2007. nov. 29.
Mit szólna, ha egy napon arra ébredne, hogy egy - tulajdoni lap szerint is - birtokában lévő természetvédelmi oltalom alatt álló erdőbe idegenek jogi kisajátítás és a tulajdonos engedélye nélkül vonulnának munkagépekkel; erdeje és facsemetéi nagy részét a tulajdonos és illetékes hivatalok hozzájárulása nélkül letarolnák? A jogállam fogalma azt jelenti, hogy a törvények kivétel nélkül mindenkire vonatkoznak.
- A jogállam azt jelenti, hogy reális és magától értetődő esélyem kell, hogy legyen akár egy minisztériummal szemben is pert nyerni.
- A legsúlyosabb merénylet a jogállam ellen, ha a végrehajtó hatalom beavatkozik a bíráskodásba vagy a független hatósági hivatalok ügyintézésébe. Ebből a szempontból mindegy, hogy a bírói hatalom önként tesz jogsértő szívességeket vagy a tisztviselő állását féltve dönt, esetleg konkrétan befolyásolják.
- A jogállam nem egy statikus intézmény, hanem olyan vívmány, amiért nap mint nap meg kell vívnunk, mert ellenségei rendszeresen próbára teszik. A magyar történelem egyik legnagyobb csatája a jogállamért most a zempléni Kánya-hegyen folyik. Ezt a csatát egy ember vívja, magára hagyva.
Miközben nemzetközileg ismert harc folyik a Zengőn vagy a Tubesen építendő katonai tornyok ügyében, a Zemplénben, védett természeti területen, magánterületen, magánerdőben, be nem építhető területen, a tulajdonosok és szakhatóságok hozzájárulása nélkül, kisajátítás nélkül, érvényes bérleti szerződés nélkül, környezeti hatástanulmány nélkül csöndben fölépítettek egy hasonló katonai vasbetontornyot, érdemi ellenvetés nélkül, arányos sajtóvisszhang nélkül. Az egyetlen szót emelő tulajdonos (máig tulajdonos!) ellen jogellenes, hivatali packázó, jogászkodó köntösbe bújtatott olcsó hajsza indult. Érdemi segítséget (nagyon kevés kivételtől eltekintve) szinte senki sem hajlandó nyújtani neki.
Mit szólna a kedves Olvasó, ha egy napon arra ébredne, hogy egy - tulajdoni lap szerint is - birtokában lévő természetvédelmi oltalom alatt álló erdőbe idegenek (nem természetvédők!), jogi kisajátítás és a tulajdonos engedélye nélkül vonulnának munkagépekkel; erdeje és facsemetéi nagy részét a tulajdonos és illetékes hivatalok hozzájárulása nélkül letarolnák; földet több milliós értékben onnan elszállítanának; az építési szabályok megszegésével, a tulajdonosok hozzájárulása nélkül, környezeti hatástanulmány és természetvédelmi hozzájárulás nélkül építenének oda törvényellenesen egy óriási (65 m magas és 20 m széles) beton-tornyot, az ott élő védett állat- és növényfajok tömeges pusztulását, jelentős élőhelyek pusztulását és eróziót okozva. Ráadásul a fönti módszerrel és fönti körülmények között „erdészeti föltáró-út” címén aszfalt utat építenének erdejébe.
Amikor be akarna lépni saját jogos tulajdonába (lásd, tulajdoni lap!) a tulajdonában lévő, de a betolakodók által most már a tulajdonos ellen használt vadkerítést kényszerből szétvágva, a betolakodók által ezután erőszakkal kidobatva - büntetőeljárás indul, de nem a területfoglalók, hanem a jogos tulajdonos ellen („rongálás” címén).
Jogi manőverekkel mellékperre kényszerítik a tényleges és egyben formális tulajdonost, és amikor a kulcsfontosságúvá tett mellékpert kezdeményezi, egy bíróság a jogszabályokkal szembehelyezkedve kijelenti, hogy a tulajdonos „nem jogosult pert indítani”, s ezzel a valótlan indokkal akkora perköltséget terhel rá, hogy most már lakását is elárverezhetik a betolakodók.
Bizonyosan azt gondolná a kedves olvasó, hogy valahol Nigériában, esetleg Fehér-Oroszországban él, de semmiképpen sem egy jogállamban, főleg nem az Európai Únióban. Pedig mindez Magyarországon történt és van folyamatban most is a zempléni Kánya-hegyen, az egyik erdőtulajdonossal szemben.
A bontakozó magyar jogállam egyik legnagyobb önvédelmi csatája folyik most ezen a hegyen, s ezt a csatát egyetlen ember (Perlaki Tamás)vívja magára hagyatva. Megértem, hogy a többi erdőtulajdonos joggal megijedt szót emelő társuk elrettentő példáján. De, hogy a megyei bíróság is a fönti módon viselkedik, hogy a jogvédő szervezetek is megszeppenten hallgatnak, hogy a sajtó is riadtan fedezékbe húzódott az ügyben, döbbenetes.
Az ügy – történelmi és nemzetközi méretű – jelentősége ellenére nem kap arányos sajtót, figyelmet, az eset szószólója szinte semmilyen segítséget. A fönti tények nyomán kijelenthetjük: a kánya-hegyi ügy vonatkozásában Magyarországon szünetel a jogállam és demokrácia, nincs sajtószabadság, és megszűnt a független bíráskodás. Magát a jogrendet helyezték hatályon kívül.
A ködösítő, a „bonyolultság” látszatát keltő jogi és jogellenes manőverek ellenére a jogi helyzet is egyszerű:
a) A jogellenes építkezés megkezdése után öt évvel (!) a földfoglalók kötöttek a kérdéses földterületre (a tulajdonos akarata ellenére) az erdő-birtokosági társulással egy nyilvánvalóan semmis „bérleti szerződést”.
b) A „szerződés” törvénybe ütköző volta annyira nyilvánvaló, hogy egy kezdő hivatalnoknak, ügyvédbojtárnak is szemet szúr. Jogállamban fenéktörlésen kívül semmire sem lehetne használni.
c) A földfoglalók erre a nyilvánvalóan semmis szerződésre, erre a sajtcetlire hivatkozva garázdálkodnak a jogos tulajdonos területén, aki velük semmiféle szerződést nem kötött.
d) Ami a jogállami vonatkozás: a megyei bíróság erre a nyilvánvalóan semmis szerződésre hivatkozva ad igazat a betolakodónak. Nehéz elképzelni, hogy tévedésből vagy butaságból. Ugyanis a törvényellenes földfoglaló és a törvénysértő „szerződést” kötő fél igen befolyásos: „ő” a hadügyminisztérium.
e) A szerződés azért nyilvánvalóan semmis, mert a Ptk. szerint csak a tulajdonossal ill. tulajdonosokkal kötött bérleti szerződés érvényes. Márpedig a Kánya-hegyi Erdő-birtokossági Társulásnak tulajdonosi jogosítványai nincsenek. Kizárólag az erdőgazdálkodás céljára alakult, kötött célú társulás (lásd lábjegyzet).
f) Mellesleg, maga az erdő-birtokossági társulás is tagadja, hogy a „szerződés” „bérleti szerződés” (tartalmilag nem az, hanem csak a jogosulatlan használatért kért díjat).
g) Az erdő-birtokossági társulás maga is hangsúlyozza, hogy jogszabályok tiltják, hogy egyáltalán bérleti szerződést kössön, de azt különösen, hogy máig erdő művelési ágú természeti területet építési céllal adjon bérbe. Szerintük (is) már csak emiatt sem beszélhetünk „bérleti” szerződésről.
Ha a hivatalokat és a betolakodókat kérdezzük, az ügyben nem eléggé tájékozódott kérdezőben mégis a „bonyolult jogi ügy” benyomását keltik, holott a fönti nyílt támadás az állampolgár és jogrendünk egésze ellen valójában otrombán egyszerű:
1) Birtokháborítás valamennyi klasszikus kritériumát kimeríti ami történt (birtok-elfoglalás) a tulajdonosokkal szemben (nem az Erdőbirtokossági Társulással szemben)
2) Jogellenes építkezés, több építési jogi szabály megszegésével (pl. mert nem beépíthető terület)
3) Mintegy 11 és 50 millió forint közötti értékben szállítottak el termőföldet a tulajdonosoktól, a tulajdonosok megkérdezése nélkül.
4) Védett magán-erdő, természeti terület, engedély és jóváhagyás nélküli letarolása, védett állatok és növények tömeges elpusztítása, élőhely-rombolás; az önkényesen épített épület tájba nem illő (65m magas, 20 m széles vasbeton torony)
5) Jogellenes útépítés magánterületen a tulajdonosok hozzájárulása és kötelező hatástanulmány nélkül
6) Törvénysértő büntetőeljárás indult a jogos tulajdonos ellen, mert jogos önhatalommal be akart jutni saját területére
Rendkívül figyelemre méltó a büntetőügyben eljáró ügyész - egyébként jogi szempontból elfogadhatatlan - érvelése, pontosabban elszólása is: az alkalmazott önhatalom az ügyész vélekedése szerint „azért nem jogos önhatalom, mert nem volt reális esély a cél elérésére” . Azaz a figyelemfölhívó akció nem számíthat a sajtó, a nagy nyilvánosság, a közfelháborodás és a jogrend segítségére, illetve ezek megléte sem tudna a helyzeten változtatni. Ha ma Magyarországon egy befolyásos fél erővel földet foglal, a polgárnak vele szemben semmilyen esélye sincs. Azaz, az ügyész nem kevesebbet állít, más szavakkal, mint azt, hogy Magyarországon nincs jogállam, nincs független bíráskodás, nincs törvény előtti egyenlőség és talán szabad sajtó sem. Ezen tényezőkre számítani: „nem realitás”.
A kánya-hegyi ügy gyakorlati szempontból igen figyelemre méltó. A klasszikus állatorvosi ló esete. Ha törvények, jogszabályok sorát valahol jól megfoghatóan, jól szemléltethetően, egyszerűen, olcsón és közönségesen megsértette a végrehajtó hatalom, hát ebben az ügyben megtette. Ha a magas bíróságok valahol látványosan tüntettek azzal, hogy nem tekintik Magyarországot jogállamnak, és nem is akarják annak tekinteni, s ebből leckét adnak a jogállam híveinek, hát ebben az ügyben ez is megtörtént. Az ügy igenis nagyon egyszerű, jól leleplezhető. Csak arányos sajtóra, arányos nyilvánosságra van szüksége. (Még jobb, ha ezt külföldön is megkapja.) Arra van szükség, hogy ez a juszticmord valamilyen szinten köztéma legyen. Segítenének ebben a figyelemfölhívó akciók is. Ezzel az üggyel dominósorként megdönthetnénk a jogtiprásokat, látványosan leleplezhetnénk az ál-jogállamot, és segíthetnénk az igazi megszületését. Mindenkinek össze kellene fognia ebben az ügyben, aki hiányolja a jogállamot. Mert érdemes. Itt meg lehet fogni a jog esküdt ellenségeit. Ez az ügy nem egyedül Perlaki Tamás ügye, hanem mindenkié, aki igazabb országot (és tegyük hozzá, igazabb Európát) akar. Mert lassan ott tartunk, hogy nem a jogállam „gyűrűzik be” hozzánk, hanem a jogállam semmibevételének mindennapi gyakorlatát szivárogtatjuk szét Európában.
Sólyom László hallgatását a Kánya-hegy ügyében egyszerűen nem értem. Egyszerűen nem találok rá magyarázatot.
Perlaki Tamást különben 1982 óta ismerem. Talpig becsületes, igen okos, alapos és körültekintő ember, aki az ügyeit érintő jogszabályokat, jogelveket jól ismeri. Sok tekintetben bírókon, jogászokon is túltesz. Mindig alaposan utánajár a dolgoknak. Nehéz róla elképzelni, hogy olyan ügyben pereskedne, amelyikben ne mellette állna az igazság jogi és erkölcsi értelemben egyaránt. Bármely ponton kiváncsiskodtam bele Perlaki Tamás kánya-hegyi ügyébe, mindenben az ő álláspontját láttam igazolva.
Pl. a Kánya-hegyi Erdőbirtokossági Társulásnak nincsenek tulajdonosi jogosítványai (csakis gazdálkodási, gondozási társulás), tehát Tamás igenis perképes. Tamást, mint tulajdonost ebben az ügyben nem lehet megkerülni. Az ennek ellenkezőjét állítók tévednek vagy hazudnak. Szekeres Imre miniszter is hazudott (esetleg tévedett) amikor Tamással „vitatkozva” a nyilvánosság előtt blöff-kijelentéseket tett a kánya-hegyi toronyról. Ismerem Perlaki Tamást. Aki őt valótlanság állításával vádolja, magáról állít ki bizonyítványt: végletesen elfogult, esetleg tájékozatlan ember.
Lábjegyzetek:
1) ’Jogos önhatalom’ fogalma: a birtokjogban és büntetőjogban elfogadott jogelv; a Ptk. 190.§- ának (2) bekezdésében foglalt szabály értelmében éppen az elveszített birtok visszaszerzése érdekében alkalmazható önhatalom – mely arányosan erőszakos is lehet -, ha az egyéb birtokvédelmi eszközök alkalmazása folytán beálló időveszteség a birtok visszaszerzésének lehetőségét veszélyeztetné.
2) ’Erdő-birtokossági társulás’ fogalmának jogi meghatározása: jogi személy; a félreérthető elnevezés ellenére nem tulajdonlási szerveződés, tehát nem tulajdonosi jogosítványai vannak, hanem csak gazdálkodási, gondozói feladatkörei. Valószínűleg onnan ered a név, hogy a birtokosoknak a társulása, de kizárólag gondozási, gazdálkodási célra. A tulajdonjogról, BÉRBEADÁSRÓL azonban csakis a tulajdonosok maguk dönthetnek. Tulajdonjogi kérdésekben az erdő-birtokossági társulás illetéktelen. Konkrétan a Kánya-hegyi Erdőbirtokossági Társulás, mint jogi személy, nem rendelkezik földtulajdonnal, nem járhat el tulajdonosként, nem adhat bérbe földtulajdont, és az érvényes földtörvény szerint nem is szerezhet földtulajdont. A Ptk. szerint termőföldet kizárólag a tulajdonos adhat bérbe (szükségképpen az erdő-birtokossági társulás nem, mivel tulajdonosi jogosítványai nincsenek). Kiszely Károly
