2008. február 10. - A tegnapi blog utolsó mondata így hangzott: „Mi lesz akkor, ha nem lesz elég fa?” Engem aggaszt Matey István kérdése, az erdőirtás ugyanis egyre nagyobb méreteket ölt. Persze rögtön bevillan a kép a dél-amerikai és közép-afrikai esőerdőkről, amelyek naponta magyarországnyi területtel lesznek kisebbek, de értük sajnos nem sokat tehetünk. Kell a hely a szója- és egyéb ültetvényeknek.
Ha a brazil okostojások nem képesek megoldani a problémát, mi innen, a messzi távolból csak tétlenül szemlélhetjük, mint pusztul el a Föld tüdeje. Maradjunk Dél-Amerika helyett kis hazánknál!
Nálunk is tisztes üzemben folyik az erdők irtása. Rengetegen úgy szerzik be a télire való tüzelőt, hogy kisétálnak a legközelebbi erdőbe, és nemes egyszerűséggel annyi fát vágnak maguknak, amennyivel egy ideig kihúzzák. Valahol meg kell értenem őket, hiszen fűteni muszáj, még nem vagyunk mediterrán éghajlatú ország, és senkitől nem várható el, hogy dideregve gubbasszon otthon, mert jajistenem, védeni kell a fákat.
A nem fával történő tüzeléssel szintén a környezetünket károsítjuk, egyszóval tökéletes megoldás nincs. Mégis van valami, amit megtehetnénk, és talán nem is esne olyan nehezünkre, ha megpróbálnánk környezettudatosabban élni. A karácsonyfákról van szó. Igen, azokról a díszekkel teleaggatott fenyőfákról, amelyek természetes közege a természet, nem pedig a lakások nappalija. Szó se róla, én is szeretem őket, hiszen dekoratívak tudnak lenni a világító égőkkel, szaloncukrokkal, kézzel készített díszekkel, színes gömbökkel az ágaikon. Ráadásul a hagyományuk mélyen gyökerezik a társadalomban, mindenki ragaszkodik ahhoz, hogy Jézuska a fa alá rakja le az ajándékokat.
Ennek ellenére már számtalanszor megfordult a fejemben, hogy ez így nem jó. Kivágunk, kivágatunk rengeteg fenyőfát, szinte családtagként kezeljük az ünnepek ideje alatt, aztán szilveszter után néhány nappal kihajítjuk az ablakon. Ezzel véget is ért a földi pályafutásuk, holott az erdőben még évtizedekig élhetnének, adhatnák nekünk az oxigént, és gyönyörködhetnénk a látványukban. Kevés szebb dolog van, mint a behavazott fenyőerdő, amelyben a fák büszkén magasodnak az ég felé, és az ágakon megülő hópelyhek ezerszer szebbek, mint bármilyen színes dísz.
Ma már van lehetőség földlabdás, visszaváltható fenyőfát beszerezni az ünnepekre. Nem rossz ötlet, ám én másik megoldásról álmodom: szeretnék karácsonykor a szeretteimmel sétálni egy havas fenyőerdőben, élvezni a látványt, és ott átélni a szeretet ünnepét. Külsőségektől mentesen, hiszen ez lenne a lényege, nem?
Rodenbücher Katalin
