Nemzeti parkok – Szűkülő forrásokból gazdálkodnak a nemzeti parkok. Egyes helyeken ráadásul a bevételnövelés szempontjai és a lazuló ellenőrzés alapvető értékeket veszélyeztetnek
Semmilyen gazdasági érdek nem élvezhet elsőbbséget a természet védelmével szemben - szögezte le Sólyom László január végén a Körös-Maros Nemzeti Parkban, az ország természetvédelmi körzeteit körbelátogató útja első állomásán. A köztársasági elnök szerint nem meglepő, ha a természet érdekei ütköznek azzal a gazdasági szemlélettel, ami az azonnali, közvetlen hasznot nézi. A nemzeti parkok igazgatóságai egyre védtelenebbek. Csak kis részben rendelkeznek például az általuk kezelt területekkel. Akad olyan is, amelynek nincs saját földje: a Bükki Nemzeti Park például egy erdészeti kezelésben levő területen próbálja a természetvédelem érdekeit érvényesíteni - váltakozó sikerrel.
A TRAKTOROS ÉS A BEVÉTEL. A Kiskunsági Nemzeti Parkban (KNP) e tekintetben jobbak az adottságok: 48 ezer hektár saját kezelésű területen működnek, és a 2005 nyara óta a létesítményt irányító Kállay György ambicionálja is a gazdálkodást. A civil szférából jött igazgató előszeretettel hangoztatja, hogy a traktoros a legértékesebb munkaerő, mert az termeli meg a bevételt. Korábbi munkahelyein is koncentrált a profitra, nyilván ezért esett rá a zöld tárca választása. Kállay vezetése alatt a Magyar Madártani Egyesület például belevágott a biharugrai halastavak üzemeltetésébe. A természetvédelmi és gazdasági haszon összeegyeztetésére tett kudarcos kísérlet anyagi és szakmai mérlegét most vizsgálja az egyesület. Mindenesetre az üzletben - amelyben egyébiránt tulajdonrésze volt többek között Haraszthy Lászlónak, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium szakállamtitkárának is - anyagilag benne ragadtak a madarászok.
A gazdálkodásra persze a minisztérium is rákényszeríti a parkokat: előbb a hatósági jogkör megvonásával, azután támogatásuk visszafogásával. A szaktárca már 2005-ben is 20 százalékkal csökkentette a nemzeti parkok költségvetését, egyúttal előírta saját bevételeik növelését. 2005-től a korábbi 5-ről 15 százalékra emelték a bevétel utáni adó jellegű befizetéseiket; így lett az Aggteleki Nemzeti Park nettó befizető az államkasszába. A központi természetvédelmi kezelési pályázati források megszűntek, újak nem keletkeztek.
Az állami támogatás az idén is tovább csökken. Kállay György tájékoztatása szerint tavaly a KNP egymilliárd forint körüli büdzséjének 20-22 százalékát fedezték a saját bevételei, az idén a minisztérium elvárása az 50 százalékos arány elérése. Az igazgató ezen nem is háborog. Úgy ítéli meg, az általános megszorítások korszakában a bevétel növelése méltán elvárható, és ennek mértéke „nem tragédia”. A bevételnövelés legjobb módja pedig szerinte az, ha a hatalmas területet nem bérbe adják gazdálkodóknak, hanem maguk kezdenek rajta termelni. Ezt már csak azért is érdemes megtenni, mert elég magas összegű uniós agrár-környezetvédelmi támogatásra pályázhatnak.
A „tartassuk el a környezetvédelmet az EU támogatásaiból” koncepció a minisztériumban népszerű. A „konzervatív” környezetvédők - civilek és volt nemzetipark-vezetők, köztük például Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója - szerint viszont szakmailag aggályos megközelítésről van szó. Nem szerencsés, ha a nemzeti parkok mintegy állami gazdaságokként születnek újjá, itt ugyanis védett természetes életközösségekről van szó.
A KNP területe homokhátságokkal, erdőkkel, illetve vizes élőhelyekkel szabdalt gyep. Hasznosításként a széna-, lucerna- vagy nádértékesítés jöhet szóba, ami azonban nem mehet a természetvédelem rovására. Ugyanez érvényes a területkezelést végző, a híres magyar alföldi gyepet legeléssel „karbantartó” állatállomány - szürke marha, juh, és kevés bivaly - tenyésztésére. Az 1200 szürke marha - ezekből áll a híres bugaci gulya is - többsége törzskönyvezett tenyészállat. Több mint háromszáz egyedre az Európai Unió anyatehén-támogatást is adott; mint Kállay György elmondta, a KNP egyik legfontosabb terve marhatartó majorságok létrehozása, amelyekben az anyaállatok már puszta létükkel eurót termelnek.
Ezért sem érthető, mi indokolhatta 2005 végén 37 tehén, köztük 26 minősített tenyészállat levágását, és alacsony áron való eladását. A tenyészállatok közt voltak olyanok is, amelyekre a nemzeti park uniós támogatást igényelt és kapott. Az eset máig foglalkoztatja a helyi közvéleményt, a KNP egyik köztisztviselője bejelentést is tett. Az igazgató elrendelte a vizsgálatot; tájékoztatása szerint a bejelentés egy azóta már távozott kolléganő „rosszmájú” egyéni akciója volt. (Az illető ellen fegyelmi eljárás indult, és már valóban nem dolgozik a KNP-nél.)
VÁGÓHÍDI VITA. A bejelentés egyik indoka az volt, hogy tenyészállatot vágóhídra küldeni csak selejtezés után, nyomós indokkal lehet. A teheneket a szombathelyi vágóhídon vágták le; szemtanúk szerint több közülük vemhes lehetett. Ezt - egy magát megnevezni nem kívánó dolgozó elmondása szerint - másnap, a feldolgozás után, a vágóhíd egyik ellenőre telefonban meg is erősítette, pontosan bemondva a szóban forgó állatok azonosító számát. Az átlagosan 550 kilós tenyészállatok közt néhánynál kiugróan magas testtömeget mértek: 670, sőt, 745 kilót. Kérdés, hogy csaknem kétszáz kilós súlytöbbletet lehet-e „jóltápláltsággal” magyarázni. Az igazgató állítja: a vágóhídra küldött állatok színre, származásra nem tiszta, azaz selejtes állatok voltak, a vemhesség gyanúja pedig koholmány.
A „kolléganő” bejelentésében további súlyos körülmények is szerepeltek. Elsőként, hogy a tenyészállatokat vágóhídra küldésük előtt nem látta - így nem minősíthette vágóállattá - a nemzeti parknak dolgozó állatorvos. A vizsgálat ezt a tényt megerősítette. Akárcsak azt, hogy az állatokat nem éppen EU-konform körülmények közt szállították, egy marha elpusztult közben, egy pedig súlyosan megsérült. További érdekes adalék, hogy a 37 állatot átvevő Koppány Hús Kft. versenyen kívüli indulóként nyert. A KNP - arra hivatkozva, hogy kedvezőtlenek az ajánlatok - a zártkörű közbeszerzést lezárta, és a második körben csak a Koppány Húst hívta meg. Az ajánlat hajszálnyira előnyösebb volt az első körben legjobb árat ígérőnél, de ha a fizetési feltételeket, illetve a vágóhídi veszteségként leszámított összeget kivonjuk, valójában a KNP így kisebb bevételt ért el, amint azt egy belső pénzügyi elemzés kimutatta. Kállay szerint a Koppány Hús az egyetlen bevezetett cég az országban, amely komolyan foglalkozik szürke marha húsának vásárlásával.
HÚSOSZTÁS. A gazdálkodási fegyelemmel tavaly december végén is gond volt. A karácsonyi belső húsosztásra - lakossági bejelentésre - kivonult a megye állategészségügyi állomásának húskommandója, és kérte a marhaleveleket. Az ellenőröket az kevéssé érdekelte, mennyiért mérték az olcsó húst. (Az igazgató egyébként úgy tájékoztatta őket, hogy ingyen, a dolgozók viszont azt mondják, a 6 kilós csomagokban árult húsért adott 2500 forintot utólag kapták vissza.) Az állategészségügyi szolgálat inkább arról kívánt meggyőződni, hogy a marhákat előírásszerűen vágták-e le, és történt-e kötelező állatorvosi húsvizsgálat. A bemutatott öt marhalevél alapján kiderült, hogy utóbbira nem került sor, aminek állategészségügyi bírság lesz a következménye. A meghallgatások alapján még az sem biztos, hogy az állatok levágása engedélyezett vágóhídon történt. „Az egymásnak ellentmondó jegyzőkönyvi megállapítások felvetik a hatóság megtévesztésének gyanúját is” - tájékoztatta a Figyelőt Molnár Zoltán, a Bács-Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás igazgatója. A dolgozók azóta is izgatottan találgatják, hová tűnt és mennyiért a - nekik kiosztott, mintegy 250 kiló feletti - több mint 2 tonna „fantomhús”.
Köztisztviselőből viszont, aki szóvá tehetné, ha szabálytalanságot észlel, egyre kevesebb van a KNP-nél. A vagyongazdálkodási osztályon például szinte csak újonnan felvett, szerződéses munkatársak dolgoznak. Az elbocsátások kezdeményezője a megszorítások mellett létszám-leépítési igénnyel is előálló minisztérium. A keretet az adott igazgatók töltik ki: a KNP-nél nagyjából fele arányban szakemberekkel. A zöld tárca szóvivője a közelmúltban a sajtóban azt nyilatkozta, hogy nem bocsátottak el szakembereket a nemzeti parkoktól. Más információk szerint viszont az utóbbi fél év alatt a tíz nemzeti parktól 30 természetvédelmi szakreferenst és 38 természetvédelmi őrt küldtek el. Másfél év alatt folyamatosan 180 fővel, vagyis 20 százalékkal csökkentik a nemzeti parkok dolgozóinak létszámát - olvasható több civil szervezet által közösen a kormányhoz intézett levélben. Egyébiránt februártól megszűnt az Őrségi Nemzeti Park intézményi önállósága. A kormány a költségvetési kiadások csökkentésére hivatkozva összevonta a Fertő Hanság Nemzeti Parkkal. Emellett megmarad az Aggteleki, a Balatoni, a Bükki, a Duna-Dráva, a Duna-Ipoly, a Hortobágyi, a Kiskunsági és a Körös-Maros Nemzeti Park.
A KNP-nél az igazgató 20 emberétől vált meg; többek között távozott 10 szakember (ökológus, biológus, szakreferens) is. Kállay György azt mondja, nyilvánvaló volt, hogy valakit föl kell állítani. Biztosan volt köztük, aki úgy érezhette: az új igazgatóval nem tud, vagy nem akar együtt dolgozni. Legalább ugyanennyi embert vettek viszont fel irodai, traktorosi munkakörbe, szerződéssel. Ők azonban aligha tudják majd megalkotni a még jócskán hiányzó kezelési terveket a védett területekre. Az igazgató úgy véli, sok szakmai feladatot el lehet végeztetni külsős kutatókkal. Elképzelése szerint el kellene választani a nemzeti parkon belül az államigazgatási, a szakhatóságot segítő funkciót a rábízott vagyont kezelő - közhasznú társasági formában működő - szervezettől. „Azt a pénzt, amit korábban arra fordítottunk, hogy egy vállalkozóval lekaszáltassuk a védett gyepet, most traktorvásárlásra költjük, és az embereink ugyanazt elvégzik alacsonyabb bérért, aztán az üzemanyagot visszaigényeljük az államtól” - avat be gazdálkodási elképzeléseibe az igazgató. Mint mondja, azért felelőssé lehet őt tenni, ha Bugacon a viperás gyep nincs lekaszálva, azért azonban már nem, ha nincs mindenütt számon tartva a teknősbéka-állomány.
A jelek szerint Sólyom László másként látja a gazdálkodás és a természetvédelem viszonyát. A korszellemnek való megfelelési kényszer pedig csak még fontosabbá teszi a gazdálkodási szabályok szigorú tiszteletben tartását.
Mihalicz Csilla
Leltárhiány
Miközben a Kiskunsági Nemzeti Park 48 ezer hektáros területének kétharmada bioszféra rezervátum, a szikes tavak és a Kolon-tó pedig nemzetközi jelentőségű vadvizes élőhelyek, a 2005-ös, 1 milliárd forint körüli költségvetés mellett a természetvédelmi kutatásokra fordított összeg nem érte el a 10 millió forintot.
Kapacitáshiány miatt a nemzeti parkok a mai napig adósak a védett területek aktuális kezelési tervével.
Hiányoznak a pontos leltárak természeti értékeinkről.