Az energianövényekért hatalmas lobbi küzd Európában, az energiafüggőség okozta pánik felgyorsította az engedélyeztetést, uniós forrásokat nyitott meg, amikre bomba üzleteket lehet alapítani, biztos haszonnal. Amennyiben megvalósulnak az egyelőre csak a tervezőasztalon létező elképzelések, az ország termőterületének mintegy negyedét uralhatja az energiafű, s ez különösen annak fényében aggasztó, hogy rendkívül agresszív, a földet kiszipolyozó növényről van szó.
Az unió számára a biomassza energetikai hasznosítása a legfontosabb prioritás, legalábbis az EU mezőgazdasági főbiztosa, Marian Fischer Boel nyilatkozata szerint. Ez látszik a dotáción is, az így termelt "zöld" villamos energiát 17 forint helyett 23-24 forintért kell átvennie az áramszolgáltatónak a hosszú távú szerződések alapján.
Az energianövények termelését is erősen támogatják, 45 euró kiegészítő támogatás jár hektáronként. A géptámogatások is 10 százalékkal magasabbak a speciális gépekre, például a brikettálóra. Az évelő energianövények telepítését is támogatják. A finanszírozás 85 százaléka uniós, 15 százaléka pedig nemzeti forrásból származik. Tisztán nemzeti forrásból támogatják a kutatást és ismeretátadást az energianövények kapcsán, de ezek a keretek - mint azt az [origo]-nak Varga Tamás, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) témafelelőse elmondta - nem a széles rétegeknek szólnak.
Sivataggá válik a termőföld
Az energianövények termelése mellett lobbizók érvrendszere a fenntartható fejlődés, a megújuló energia, és a globális ökológiai katasztrófa elkerülésének hangzatos és jól ismert frázisaira alapoz. A botanikusoknak és természetvédőknek azonban komoly aggályai vannak mindhárommal kapcsolatban. A fenntarthatóság ugyanis nem valósul meg akkor, ha agresszív, gyorsan terjeszkedő, ráadásul tájidegen hibrideket telepítünk be, amelyek megváltoztatják a tájat, kiszoríthatják az őshonos kultúrákat, és kiszipolyozzák a földet, terméketlenné, gyakorlatilag sivataggá téve.
Márpedig a nagy sietségben sebtében zajlottak le a engedélyeztetések, a vizsgálatok lépcsőinek átugrásával - hívják fel a figyelmet a természetvédők, szakemberek véleményére hivatkozva. Az mindenképpen riasztó, hogy a terjedés megakadályozása érdekében ugyan kötelező az ültetvények körbeszántása kaszálás után, de a közelben fekvő vasútvonalak mentén máris megtalálható az energiafű vadon termő formája - külföldi példák is azt bizonyítják, hogy kiszabadul a termőhelyről.
A munkahelyteremtés, illetve vidékfejlesztés is szerepel az érvek között, ám a gazdálkodóktól származó információk alapján hosszú távú beszállítói szerződéseket kötnek a gabonatermelőkkel sok kötelezettséggel, mélyen a jelenlegi piaci ár alatt. Így tehát nincs tolongás, főleg mivel a szabadföldi növénytermesztés jelentős átalakulás előtt áll az unióban. Ha eltörlik az intervenciót és a támogatások egy részét, akkor ugyanis nem biztos, hogy megéri majd ugyanazt termelni, és ilyen helyzetben nem bölcs dolog tíz éves szerződést aláírni.
Pedig nagy szükség lenne a gazdák lelkesedésére, mert a jelenleg engedélyeztetési szakaszban lévő tíz, egyenként 50 kilowattos biomassza erőmű alapanyagszükségletét 600 ezer hektáron lehet megtermelni, ami a magyar termőterület több, mint tíz százaléka (információik szerint a tervezett erőművek fűtését biztosító fűtőanyag töredékére is alig kötöttek szerződést a termelők, mivel a beruházók melléktermékként kezelik e mezőgazdasági alapanyagot és meglehetősen nyomott árakon vennék csak át - az állattenyésztők például sokkal többet fizetnek a szalmáért).
Ha ehhez hozzávesszük azt az FVM-től származó adatot, miszerint a jelenleg tervezett bioetanolt előállító üzemek a termőföldek 16-17 százalékát kötik le, akkor azt az adatot kapjuk, hogy a művelésben lévő területek negyedén energiát termelünk. Márpedig az Európát jelenleg sújtó gabonahiány miatt égbe szökött termény- és takarmányárak alapjaiban rengetik a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart. Elgondolkodtató tehát az élelmiszer-előállítás és az energiatermelés közötti egyensúly, a fenntartható fejlődés szempontjából is.
Veszélybe kerülhet az aszúsodás
A globális hatások tekintetében lehet hogy a szalmaerőművek kedvezőbb hatást fejtenek ki a hagyományos energiagyáraknál, lokális katasztrófával azért még fenyegethetnek. A szerencsi hőerőmű például két kilométernél közelebb épül a város központjához, és a kéményből mérges gázok, toxinok távoznak. Ez az erőmű más szempontból is aggályos, nem készült ugyanis semmiféle hatástanulmány arról, hogy a hőszennyezés nem borítja-e fel a világörökségi védettség alatt álló tokaji borvidék aszúsodást lehetővé tevő mikroklímáját.
Az alapanyagok erőművekbe történő beszállítása azonban biztosan a teherforgalom növekedésével jár, a környék lakosai szempontjából tehát biztosan nem érvényesül a biojelleg. Igyekeztünk megtudni Hujber Ottótól, az erőművet építő BHD Zrt. igazgatóságának elnökétől olyan körülményt, ami alapján megnyugodhatnának a környékbeliek, de hiába olvastuk és hallgattuk tüzetesen korábbi nyilatkozatait, és tettünk fel neki számos konkrét kérdést, a cikk megjelenéséig nem sikerült ilyen információhoz jutnunk.
Valóban megéri?
Az energiát előállító erőművek hatékonysága is elgondolkodtató. A közmeghallgatásokon óriási eredménynek beállítva 30 százalékos hatékonyságról számolt be a befektető, tehát szerinte a biomassza 70 százalékos veszteséggel hatékony és környezetbarát a működés. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az így előállított villamosenergia szállításakor a veszteség szintén kétszámjegyű százalékban. A növényekben tárolt energiának tehát jó, ha negyede hasznosul, ami legalábbis felvet környezettudatossági szempontokat. Egy korszerű, biomassza-tüzelésű kazán hatékonysága például közel 80 százalékos, ráadásul ott nincs szállítási veszteség sem. Novák Endre