Így gondolkodott néhány diósjenői vadász is, mikor - immár jó néhány éve - úgy határoztak, hogy ilyenkor, karácsony táján gondoskodnak a vadról is. Elindultak az erdőbe, vittek eleséget bőségesen, megtisztogatták, kijavították az etetőket. A kezdeményezésből évtizedes hagyomány lett. A Diósjenői Vadásztársaság tagjai minden évben a karácsonyt megelőző napokban összegyűlnek. Ilyenkor egy kis pálinka is megengedett a reggeli kolbász és szalonna mellé, hisz fegyvert senki sem hoz magával, sőt sofőrről is gondoskodnak.
Így történt ez az idei szentestét megelőző napon is. A kis vadásztársaságnak harminchárom tagja van csupán, de szinte kivétel nélkül megjelentek valamennyien, családtagjaikkal együtt. Már a helyszín is nevezetes. Néhány lépés a Börzsöny, s területnek nevet adó Zsibak-forrást már évszázadok óta gyógyvízként tartják nyilván. A találkozás után mindenki elindult a kedvenc területrésze felé. Minden vadetetőt feltöltöttek, kétzsáknyi takarmány jutott minden szóróba! Azt is bevezették, hogy ilyen kor három napig senki nem vadászik.
A munkáról visszaérkezőket - s ez is hagyomány immár - ínycsiklandó illatok fogadják. A katlanban rotyog a finom étel, forralt bor illata száll, s ami ilyenkor szinte elkerülhetetlen, előjönnek a vadászadomák. Emlékeznek régi vadászatokról, régi vadászokról, s felkeresik a millennium évében a megyei vadászkamara által állított kopjafát. VJ.
2008. december 23. - Diósjenő. Sokan azt gondolják, hogy a vadászok csak meglövik a vadat, pedig azért, hogy, mindig legyen elegendő és szép zsákmány, komoly vadgazdálkodást is kell végezniük és a vadnak is meg kell, hogy adják a tiszteletet.