Zala 113 ezer hektárját borítja erdő, s e terület több mint 90 százalékát hagyományosan, vágással művelik. Azaz a közel egykorú állományt, amikor eljön az ideje, akácnál például 30 év, tölgyes, bükkös esetén 100-120 év után az adott területen egyben vágják ki. Ez a véghasználat maximum 10 hektár lehet, de a tájban óriási változást indít el - magyarázta.
Mind több helyen szakítanak ezzel és térnek át a természetes felújításra. Tehát az idős erdőt erőteljes magtermésre kényszerítik, hogy ebből nevelkedjen fel az új erdő. S mire levágják az utolsó felnőtt, értékes fát, akkor már ott az újulat, a másfél-két méteres csemete. Bár ez is sebet ejt a tájban, mégis természethez közelibb a hagyományosnál.
- A most ismertetett művelés ennél is tovább megy: azokra a folyamatokra alapoz, amit a természet évezredeken át alkalmazott. Kis beavatkozással kezeljük az erdőt - magyarázta Horváth Iván.
Egy-két fahossznyi léket vágnak az erdőben, s csak a legértékesebbeket emelik ki. Tehát nem kell lemondani az erdő hozamáról, ám ez hosszú távú gondolkodást igényel. Egyszerre csak kisebb mértékben, de folyamatosan lehet az erdő hasznát húzni.
- Ráadásul ez olcsóbb, hiszen az új erdő magától nő fel, elmarad a csemetenevelés és -ápolás évekig tartó és rendkívül munkaerő-igényes folyamata - tette hozzá.