1958 és 1982 között a József Attila Színház tagja volt, majd a Vidám Színpadhoz igazolt. 2003 óta a Nemzeti Színház művésze. Komikusi tehetségének köszönhetően a könnyű műfaj egyik legjellegzetesebb hazai képviselője, filmszínészként is nagy közönségkedvenc, a legnagyobb népszerűséget azonban tele- víziós szerepei hozták. A Nemzet Színésze elismerésről így fogalmaz: - Nem változtat az ember életén, csak nagyon jó érzés. Pontosabban nagyon rossz, mert valakinek el kellett menni, és jó, mert a többiek rám gondoltak. Németfalu - Ezúttal megúszták a zalai vadak: a hétfői terelővadászaton az illusztris vendég végül nem gyarapította velük trófeagyűjteményét. A Nemzet Színészének ugyanis sietnie kellett, este fellépés várta a fővárosban.
Könnyen rátalálunk a Németfalu határában összesereglett vadászokra, épp pihenőjüket tartják az erdőszélen, fogcsikorgató hidegben készülve második, reményeik szerint sikeresebb akciójukra.
- Művész úr?
- Ott jön az atyával együtt - mutatnak az erdei útra, ahonnan több, alkalomhoz illő szerelésbe bújt alak baktat felénk komótosan. Bodrogi Gyula vállán jókora puska feszül, vendéglátójával, Kálinger Roland plébánossal - akit mindenki csak Rozsé atyaként ismer - talán éppen azon tanakodnak, miért maradt egyelőre elsütetlen a fegyver.
Találkozunk, köszöntjük egymást, s örömmel látjuk, a vendégnek nem szegte kedvét az eddigi sikertelenség.
- Még semmi? - kérdezzük, a művész pedig jókedvűen, barátságosan válaszol.
- Eddig nem sikerült lőni, láttam négy szarvast, de egyelőre elbújtak a többiek.
- Vaddisznóra várnak?
- Igen, az jó volna, meg tarvad is előbukkanhatna... Pedig itt vannak valahol, de sajnos túl sokáig nem tudok várni rájuk, este már játszom Pesten - válaszolja Bodrogi Gyula. A színművész ugyan szenvedélyes vadász hírében áll, mégis felmerül a kérdés: miért éppen Zalában teszi próbára szerencséjét?
- Ó, hát Rozsé atya itt a főszervező, ő hívott meg bennünket. Már voltunk máskor is a megyében, régi az ismeretségünk, sőt, Stohl Andris is járt itt korábban. Voltak sikeres vadászataink, jók a zalai erdők ilyen szempontból, bár ez ma még nem igazolódott.
Megtudjuk: amikor csak ideje engedi, Bodrogi Gyula szívesen hódol hobbijának, ráadásul igencsak régi e szerelem: hivatalosan 71 óta vadászik, nem hivatalosan meg... erre már nem is emlékszik pontosan. S bár egészen különleges trófeákat is őriz otthon, azt mondja, az eldeformált selejteket szereti a legjobban. Hajós, Doboz, Gyula, Gemenc - sorolja az erdőket, ahonnan szép trófeával térhetett haza; utóbbi helyszínen például egy fellépése után az volt a gázsi, hogy meghívták vadászni. Ő pedig örömmel ment.
- Könyvet is írt a témában, aminek a címe - A vadász néha főz is - arra utal, nemcsak az erdőben, de a konyhában is szívesen látja a vadat.
- Igen, szeretem megfőzni, amit lövök. A könyvben egyébként vadásztörténeteimet gyűjtöttem össze, és mellé egy-egy receptet. Persze nem vagyok hivatásos szakács, azt írtam le, amit a nagymamámtól, a vadászoktól, a vadászházakban tartott összejöveteleken tanultam. Aki követi a leírtakat, szerintem nem bánja meg. Főzni pedig mindenki tud, csak nem mindenkiből jön elő ez a tudomány - vallja.
Más vizekre evezünk, szakmájáról, fellépéseiről kérdezzük Bodrogi Gyulát. Se vége, se hossza a szerepek felsorolásának - na igen, állapítjuk meg, akit ennyire szeret a közönség, annak nincs sok ideje unatkozni.
- A Nemzeti Színházban próbáljuk a János vitézt, abban vagyok a francia király. Most megyek a József Attila Színházba, a Bérgyilkos a barátom című darabban én játszom azt a boyt, aki 53 éve egy szállodában szolgál. Ugyanitt fut még a Legyen a feleségem és a Csak kétszer vagy fiatal, a Magyar Színházban játszom a Mi jöhet még?! című Cole Porter musicalben, a nemzetiben megy A Macskalápon, A Holdbeli csónakos, az Oidipusz. Most nem is jut eszembe a többi...
- Mindig ilyen sok darabban játszik egyszerre?
- Igen, nagyjából. Az az ideális, ha egy hónapban olyan 10-15 fellépés van. Most egy kicsit több volt, az év vége összesűrűsödött. Most éppen nem rendezek, de nem is lenne időm rá, mert amíg a János vitézt be nem mutatjuk, addig próbákra kell járnom. Ezt egyébként az Alföldi Robi rendezi.
Szereti a közönséget, ad magyarázatot a rengeteg munkára. - Mindig érdekelt, hogy mit gondol és mit ért meg a közönség, az érthetetlen színházat nem is nevezem színháznak. Legyen tragikus vagy komikus a szerep, minden darabban szívesen játszom, ami a közönségnek és a közönségért készül. Minden darabban szívesen játszom, ami a közönségnek és a közönségért készül. Horváth A. Attila