Vásárosnamény példát mutat
A Vásárosnamény és térsége turisztika egyesület által szervezett konferenciáról és az ezt követő kirándulásról beszámolva-a tanácskozáson tizenhat beregvidéki vendéglátóval együtt e sorok írója is részt vett-múlt heti számunkban arról írtunk, hogy míg mások, a világ boldogabbik felén élők már rég megvalósították a naturparkokat, mi még csak most ismerkedünk ezzel a fogalommal.
"A naturpark a nemzeti parkok mintájára létrehozott olyan nagy kiterjedésű terület, egy egységes arculattal rendelkező kultúrtáj, melynek regionális értékeiről, megőrzéséről és a világnak való bemutatásáról a helyben szerveződő közösségek gondoskodnak.-magyarázza Toldi Zoltán biológiatanár, a Szatmár-Bereg Naturpark egyik megálmodója.-Sokan felteszik mostanában nekem a következő kérdést: mi változik, ha Csengertől, a Román határtól Vásárosnaményon át Záhonyig húzódó nagy kiterjedésű területen létrejön a naturpark? Ugyan mennyire változtatja meg az itteni települések lakóinak életét? A gazdasági változás, hangsúlyozom ilyenkor, egyszerre nem lesz túl jelentős-hisz az ide látogató turisták száma fokozatosan növekszik majd, akárcsak az ebből az ágazatból származó bevétel-ám természeti értékeink, népi kultúránk, épített örökségünk bemutatása, megőrzése, sokkal hatékonyabban, szervezettebben, átfogóbb módon történik majd. A közös információs bázis azt segíti elő, hogy az ide látogatók komplex programokban
vehetnek részt.
A naturpark lényegét a tarpai Nagyhegyen kialakított Szőlőhegy-tanösvény példáján mutatták be vendéglátóink. Amint a kuruc hagyományaira méltán büszke település határába érünk, a falu elején elhelyezett, térképpel ellátott információs tábla azokat a természeti, és egyéb látnivalókat mutatja be, amelyeket érdemes itt megnézni. A település központjában szintén hasonló táblát találunk, majd kint a helyszínen, a Szőlőhegy-tanösvény kezdetén kitett információs tábláról már részletes tájékoztatást kapunk. Megtudhatjuk, miként keletkezett a tarpai Nagyhegy, milyen kőzetek találhatók itt. A közelben húzódó erdő milyen kincseket rejteget, rövid összefoglalót kapunk az itteni növény- és állatvilágról. Még azt is megtudjuk, hogy a Nagyhegy tetejéről jó időben nem csupán a beregszászi hegyláncolat látszik, de a munkácsi vár is. Mint vendéglátóinktól megtudtuk, ma már több mint féltucat tanösvény hálózza be a leendő naturparkot. A Felső-Tisza- tanösvényt például a Tisza mentén alakították ki és a folyó gátján lerakott aszfaltúton járható be. A nagyobb távolságok miatt inkább csak kerékpárral, mint gyalog, illetve gépkocsival. Az itt elhelyezett információs táblák felhívják a figyelmet azokra a tőzegmoha lápokra, melyek az ősi holt meder maradványokban vészelték át az évezredeket, különleges táji élményt nyújtanak a fás legelők és az ártéri gyümölcsösök maradványai, amelyek génbankként számos ősi fajtát őriztek meg. A vásárosnaményiak ránk is gondoltak: úgy tervezik, hogy a Tarpa határában véget érő tanösvény majd a túloldalon, Badalónál folytatódik…
A Gelénes és Vámosatya határában található tanösvényen megismerkedhetünk az erdőgazdálkodással, megfigyelhetjük a szabad tartású marhacsordát és juhnyájat, olvashatjuk a színes prospektusban.
Nincs ebben semmi rendkívüli, mondhatná a nyájas olvasó, hacsak nem az, hogy háromszáz-négyszáz méterenként találunk egy-egy fából készült szemétgyűjtőt, több helyen pedig pihenőhelyet alakítottak ki. A szemét összegyűjtését az önkormányza-tok vállalták magukra.
Hogy mennyire tudatos és átfogó értékfelmutatásról és értékmegőrzésről van szó, az néha döbbenetes. Sarkady Nóra, a tájvédelmi körzet felügyelője előadásában nem csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy a vidék egyik fokozottan védett madara, a Petőfi által is megénekelt haris-úgy néz ki ez a madár, mint egy fiatal fácán-élőhelye hol húzódik, de az általa készített térkép azt is pontosan jelzi, hol található a térség legöregebb somfája, s mely településen láthatjuk a százéves faragott tornácot… S ekkor mi, akik Beregszász környékéről érkeztünk, elszégyelljük magunkat: hisz falvainkban megannyi olyan régi ház található, melyek közül szinte mindegyikből lehetne a vidék népi kultúráját bemutató tájmúzeum. S a huszonnegyedik órában vagyunk, mivel ezeket a régi parasztházakat sorra átépítik, eltűnnek, az enyészet martalékává válnak a régi hagyományos földműves szerszámok, s elmennek közülünk azok az öregek, akiknek bölcs útmutatása alapján be tudnánk rendezni ezeket a tájházakat. Nincs vesztegetni való időnk. Kovács Elemér