A karácsonyfa mára tradícióvá vált az egész világon. A fenyőárusok évről-évre magasabb árakkal, és cserébe minőséginek nevezett fenyőfákkal rukkolnak elő. (Mintha az erdei fenyő nem lenne az.) Az emberek pedig csak ácsorognak az utca közepén kinövő fenyőerdőkben és hümmögnek.
Az olcsó fa nem biznisz, nincs benne pénz, nincs haszon. A nagy fán jót lehet fogni. Nem baj, ha huszonnegyedikén tucatszám kell az utcán hagyni őket, így is megéri.
Megéri? Kinek? Nekünk, akik 2 hétig nézegethetjük a szépen feldíszített fenyőfánkat, majd utána egy mozdulattal a kuka mellé dobjuk? Vagy az egyre pusztuló erdőknek? Állítólag kitermelik a szükséges famennyiséget évről-évre. De mit nevezünk szükségesnek?
Sok-sok éven át én is minden évben kivágott fenyőt vásároltam. Jéggé fagyott ujjakkal, összegyantázott kabátban vonszoltam haza, majd másnap lelkesen újságoltam a kollégáimnak: megvan a fa!
- Miért nem cserepeset veszel? - kérdezték. - Már kölcsönözni is lehet.
- Sőt nagyon szép műfenyőket is kaphatsz, ha egy kicsit utánajársz - tette hozzá valaki.
- A cserepes nálunk nem maradna meg a padlófűtés miatt. A műfenyő pedig nem tetszik, csak az igazit szeretem - válaszoltam megszeppenve.
Aztán azt kérdezték, miért szép a kivágott fa. A halott fa. Amit felcicomázok, aztán kidobok. Hülye zöldek, gondoltam magamban, nem érdekeltek. Nekem akkor is az igazi fenyő tetszik, ha kivágják, ha nem.
Otthon aztán boldogan nézegettem a fenyőnket. Gyönyörű, kétméteres, illatos ágai szinte szikráztak a tűleveleken felolvadt hópelyhektől.
Szegény fa, milyen szép, pedig halott.
Elkezdtem díszíteni. Először az izzósor, aztán a kisgömbök, majd a nagyobbak...
Hány éves lehet? 5? 7? Esetleg 10?
Próbáltam elhessegetni magamtól a negatív gondolatokat, de addigra már mélyen beférkőzték magukat az agyamba.
Ezeket a fákat ugyanúgy ültetik, mint a búzát vagy a kukoricát, nyugtattam magam.
Elérkezett Karácsony estéje. A fenyőnk teljes díszben pompázott a nappali közepén, az illata belengte az egész házat.
Állhatna a kertben is.
Ha élne.
Az ünnepek szépen, meghitten, szeretetteljesen teltek. Boldog voltam, hogy együtt lehet a családom, békében, egészségben.
Csak az a szegény fa ne bántott volna annyira.
Aztán eltelt egy hét, majd kettő, és Vízkeresztkor - szokás szerint - a kukánk mellé tettük a fenyőfát.
Megviselten is szép volt. És nagyon szomorú látvány.
Virágillatú tavasz, majd napsugaras nyár és szokatlanul meleg ősz következett. A fenyő-kérdés nem volt aktuális.
Vagy mégis?
- Mit szólnál, ha vennénk egy szép műfenyőt? - kérdezte egy októberi napon a vőlegényem.
- Hogy jön ez most ide? - kérdeztem meglepetten.
- Vidéken voltam ma - mondta - és olyan gyönyörű fenyőerdőn vezetett hazafelé az út, hogy összeszorult tőle a szívem. Kár ezeket a fenyőket bántani, nem?
Még aznap este vettünk egy műfenyőt. Nem mondom, borsos ára volt, de megszólalásig hasonlít az élőre. Na jó, nem annyira szép, de dekorációnak tökéletes. A karácsonyfa funkciója pedig ez, és nem több. Nem igaz?
A Karácsony nem arról szól, hogy milyen divatos ruhát veszünk fel, és milyen gigantikus ajándékdobozokat tolunk a felcicomázott fánk alá.
Régen az emberek azért készítettek örökzöldekből fonott koszorúkat, hogy Jézust és az örök életet ünnepeljék. Hogy lehet az örök életet egy halott fával ünnepelni?
Ég szülte Földet… (népi imádság)
Ég szülte Földet
Föld szülte fát,
Fa szülte ágát,
Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágját,
Virágja szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Máriát,
Mária szülte Krisztus urunkat,
a világ megváltóját.
Nem tisztem beleszólni mások életébe, nem is ezért "ragadtam tollat". Mindenki úgy él, és úgy ünnepli a Karácsonyt, ahogy akarja.
Számomra azonban szebb lesz ez a nap, mint eddig bármikor.
Idén ugyanis "megmentettünk" egy fát. (Tudom, sokak számára egy fenyő haszonnövény, de számomra nem az. Mi hasznos van abban, hogy kivágunk egy hétéves fát azért, hogy két hét múlva kidobjuk? Nekem ez nem jelent örömet.) Ha hosszú életünk lesz (és miért ne lenne?), legalább 60 alkalommal nem kell miattunk megölni egy élő fát. Persze úgy is felfoghatjuk az egészet, hogy ezeket a fákat már úgyis kivágták, de hosszú távon ennek az elméletnek is buknia kell, hiszen, ha szép lassan csökken a kereslet, a kínálatnak is törvényszerűen csökkennie kell...
A szüleim idén cserepes fenyőt vesznek, ahogy a nagybátyámék is.
Jövőre mi is ültetünk egyet. És tudom, hogy Karácsonykor ő lesz majd a legszebb. A fehér hótakaró alól előbukkanó, vékony, fiatal ágai szebbek lesznek, mint bármi, amit valaha láttam.
Ordódy Eszter