Az utóbbi hónapokban egyre több jelzés érkezik az erdészetekhez, a környezetvédő szervezetekhez és a szerkesztőségekbe, így hozzánk is, hogy országszerte engedély nélkül vágják a fákat az erdőkben. Néhányan szervezett bandák tevékenységét jelezték.
Zétényi Zoltán erdész szakíró, a ForestPress erdészeti honlap főszerkesztője kérdésemre elmondta, hogy igazak a szervezett falopásról szóló hírek.
A szakember ugyanakkor kétféle engedély nélküli favágást különböztetett meg.
Az egyik ok a szegénység és a munkanélküliség. A jelenség nemcsak napjainkhoz kapcsolódik – tette hozzá – hiszen már a XVIII.-XIX. Század fordulóján is nagymértékű falopásokat jegyeztek fel. Decrett József emlékirataiban írt arról, hogy a Felvidéken, különösen a Tátra hegységben és környékén az ércbányák megszűnése után nagyon sokan elvesztették az állásukat, és ezért az erdei haszonvétel felé fordultak, tűzifát gyűjtöttek és fákat vágtak ki, illetve az erdőkben illegálisan legeltették állataikat. Napjainkban is hasonló folyamatokat figyelhetünk meg, a szegénység és a munkanélküliség miatt sokan az erdőket károsítják. Az ilyen típusú erdőpusztítás különösen a korábbi nehézipari települések, például Ózd környékére jellemző.
Zétényi Zoltán nem ért egyet azzal, hogy az ilyen favágás pusztán „megélhetési bűnözés”. A szegény embereken azzal lehetne segíteni, ha munkájuk lenne. De az illegális favágás az mindenképpen falopás – szögezte le. Az igazi kárt azonban nem ez okozza, hanem a falopáson alapuló „vállalkozások”.
Ez a favágás engedélyezett. A Börzsönyben a tavalyi és tavalyelőtti fagykár után is sok sérült fát lábon, illetve a földön fekve hagytak az Ipolyerdő Rt. munkatársai azért, hogy természetes úton történjen a lebomlás. A vastagabb, fagykárt szenvedett törzsekből készül a tűzifa, amivel az erdészház cserépkályháját fűtik.
Az utóbbi években ütötte fel a fejét ez a szervezett bűnözés. Az erdőtulajdonos eladja a gyakran még nem vágásérett erdőt egy közvetítőnek. Régebben strómannak hívták az ilyen közbülső láncszemet, ma bukóembernek mondják – magyarázta Zétényi. A bukóember teljesen nincstelen, esetleg hajléktalan, de jogképes ember, aki nem a saját pénzén veszi meg az erdőtulajdont, és az akcióért mindössze néhány tízezer forintot zsebel be. Amikor birtokon belülre kerül megbízást ad a „saját” fájának a kitermelésére, a vállalkozó gépekkel gyorsan kitermeli a fákat, úgynevezett kugliformára vágatja, majd – most már legálisan – eladja tűzifának. A bukóembernek pedig elmagyarázzák, hogy ha elkapják, a kirótt büntetést nem tudják behajtani rajta.
Az erdő kitermelése gyakran szakszerűtlenül történik, ez újabb károkat okoz. A „bukóemberek” nem ismerik az erdőtörvényt, nem tudják, hogy mikor és milyen engedély alapján, milyen módszerekkel szabad a fát kitermelni. Az idő előtti vágás jó néhány m3 tiszta oxigéntől is megfosztja a környezetet.
A kétszáz évvel ezelőtti és a mai falopások között azért lényeges különbség, hogy akkor nem motoros fűrésszel vágták derékba a törzseket, az erdőtulajdont meg nem írták hajléktalanok nevére – jegyeztem meg. Zétényi Zoltán elmondta, hogy egy-egy tarvágás után olyan a terület, mintha atomcsapás érte volna. Különösen két területet fosztogatnak a fa-tolvaj bandák, a Duna-Tisza közét, a Kiskunságot, valamint Zala megyét. De a falopás terjed, mint a járvány, legutóbb Fejér megye déli részén, Cece környékén 17 hektárt erdőt pusztítottak el a „vállalkozók”. Míg 2004-ben 40 ezer m3 fát loptak el, addig idén 200 ezer m3-re becsülik a fatömegben esett kárt.
A lebukás veszélye kicsi, tetten érni szinte lehetetlen az elkövetőket, és mivel szabálysértési ügyekről van szó, legtöbbször a rendőrség sem tud fellépni – panaszkodott Zétényi. Az erdészek a legfőbb ügyész szavaiban reménykednek, aki szerint az illegális favágást is át kell sorolni a természetkárosítás kategóriába. Akkor letöltendő börtönbüntetést is kaphatnak az elkövetők, a büntetési tétel 2-től 8 évi terjedhet. Néhány börtönbe dugott trükkös fatolvaj vállalkozó esete visszatarthatna másokat az erdők károsításától.
Mangel Gyöngyi