet is: a tudományos megalapozás, a monitoring, az ágazati reziliencia-vizsgálatok és az éghajlati szempontok döntéshozatalba történő beépítése olyan keretet teremthet, amely folyamatosan nyomon követhető és szükség esetén korrigálható. A tervezet átfogó jellege ugyanakkor megköveteli az eltérő ágazati érdekek megfelelő összehangolását és a kellő rugalmasságot, különösen a gyorsan változó klimatikus és természeti feltételek mellett.
Összességében tehát az új klímatörvény-tervezet célirányos, átfogó és következetes. Keretszabályozásként minden meghatározó területre és feladatra kiterjed, és azokat előre láthatóan megfelelően integrálja. Küldetését tekintve kifejezetten erős kezdeményezés. A politika hivatott eldönteni, hogy a nemzeti érdekeket mikor, milyen mértékben, illetve nemzetközi mércével mérve milyen szinten indokolt alárendelni a globálisan felmerülő, és hatásosan csak globálisan és egységesen kezelhető küldetésnek.
A tervezetben foglalt célok és irányok összességében biztatóak. Teljes körű értékelésükre azonban csak az ágazati stratégiák, programok, szabályozások és tervek klímatörvénnyel összhangban történő átdolgozását, illetve elkészítését, valamint a hatósági gyakorlatok kialakulását követően kerülhet sor.
Az erdészetre vonatkozó rendelkezések
Az erdő és az erdőgazdálkodás a klímavédelem és az alkalmazkodás szempontjából a klímatörvény-tervezetben kiemelt jelentőségűként jelenik meg – miként az is. Az erdőkre és a fásításokra, illetve az erdészetre – a tervezetben alkalmazott újszerű kifejezéssel élve: az erdőkezelésre és -gazdálkodásra – vonatkozóan tervezett rendelkezések röviden összefoglalva a következők:
Más természeti rendszerhez hasonlóan az erdők és fásítások az üvegházhatású gázok légköri egyensúlyának javításával és az éghajlat aktív táji szabályozásával jelentős szerepet töltenek be az éghajlat védelmében, ezért a lehetőségek szerinti megőrzésük, arra alkalmas területeken történő bővítésük, valamint a klímaellenálló képességük javítása kiemelt jelentőségű feladat. Elsősorban természetes folyamatokra (pl. az erdőborítás folyamatos fenntartására) alapozva, de nem kizárva más megoldásokat, illetve a klímakockázatok idegenhonos, intenzíven nem terjedő fafajok alkalmazásával való csökkentését sem.
Ahol a jelentősen megváltozott környezeti feltételek a szóba jövő fafajok alkalmazásával zárt erdő fenntartására már nem alkalmasak, vagy a térség vízgazdálkodási lehetőségeivel összhangban meghatározott tájhasználati szempontok szerint zárt erdő fenntartása nem kívánatos, illetve nem lehetséges, ott meg kell teremteni a lehetőséget felnyíló erdő fenntartására vagy más tájhasználati módra való áttérésre.
Az erdők ellenálló képességének növelését lehetőség szerint térségi vízgazdálkodási eszközökkel (táji léptékű vízvisszatartás, vízpótlás) is biztosítani kell, illetve természetes és épített megoldásokkal az erdőkben is biztosítani kell a vízmegtartást.
A felszínborítás megőrzése és az erdő rugalmas alkalmazkodási képességének fenntartása érdekében meg kell előzni a vadászható vadfajok túlszaporodása által okozott élőhelykárosodást.
Az erdősítések során nyomon követett és megfelelő származású szaporítóanyagot kell felhasználni.
Az élőhelyvédelmi vonatkozásban az erdő talajában, élő- és holtfa-készleteiben történő széntárolás mellett a feldolgozott fatermékekben történő hosszú távú széntárolásnak is kiemelt jelentősége van, ezért a szénmegkötést hosszabb időszakra biztosító, feldolgozott formában történő faanyag-felhasználást előnyben kell részesíteni az energetikai célú felhasználással szemben. Energetikai célú hasznosítás esetén pedig törekedni kell a minél nagyobb hatásfokú felhasználásra. A végső karbonmérleg javítása érdekében mindkét megoldás esetén törekedni kell továbbá a minél rövidebb szállítási távolságokra.
Az éghajlatpolitikai szempontokat megfelelően integrálni kell az erdészeti programokba, szabályozásba, valamint a monitoring-, tervezési-, nyilvántartási és hatósági felügyeleti rendszerekbe oly módon, hogy ezeket a szempontokat is az erdő mindenkori, szükség esetén felülvizsgált rendeltetéseivel és funkcióival összhangban, illetve az erdő állapota szerinti ütemezéssel lehessen érvényesíteni.
Fokozni kell az éghajlatvédelmi célú kutatásokat, szemléletformálást és tájékoztatást az erdők és erdészet tekintetében is. Az erdők éghajlatvédelemben betöltött szerepével, valamint az erdők klímaalkalmazkodásával kapcsolatos ismereteket megfelelően integrálni kell a középiskolai, valamint az ágazati közép- és felsőfokú oktatás és szakképzés tanterveibe.
Az éghajlatvédelmi és klímaadaptációs célokat szolgáló beavatkozások érdekében megfelelő ösztönzést és kártalanítást biztosító célzott állami támogatási programokat kell indítani.
A leírt gondolatok valójában nem újak, azok nagy részével már találkozhattunk többek között az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum keretében lefolytatott szakmai egyeztetéseken is. A szakmai és gazdasági realitások keretei között, kiemelten a magánerdő-tulajdonosok és gazdálkodók érdekeivel összhangban, valamint a felvetett feladatok szükséges időrendi egymásra épülésével történő alkalmazásukkal nagyobbrészt egyet lehet érteni. A javaslatban foglaltakkal kapcsolatban felmerült aggályokat és javaslatokat a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megküldi az érintett minisztériumok részére.
A fenti rövid összefoglalót elsősorban gondolatébresztés céljával állítottuk össze.
Szakmai és érdekképviseleti szervezetek figyelmét különösen felhívjuk a jogalkotási folyamat figyelemmel kísérésére. A tervezet ugyanis konkrétan is rögzíti azt az Alaptörvényből is levezethető alaptézist, miszerint az éghajlat védelmének jogszabályban foglalt szintjében tilos a visszalépés. A mindenkori kormány feladataként rögzíti továbbá, hogy a törvény elfogadása, illetve későbbi módosítása után az ágazati jogszabályokat, programokat és terveket a törvényben foglaltakkal haladéktalanul összhangba kell hozni. Azaz, ha a tervezett klímatörvényben elfogadásra kerül egy, a gyakorlatot szükségtelenül befolyásoló rendelkezés, akkor abból visszalépni később már nem lehet, illetve azt kötelezően át kell ültetni az ágazati szabályozásba.