Már nagy tételben lopnak a miskolci fatolvajok – mindenki tehetetlen (Borsod Online)

2008.11.01 - Miskolc – Maffiamódszerekkel „terítik” a Ruzsinszőlőből lopott fát Miskolcon. Az egykor huszonöt hektáros erdő egyre kisebbre zsugorodik, és már nemcsak saját részre vágják ki a tűzre valót, hanem árulják is. Busás haszonnal.

A Miskolci Egyetemmel határos erdőt negyven-éve ültették. Miskolc tüdejének, kirándulóhelynek szánták. Nem az lett. Már csak elvétve, a belső, nehezebben megközelíthető részeken maradtak idősebb fák. A többi eltűnt. A helyén bozótos, és fiatal magoncok. A tájkép érdekesen alakul. Minden házhoz „jár” egy lyuk a fák között. Az épületek mentén legfeltűnőbb a pusztítás. Az Északerdő Zrt. Lillafüredi Erdészeti Igazgatóságának munkatársait kértük meg arra, hogy legyenek kísérőink a ruzsinszőlői erdőben. Nem véletlenül: nemigen tanácsos arrafelé egyedül járni. Tajnai Róbert műszaki vezető és Orosz Gyula kerületvezető erdész is először a rendőrséget hívja, s csak azután indul neki az erdőnek, ha bent fölzúg valahol a motoros láncfűrész hangja. Már ők is kaptak fenyegetéseket. Ha rajtakapták a fatolvajokat, azok odasúgták nekik: ”Tudjuk, hol laksz, és hova jár a gyerek iskolába.”
Azért sem tanácsos egyedül a nyomukba eredni, mert később, a bíróságon, ahol mindent tagadnak persze, három-négy tolvaj szava áll szemben az erdészével, aki így hiába bizonygatja a maga igazát. Nemrégiben két bírósági ügyük is volt. Ezekben tízezer forintos bírságot szabtak ki a hátrányos helyzetű elkövetőkre. De a kirótt összeg többnyire behajthatatlan. A törvénynek az erdészek szerint semmilyen visszatartó ereje nincs. Tehetetlenek az illegális fakitermelőkkel szemben.
Hacsak nem kapják rajta őket fűrésszel a kezükben, a félig kivágott fa mellett. Különben semmit sem tehetnek. De mire odaérnek, a láncfűrészt többnyire eldobják, elrejtik már, és hamar érkezik a válasz: a kutyánkat keressük. Úgy látszik, a környékbeliek leggyakrabban űzött foglalatossága a kutyakeresés: legalábbis szokatlanul gyakran sétálnak ilyen ürüggyel a fák között. Kész a magyarázat arra az esetre is, ha szállítás közben találkoznak az erdészet embereivel: „Így találtuk kivágva.” Ilyenkor már nincs mit tenni velük.
A lopás pedig együtt jár a szemeteléssel is. Ez szintén jelentős problémát jelent a Lillafüredi Erdészet kilencezer hektáros területén. Itt nincs szervezett szemétszállítás. Sorompóval zárták le az erdőbe vezető utat, de hiába: így is kanyarog még néhány útvonal a fák között, ahol szinte mindig áll egy-két furgon, rossz személyautó.
„A tolvajok nagyon gyorsak. Három-négy fát tíz perc alatt kidöntenek. Korábban csak maguknak vágtak, kézi fűrésszel. Most, mióta olcsón hozzájuthatnak motoros láncfűrészhez, egész brigádok jönnek. Ha végeztek, szépen elmennek. Később, immár fűrész nélkül jönnek vissza a fáért. A csapás mutatja, merre húzzák el. Megfigyelő emberük is van. Hiába érkezik lakossági bejelentés, tanúskodni már senki nem mer. Négy-öt út vezet lefelé, ha az egyiket elállja az erdészeti autó, valamelyik másikon menekülnek. A rendszer szervezetten működik.
Rajtakapni szinte lehetetlen őket, az erdész nem mehet be a házakba, hogy lássa, lopott fától füstöl-e a kémény, sőt, a nyílt utcán, furikokkal szállított tüzelőről is állíthatják, hogy csak találták. Már teherautókkal is viszik eladásra a környező falvakba. S hogy miért nem félnek a lebukástól? Mert papírjuk van róla! Vásárolnak az erdőben vagy a tüzéptől egy köbméter fát, szigorúan hivatalosan, és a kapott igazolásnak hála a lebukás veszélye nélkül szállíthatnak egy-két hónapig. Ha tőlünk vásárolnak, ezt úgy próbáljuk kivédeni, hogy a számlára ráírunk minden adatot: dátumot, rendszámot, mennyiséget” – tudtuk meg kísérőinktől.
Azt is elmondták, hogy többen uzsorakamat törlesztése fejében már fát is elfogadnak. Sőt, némelyek tudatosan azért vásárolnak házat a területen, mert tudják: nem lesz gondjuk a tüzelőre. Így lehetséges, hogy mára a Lillafüredi Erdészet ötven feljelentésen van túl, kilencven százalékban ismeretlen tettes ellen. A káruk 5,2 millió forint. Ebből hárommilliót tesz ki a köddé vált faanyag, és további 2,2 millióra rúgnak a biológiai károk. Nagy gondot jelent az is, hogy a tolvajok válogatás nélkül „dolgoznak”.
Azt viszik, ami a legközelebb van. Így az állomány szerkezete nem úgy alakul, mint egy nevelt, kezelt erdőé. A sarjaknak nincs olyan értéke, mint a magról felcseperedett kis fáknak.
A törzset derékmagasságban vágják el, mert úgy kényelmesebb, és jobban lehet közben figyelni is, nem közeledik-e valaki. Az erdei úton járva egy nemrég kivágott fához érkezünk. A levelei azt mutatják, nemrég lábon állt még. Az erdészek zöld autója, ruhája nagyon feltűnő, már álruhával is próbálkoztak, de hiába: a tolvajok mobiltelefonon azonnal jeleznek egymásnak, és eltüntetik az árulkodó nyomokat. Össznépi játék ez. Gyakran a kérdést sem várják meg, egyenesen odasétálnak az erdészekhez: „Nem látták a kutyámat?”
„Ami a lopást illeti, a hozzánk tartozó részek közül Ruzsinszőlő, Lyukó, Pereces és Komlóstető-Tatárdomb a leginkább fertőzött. Ezen a területen már csak egy keskeny erdősáv maradt, közvetlenül az autóút mellett, amihez még nem mertek hozzányúlni.
De csak idő kérdése az egész” – tette hozzá lemondóan Orosz Gyula. „Lassan odáig fajul a helyzet itt is, mint Lyukóban. Ott is kihelyeztünk egy sorompót, de a fémtolvajok meglovasították. Amikor kiárkoltuk a területet, telehordták szeméttel, és azon jártak keresztül. Amikor újra kiásattuk, a munkagépes védelmet kért a rengeteg fenyegetés miatt” – sorolta Tajnai Róbert.
„De az igazság az, hogy kevesen kérik el a papírt a tüzelőt árulóktól. Nem sok tudatos vásárló akad. Nem hibáztatjuk őket, hiszen nagy a nélkülözés. Ám ahol kereslet van, előbb-utóbb kínálat is lesz” – fejezték be.
Következő cikkünkben a másik oldalt szólaltatjuk meg: azokat, akik kis-és nagytételben lopják a fát, s persze a „terítőket” és vásárlókat is. Kíváncsiak vagyunk, mit hoznak fel mentségükül.