785 faj, növényi és állati vegyesen, már eltűnt a Föld színéről. Még 1000 áll közel a kihaláshoz, és további 17 000 súlyosan veszélyeztetett. A Természetvédelmi Világszövetség által kibocsátott adatok figyelmeztetésül szolgálnak mindannyiunk számára: ha folytatjuk utunkat ezen a halálos ösvényen, akkor 2020-ra a Föld fajainak egyharmada nem lesz több, mint emlék.
Abban a reményben, hogy a biodiverzitás, a fajok sokszínűségének hanyatlását le tudják lassítani, az Európai Unió tagállamai a 2010-es dátumot határozták meg cselekvési határidőként. A cafebabel.com a spanyol Gypaetus alapítvány oldalán próbált meg többet megtudni az ingatag szituációról. Ez a szervezet felelős a Life (Élet) projektért, ami a rétisasok visszatelepítését segíti Andalúziában. Annak szükségessége, hogy fenntartsuk a kényes egyensúlyt az emberi lény, környezete és az élet más formái között mára Európa legfőbb prioritásává vált, hogy megelőzzük környezeti rendszerünk láncszemeinek végleges elromlását.
Azonban ez az Európai Bizottság számára fő prioritás több akadállyal is szembesül: a demográfiai nyomás, az ellenőrizetlen városiasodás, a klímaváltozás, a természeti erőforrások kimerülése, illegális vadászat és az egzotikus fajok megjelenése fenyegeti az olyan „őslakos” fajok életben maradását, mint a rétisas. Ez a fenséges ragadozó madár egyszer régen gyakori látvány volt Európa hegyvidékein, mostanra csak a Pireneusokban, Korzikán és Krétán maradt életben.
Élet és Halál kérdése
2004-ben a Gypaetus Alapítvány - egy non-profit szervezet, ami Andalúzia természeti kincseinek és tájainak megőrzése érdekében küzd - európai finanszírozást is kapott Life programjáért, melynek célja a rétisasok újbóli bevezetése a spanyol régióba, ahonnan a nyolcvanas években tűnt el.
Ennek a projektnek és a másfél milliós költségvetésnek köszönhetőn öt fiatal rétisas szárnyal újra az andalúziai égen 2006 óta, ők nagy reménység hordozói. Természetesen összehasonlítva a globális környezetvédelmi problémákkal, ennek a projektnek a sikere szerénynek tűnhet. De mindennek ellenére fontos előrelépést jelent, és bizonyítja, hogy a legrosszabb még mindig elkerülhető. Noha az EU már a hetvenes években elkezdte megfogalmazni törvényhozásában a fajok sokszínűségének védelmét, 2001-ig nem jelent meg kifejezetten erre összpontosító stratégiája. Ebben a pillanatban vált a biodiverzitás pusztulásának megelőzése először politikai célkitűzéssé.
„Ugyanerre az évre tehető, hogy meghatározták a 2010-es dátumot, mint határidőt, szintén első alkalommal” – teszi hozzá José Eugenio Gutierrez, a Gypateus Alapítvány projektjének koordinátora.
„Nemcsak biológiai örökségünk gyámjai vagyunk a jövő generációjának szemében – folytatja –, de küzdenünk kell az új(abb) fajok kihalása ellen is. Észre kell vennünk, hogy természeti környezetünk egyre szegényedik, ahogy a napok telnek, és hogy ez fenyegeti saját fajunk túlélését is." Amikor a rétisast és előfordulási helyét védjük, annak más fajok is hasznát látják, beleértve az embert is. A természet olyan kedvezményeivel lát el minket, mint a vízkörforgási rendszer, vagy az éghajlat, amik számunkra nélkülözhetetlen és pótolhatatlan „javak”.
Az Európai Unió megy elől
2006 májusában, tisztában léve a probléma komoly természetével, az EU bemutatott egy tervet, vázolván 150 konkrét intézkedést, amit véghez kell vinni. Azzal a szilárd szándékkal, hogy megerősítsék a védett fajok aktuális listáját, a Natura 2000 – az EU természetvédelmi területeinek hálózata – kihangsúlyozta azt is, hogy mennyire szükség lenne egységes akcióra a hatóságok, a magánszektor és az oktatásról gondoskodók részéről.
A Gypaetus Alapítvány projektje is ezt a megközelítést követi. Munkájuk egy része elősegíti egy nemzetközi hálózat fejlődését, míg egy másik része fókuszál az oktatásra és a tudatosság növelésére, mint megelőző intézkedésekre. „A kezdetektől fogva odafigyeltünk az olyan nemzetközi szervezetek által kiadott tanácsokra, mint az Európai Fajfenntartó Tenyészprogram, ami koordinálja a fogságban történő állattenyésztéssel foglalkozó központokat, vagy a szakállas saskeselyű védelmével foglalkozó alapítvány, akik ezt a fajt az Alpokba próbálják meg visszatelepíteni. A legfontosabb dolog számunkra az, hogy eredményeket érjünk el és ezeket meg tudjuk osztani másokkal, nemcsak a tudományos közösség berkein belül. Ahogy tettük is azokkal, akik a rétisast a marokkói Atlasz-hegységbe igyekeztek visszatelepíteni. És fontos az is, a környezettudatosság általánosan növekedjen a nyilvánosság körében. Nem tudomást venni a helyzetről egyszerűen elfogadhatatlan.„- mondja Guierrez.
Megfelelően tisztában lenni a problémával, vagy túlozni?
Szélesebb körű, koherensebb politika, és rugalmasabb finanszírozás tűnnek a kulcsnak ahhoz, hogy a problémával megbirkózzunk. A probléma nagyságát Ahmed Djoghlaf az UNEP biológiai diverzitásáról szóló gyűlésének vezető titkára is aláhúzta, aki úgy hiszi, hogy a dinoszauruszok földről való eltűnése óta a legnagyobb mértékű kihalási hullámot látjuk most.
Túlzás lenne? Talán! De ha nem fordítjuk meg a jelenlegi tendenciát olyan gyorsan, amennyire csak lehetséges, a következmények katasztrofálisak lesznek. A környezet megőrzése mindannyiunk felelőssége: a saját jövőnk forog kockán!” - sürget Gutierrez.
Mától, 2008 április elsejétől 640 nap van 2010-ig, az EU határidejéig. Tudunk még időben cselekedni?