A FAGOSZ főtitkárának észrevételei a KTSZ-OT 2008. tavaszi konferenciáján erdeink jövőjéről született állásfoglalásához
A Pécsett március 30-án készült dokumentum – Környezet- és Természetvédő Szervezetek XVIII. Országos Találkozója állásfoglalása erdeink jövőjéről – szövege:
1. A Környezet és Természetvédő Szervezetek XVIII. Országos Találkozójának résztvevői, erdeink megőrzése és jövőben kívánatos kezelése érdekében, fenntartják és megerősítik az előző években megfogalmazott állásfoglalásaikat.
2. A szakpolitikák megfelelő összhangjának megteremtése, az erdőgazdálkodási és természetvédelmi szempontok együttes érvényesítése érdekében, a hazai és nemzetközi tapasztalatok alapján, javasoljuk, hogy a közcélok össznemzeti és globális érvényesíthetősége érdekében, minden állami tulajdonú erdő
a) kincstári tulajdonban legyen,
b) forgalomképtelen kategóriába tartozzon,
c) kezelését a piaci viszonyoknak kevésbé kitett állami szervezetek, (költségvetési) szervek, vagy közhasznú társaságok lássák el,
d) a kezelő szervek felügyeleti, tulajdonosi feladatait ellátó szervezetekben a közérdekű szolgáltatások teljesülésére kellő jogi szervezeti garanciákat, képviseletet kell biztosítani.
Vélemény az állásfoglalásról:
Az állásfoglalásból a gyanútlan olvasó arra következtethet, hogy
- a szakpolitikák nincsenek összhangban és
- az erdőgazdálkodási és természetvédelmi szempontok nem érvényesülnek együttesen, továbbá
- hazai és nemzetközi tapasztalatok megalapozzák a fenti javasoltakat.
Az ilyen rövid szöveg nyilván nem alkalmas az állítások, az indoklás részletes kifejtésére, mégis érdekes lenne erről részletesebben olvasni, hisz alapos elemzéssel más következtetésre is lehetne jutni. Meg persze - ha elfogadjuk az állítást - az sem közömbös, hogy melyik szakpolitika melyikkel nincs összhangban, illetve a szempontok mely oldalról nézve nem látszanak érvényesülni, valamint mely szempontok ezek. A célként szereplő: "közcélok érvényesíthetősége" terén a közcélok tartalmának kifejtése lenne ugyanilyen fontos. A "globális közcélok" számomra értelmezhetetlenek. Figyelemre méltó, hogy a célok elérésével kapcsolatban fel sem vetődnek a gazdasági, pénzügyi elemek, mintha azok teljesen lényegtelenek lennének, vagy korlátlanul, szükség szerint állnának rendelkezésre. Hasonlóan hiányzik, hogy az erdőgazdálkodás munkahelyeket is jelent, a vidékfejlesztés aktív tényezője, termékei - főleg a fa - alapanyagként számos vállalkozás és így további munkahelyek létét teszik lehetővé. A javaslatok esetében tehát számos egyéb szempontot is vizsgálni lenne érdemes.
Az egyes javaslatokhoz:
a) Azzal, hogy a KVI beolvadt az MNV Zrt-be, a "kincstári tulajdon" fogalmát lehet-e értelmezni a továbbiakban? Valószínűleg nem, hanem vannak különböző vagyonkezelők által kezelt állami tulajdonrészek.
b) Az állami erdők forgalomképtelenségének gondolatával lehet, hogy sokan mások is egyetértenének. Ugyanakkor ennek merev alkalmazása az idők során valószínűleg értelmetlen és kezelhetetlen helyzeteket is eredményezne. Érdemes lenne ismerni az EU többi országának gyakorlatát. Talán célszerűbb lenne olyan megoldás, hogy csak a Parlament (akár 2/3-os) jóváhagyásával lehessen állami erdőterületet értékesíteni, és ennek bevételét csak az állami erdőkre lehessen fordítani.
c) Kezelés:
Az állami erdészeti társaságok költségvetésbe vitele a rosszemlékű tervutasítás visszahozását jelentené közel egymillió hektáron, ami nem éppen korszerű megoldás, ráadásul a legkevésbé hatékony működést eredményezné, a legnagyobb állami bevételkiesés mellett. Egyben olyan monopolhelyzetet hozna létre a faértékesítés terén, amely a verseny korlátozását is jelentené. Az érintett cégek kezelésében nem csak erdő, hanem ipari, kereskedelmi és egyéb tevékenységek és objektumok is vannak, azok termékeivel, felépített piacaival, márkaneveivel. E vertikumok erőszakos szétszakítása nagyon sok működési és piaci zavart és veszteséget, értékvesztést eredményezne. Ezen egységeknek is költségvetési intézménybe vitele meg annyira különös lenne, hogy az feltehetően szóba sem kerülhetne.
A Kht. mint társasági forma megszűnt, van helyette más. Ezek lényegében ugyanolyan gazdálkodást folytatnak, mint a többi társaságok, azonban nem fizethetnek osztalékot a tulajdonosnak és több adónem esetében is kedvezményeik vannak, tehát a közel egymillió hektár állami erdőn gazdálkodás kapcsán az állam több milliárd Ft bevételtől esne el. Nem valószínű, hogy bármely állami döntéshozó erő ezt helyesnek látná. A közhasznúság kényelme feltehetően a fakitermelés visszaesésével járna, ami jelentős gondokat okozna az erdőgazdaságok árukibocsátására épülő faipari, fakereskedelmi és más vállalkozásoknál, illetve a fára átállt erőműveknél. Számos munkahely szűnne meg olyan vidékeken, ahol ennek nincs alternatívája.
A piaci viszonyoknak kevésbé kitettség keresése ómódi ábránd a hazai állami erdőgazdálkodás jelen méretei és gazdálkodási teljesítményei mellett. Figyelembe kell venni az állami erdőgazdaságok ipari, kereskedelmi és számos egyéb nem közvetlenül erdőgazdálkodási tevékenységeit is. Csak nem ezeket is a piaci viszonyoknak kevésbé kitetten kellene folytatni? (Parkettagyártás, raklapgyártás, fűrészüzem, hengeresfa felvásárlás és továbbértékesítés, dísznövény termesztés, stb.) A vertikum szétszakítása veszélyeiről már szóltam. Érdemes lenne ismerni az EU többi országának gyakorlatát, hiszen az állami erdőkben gazdálkodás terén mintha mindenhol a piaci szempontok erősebb érvényesítése felé haladnának és a hatékonyabb, gazdaságosabb megoldásokat keresnék.
d) Hasznos lenne megfogalmazni a közérdekű szolgáltatások tartalmát, melyeket a köz fogyasztani szeretne. Ezek ismeretében lehetne "beárazni" e szolgáltatásokat, és létrehozásuk minden feltételét megvizsgálni. A jogi és szervezeti garanciákon kívül persze nem szabad megfeledkezni a pénzügyiekről sem. Az erdő közszolgáltatásainak jogi és szervezeti keretei most is adottak. E közszolgáltatások bővítéséhez a keretek tehát adottak, a bővítés a pénzügyi feltételeken múlik. Fontos lenne látni, hogy a maiakon felül - hisz számos közszolgáltatás ma is létezik - mire lenne igény, az mibe kerülne és teljesítésüknek lennének-e mellékhatásai.
Végül: az állásfoglalás címe és tartalma nem esik teljesen egybe, mert a cím általában erdeink jövőjéről szól, az állásfoglalás pedig lényegében ennek mintegy 60%-ával, az állami erdők jövőjével, különösen azok kezelési viszonyaival foglalkozik.
A fentiek nem a FAGOSZ elnökségének válasza a KTSZ-OT állásfoglalására, csak a FATÁJ újságírójának illetve a FAGOSZ főtitkárának észrevételei. Ugyanakkor rendelkezésre áll három erdőgazdálkodásban érdekelt szervezet elnökei által aláírt, a Környezetügy középtávú stratégiájáról a KvVM miniszterének írt vélemény FATÁJ 2008-03-26 , melyben vannak a fentiekkel átfedésben lévő gondolatok. Mőcsényi Miklós