Az idő megkímélte a színes faleveleket, csak a leghamarabb levetkező fák csupaszodtak meg, a többség azonban még teljes pompájában áll. A Vadex Zrt. Sárvízvölgye Ökoturisztikai Központjában minden kellék rendelkezésre állt a romantikus sétára éppúgy, mint a tudományos igényű megfigyelésre. Az amúgy nem túl fantáziadús elnevezés - ökoturisztikai központ - magában foglalja a lényeget, s a Föld bolygó és a klíma, valamint a jó levegő és a természetes környezet iránt aggódóknak eligazítást nyújt arról, hova is érkezett. Az európai erdők hetének idején négy napon át tartott (ma utoljára) a Vadex erdészeti nyílt napokat, s azt mutatta meg, amije van. Máskor is. Az erdő szívében takaros, tájba illő épületek, simogatható állatok, tanösvény, s a civilizált ember kívánságára, a vadászok és erdészek, s leginkább a nem vadászó vendégek kedvére jó konyha is, stílusosan erdei étkekkel.
- Két óvodás csoportot kísértem végig a látnivalókon - mondja Sándorfalvi László erdész-vadász, aki húsz évig a fővadászi tisztet viselte itt.
Jelenleg az ökoturisztikai címet viseli, nyugdíjasként vállalta el a feladatot. Valójában minden ízéből az erdő szeretete sugárzik, szívesen beszél mindenről, ami itt szép és érdekes lehet. A központi épületben ő állította össze az érdekes, látványos kiállítást, amelynek családi vonatkozásai kuriózumnak számítanak. Édesapja, Sándorfalvi Sándor festményei is láthatók, s a fia, ifjabb Sándorfalvi László fotói is ide kerültek. Meggyőző munkák, nem pusztán a rokonság okán kaptak helyet a falakon, a tárlókban.
- Az amerikai vadpulykát a Zichy grófék volt házityúktelepének helyszínére, a Tyúkház erdőnek nevezett részre telepítették be néhány évtizede - simít végig a preparált színes állat tollain Sándorfalvi László. A gyönyörű, impozáns madár fejjel lefelé lóg a kiállítóteremben, trófeának is szép. A nyakánál, a bögyénél különös tollcsokor áll ki, tapintásra teljesen olyan, mint a vaddisznósörte, a német vadászok a kalapjuk mellé tűzik. Egy szerelmi párbajban elpusztult gímbika fejtrófeája is helyet kapott, s a diorámákban dolmányos varjú, szarka, fácán, fogoly, a másik, művészileg festett háttérben róka készül téli vadászatra.
A kisebb és roppant ízléses, zsalugáteres, szép erdészház mögött a tanösvényen okos és látványos szemléltető táblák: a madárbarát kert kialakításának tanácsaival, s a védett madarak színes képeivel.
- Itt, Soponyán a jellegzetes fa a kocsányos tölgy, a magas kőris, a mezei szil, s a szürke és a fehér nyár. Még a grófék idején telepítették, s természetesen ütemtervi előírások szerint folytatjuk az erdőgazdálkodást mi, az utódok - mondja a szakember. - A kocsányos tölgy vágásérettsége 100-120 év, persze tovább is él, ha marad a helyén, a magas kőris 80 évesen az ideális felhasználási állapotú ipari célokra, a nyárfák ideje hamarabb lejár.
S hogy mit ajánlanak a madárbarát kertbe? Tiszafát, mezei juhart, madárberkenyét, fagyalt, borostyánt, kutyabengét, zselnicemeggyet. Az ember készítette madárodúkból kiállítást rögtönöztek. A gyöngybagolynak költőládát is készítenek. Nem barátkozik nyíltan, de a lakott helyeket kedveli ez a félénk madár - óvják a fiókákat. A védett denevéreknek sem árt a faodú, s cserépből formáznak fecskefészket - csalogatóul. A téli madáretetőkben magvakat tesznek ki az erdei pintynek, csicsörkének, zöldikének, a meggyvágónak és a sármánynak, nem beszélve a cinegékről. S nem árt tudni: a veréb is (védett) madár!
Az állatsimogatóban még vigasztaljuk a szerelmesen barcogó Mukit, a dámbikát, akit többnyire elutasít Alina, a dámtehén. Hani vizslakutya odavezet a bekerített vaddisznókhoz, őzekhez. Nemcsak a jeles napokon lehet erdőt járni, hanem máskor is. Puska nélkül is. Csak úgy, a gyönyörűségért. Zsohár Melinda
2008. október 27. - Soponya - A telepített erdő amikor már erdő, úgy fest, mintha magától termett volna, s nem gondos tervezéssel, ültetéssel, vigyázással fejlődött volna olyanná. A soponyai erdő az európai erdők hetében teljes díszében mutatkozott.