2026. november 9. - Szeptember 30-ig hosszabbították meg az erdőgazdálkodási moratóriumot, de a kormány ennél jóval messzebbre menne: átalakítaná az állami erdőgazdaságokat, visszaszorítaná a tarvágásokat, és új alapokra helyezné az erdőgazdálkodást.
A cél az ökológiai szempontok előtérbe helyezése, miközben a lakosság tűzifaellátását és az ágazat működőképességét is biztosítani kell. A tervek szerint 2027-ben új erdőtörvény is születhet.
Az erdőgazdálkodás átalakításáról, a fakitermelési moratóriumról és a klímaváltozás erdőkre gyakorolt hatásairól beszélt Gajdos László élő környezetért felelős miniszter, Sipos Katalin természetvédelemért felelős helyettes államtitkár és Ferencz Zoltán, erdőkért felelős helyettes államtitkár egy minisztériumi háttérbeszélgetésen. A három szakember különböző szempontokból közelítette meg a kérdést, abban azonban egyetértettek, hogy a jelenlegi rendszer hosszú távon nem tartható fenn, és az erdőgazdálkodásban szemléletváltásra van szükség.
Az első lépések
Gajdos László elmondása szerint a környezetvédelmi munka megkezdésekor négy-öt minisztériumból kellett összegyűjtenie a munkatársakat, hogy megfelelő csapatot állítson fel. Úgy fogalmazott, az elmúlt 16 évben kevés olyan ember maradt, aki szóba jöhetett a feladatokra, hiszen a szakemberek többsége az előző rendszerben szocializálódott. Ennek ellenére sikerült egy „ütőképes csapatot” összeállítaniuk.
A miniszter már hivatalba lépése után két nappal az azbesztüggyel foglalkozott, amelynek rendezése legalább tíz éve húzódik. Szerinte az előző kormányzat inkább arra törekedett, hogy ne oldja meg a problémát. Az erdőgazdálkodás területén hasonlóan súlyos örökséggel szembesültek. Gajdos szerint az elmúlt száz évben mostohán bántak a magyar erdőségekkel:
a fákat profitorientált módon, szinte bányaként kezelték, miközben nem volt megfelelő korlátja a kitermelésnek. A 2022-es tűzifarendelet pedig szinte teljesen feloldotta a fakivágási tilalmat.
A minisztérium ezért számos civil szervezetet hívott meg egyeztetésre, hogy párbeszédet indítsanak az erdők jövőjéről. Az első lépésként eredetileg az év végéig szerettek volna moratóriumot hirdetni, erre azonban nem volt lehetőség. Végül szeptember 30-a lett a konszenzusos időpont.
Egy hónapot tudtunk csak tolni, hogy közben ne sérüljenek az olyan dolgok, mint a tűzifaellátás, az ipari szereplők megkapják a faanyagot, és életben maradjanak az erdőgazdálkodások is – fogalmazott Gajdos.
A jövőre vonatkozóan két alapvető lehetőséget vázolt fel: vagy olyan, kiemelten védett magterületeket jelölnek ki, ahol egyáltalán nem történik fakitermelés, vagy az erdőgazdálkodás megmarad, de jóval kíméletesebb, úgynevezett örökerdő-üzemmódban működik. A tervek szerint a két megoldást térben is elválasztanák egymástól, egyes területeken továbbra is lehetne faanyagot termelni, máshol viszont teljesen megszűnne a fakitermelés. Ez azonban elkerülhetetlenül csökkenti majd a kitermelhető fa mennyiségét.
Sipos szerint ezért az egész gazdaságnak fel kell készülnie a faanyag csökkenésére és helyettesítésére.
Fokozatosan ki kellene vezetni az exportot, valamint a fatüzelésű erőművek működését is át kellene alakítani, vagy legalábbis más energiahordozóra kellene átállítani őket.
A lakossági tűzifaellátás biztosítása ugyanakkor továbbra is alapvető szempont marad. Sipos arról is beszélt, hogy a természetvédelmi őrszolgálat létszámának megduplázása indokolt lenne, ezt azonban nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani. A bővítés 2027-ben indulhat el, a tervek már a kormány előtt vannak. Strukturális átalakítás helyett egyelőre kapacitásbővítést és finomhangolást terveznek.
A moratóriumot Sipos elsősorban kármérséklő intézkedésként értékelte.
Mint mondta, év közben kellett beavatkozniuk, hogy a minisztérium felállásáig ne történjen olyan fakitermelés, amely visszafordíthatatlan károkat okozhat. A felülvizsgálat során a nemzeti parkok és az erdészetek közösen keresik azokat a kompromisszumokat, amelyekkel egyszerre tartható fenn az ellátásbiztonság, és védhetők meg az erdők. A folyamatot nehezíti, hogy sok az egyedi eset és a szürkezóna, ezért a döntéseket helyi szinten, szakmai mérlegelés alapján kellett meghozni. Eközben 15-20 párhuzamos tervezési folyamat is zajlik, többek között arról, hogyan lehetne csökkenteni a lakosság tűzifaigényét.
A szociális tűzifaprogramot is ehhez igazítanák, 2027 januárjában már kiírják a következő pályázatot, amelyre tízmilliárd forintot szánnának az idei ötmilliárd helyett. A cél az, hogy a megnövelt keretet is úgy használják fel, hogy az hosszú távon fenntarthatóbbá tegye az ellátást.
Teljes szemléletváltás jöhet
Ferencz Zoltán szerint az erdőgazdálkodásban már 1996-tól egy meghatározott szemléletrendszer érvényesült, amelyet most szakmai egyeztetések sorával próbálnak megváltoztatni. A cél az, hogy 2027-re új tervezési elvrendszert vezessenek be, amely nagyobb megtakarítást tesz lehetővé, és kizárja a fakitermelésből azokat a területeket, amelyek természetvédelmi szempontból nem alkalmasak erre. Jelenleg az erdőterületek mintegy 90 százalékán vágásos gazdálkodás folyik, ezt az arányt fokozatosan csökkentenék.
Ferencz szerint 2027-ben teljesen új erdőtörvény is készülhet, ennek azonban meg kell várnia a klímatörvényt, amely meghatározza majd az ország jövőbeli működésének alapjait.
A klímaváltozás ugyanis alapjaiban alakíthatja át a magyar erdők összetételét. Gajdos és Sipos mellett Ferencz is arról beszélt, hogy a következő években már nem lehet kizárólag a hagyományos erdőgazdálkodási szempontok alapján dönteni, azt kell figyelembe venni, hogyan reagálnak az erdők a megváltozott időjárási körülményekre.
Ennek vizsgálatára egy négymilliárd forintos programot indítanak, amelynek keretében azt kutatják majd, hogyan alkalmazkodhatnak a természetes erdőtársulások a klímaváltozáshoz. Ferencz szerint előbb-utóbb „sürgősen fafajokat kell váltani”, vagyis olyan fafajokat kell előnyben részesíteni, amelyek jobban viselik az új időjárási és éghajlati viszonyokat. A természetes folyamatok megfigyelése és a szén-dioxid megkötésének fenntartása egyaránt fontos szempont. Sipos Katalin szerint hagyni kell működni a természetes dinamikákat, és az erdőket egyfajta „élő laboratóriumként” kell vizsgálni. Ehhez hosszú távú megfigyelésekre, elemzésekre és modellezésre van szükség, hogy kiderüljön, az ország egyes tájegységein mely fafajok képesek tartósan fennmaradni.
A fenyvesek jövője például különösen érdekes kérdés: nem fognak teljesen eltűnni, de nem mindenhol maradnak életképesek, ezért több területen már nem is tervezik újabb fenyvesek telepítését.
A faanyag felhasználásának újragondolása szintén része a reformnak. Exporttilalmat egyelőre nem terveznek, de az export a prioritási lista végére kerülne. Az első helyen a lakossági tűzifaellátás áll, ezt követi a gazdaság faanyagigénye, majd az erőművek ellátása. A magyar faanyag főként Szlovákiába, Szlovéniába, Ausztriába és Olaszországba kerül, Ferencz szerint azonban az exporton „nagyon pici nyereség van”.
Gajdos később arra is rámutatott, hogy az erdőgazdaságok jelenlegi üzleti modellje évi hétmillió köbméter fa kitermelésére épül, ami még mindig kevesebb az erdők éves növekményénél. A cél azonban nem az, hogy a rendelkezésre álló faanyagot minél nagyobb arányban kitermeljék, hanem éppen ellenkezőleg, el kell érni, hogy a jövőben ne nőjön tovább a kitermelés.
Ferencz szerint ehhez a teljes szakmát át kell képezni, ami nem lesz gyors folyamat. Előreláthatólag négy évvel számolnak, mire az új szemlélet a gyakorlatban is meghonosodhat.
A változások a természetvédelmi intézményrendszert is érintik. Sipos Katalin tájékoztatása szerint a nemzeti parkok vezetőinek kiválasztása november végén zárulhat le, az új vezetők pedig jövő január-február környékén már mindenhol munkába állhatnak.
A három szakember megszólalása alapján tehát nem egyetlen rendelet vagy moratórium jelenti az erdőgazdálkodás átalakítását, a következő években a fakitermelés szabályaitól az állami erdőgazdaságok működésén át egészen az erdőtörvényig több területen is változás jöhet. A legnagyobb kérdés az lesz, hogy a természetvédelmi célokat hogyan tudják összehangolni a lakossági tűzifaigénnyel és a gazdaság faanyag-szükségletével.