A mikor huszonöt kopó zúdul ki a ketrecből, hogy a vad után vesse magát, az olyan, mintha pattanásig húzott acélrugót engednének el: a megfeszített izomzat és a megfeszített figyelem robban és robog tova a zsákmány után. Huszonöt szarvaskopó fog szagot, a falka után dübörög negyvenöt lovas, a szabadjára engedett, majd ismét visszafogott, aztán megint csak eleresztett erő játéka ez, a mozgás ünnepélye.
A helyszín Sümeg: a helyi falkászegyesület a múlt szombaton immár tizennyolcadik alkalommal rendezte meg évadzáró vadászlovaglását, amelyhez nem csupán az angol protokoll szerinti öltözéket viselő hölgyek és urak, hanem a katonai hagyományőrzők is csatlakoztak, akik történelmi egyenruhájukban száguldva a szigorú etikett mellé némi szilajságot is kölcsönöztek ennek a vadászlovaglásnak. A Balaton-felvidéki Radetzky Huszáregyesület ezredének lovasai, a Szent László Lovagrend hagyományőrzői és Lengyelországból érkezett ulánus tisztek vegyültek az előírás szerinti vörös kabátot, fekete lakkcsizmát és lovaglókobakot viselők közé.
Még mielőtt bárki a vadat féltené, el kell mondani, hogy Magyarországon tiltják élő vadra a falkavadászatot, ezért a kutyák zsákmányállat helyett mesterséges nyomot követnek. A falka előtt az úgynevezett rókalovas halad, aki ánizsteával készített nyomot „fektet" a terepen: a kopókat ennek követésére trenírozzák, és a kutyákat a befutónál „jutalomfalat" várja. A jutalomfalat hivatott pótolni a kopók számára az elejtett vadból rájuk eső részt: e sümegi vadászaton marhapacalra vethették rá magukat a kutyák a négy-öt órás vadászatot követően - természetesen szigorúan csak azután, hogy a falkamester erre nekik jelet adott.
A falkamester és a falka tulajdonosa egyébként Capári Róbert, aki a sümegi váristállóban működteti lovasiskoláját, és itt tartja kopóit is. Elmondása szerint a falkában vegyesen vannak kan és szuka kutyák, másfél évestől tízéves korig. Magyarországon ez az egyetlen kopófalka, nem csoda, hogy például a Hídember című film vadászjelenetében is ezek a kutyák „szerepeltek". Évente egyébként körülbelül tíz alkalommal futhatnak ezek a kopók falkavadászaton: többnyire ősszel, párszor kora tavasszal. Nyáron falkavadászatot tartani ugyanis a nagy meleg miatt nem lehet: kutyától, lótól és lovastól egyaránt nagy teljesítményt kíván az ilyen esemény. A kutyákat ezért másképp is edzésben kell tartani: esetenként harminc-harmincöt kilométert is futnak a tréningek alkalmával.
Nemcsak a teljesítmény a lényeg itt persze, hanem a szigorú koreográfia, hogy mindenki tudja a helyét. A rókalovas, illetve az általa fektetett nyom után a kutyák szaladnak, a kutyákat meg első helyen a vadászmester követi: múlt szombaton a tiszteletbeli vadászmester Karl Andre, az osztrák vadászlovas-szövetség elnöke volt. A vadászmestert megelőzni, akadályozni tilos, de a lovasoknak egyébként is figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy egymás útját ne keresztezzék. Őket követik aztán fogatokon a vendégek, akiket menet közben is szórakoztat a háromtagú muzsikusbanda.
Mindebből is kitűnik, hogy természetesen egy ilyen falkavadászat elsősorban nem sporttalálkozó, hanem társasági esemény, amelynek megvannak a maga szertartásai: például a vadászat előtti áldomás, a közeli Csonka-toronynál tartott pihenő - ahol ebéd után a muzsikusok húznak talpalávalót -, majd este a huszárbál. Megőrzött sziget az elsüllyedt és visszavágyott régi Magyarországból. Tóth Szabolcs Töhötöm