2009. január 17. - A kettes akciócsoportba osztanak be minket, Kovács József rendőr törzsőrmester és Molnár Károly kerületvezető erdész mellé, akiknek az a feladatuk, hogy a Debrecen keleti határában elterülő, hatalmas kiterjedésű erdőben "elrettentő erővel" cirkáljanak egész nap, s lefüleljék azokat, akik rosszban sántikálnak ott. Az idézőjeles kifejezés Juhász Lajostól, a Nyírerdő Zrt. debreceni erdészeti igazgatójától származik. Ő az erdőgazdaság által szervezett ellenőrző akcióban részt vevő több mint húsz rendőrnek, valamint a csaknem harminc erdésznek és helyi vadásznak tartott reggeli eligazításon azt mondta: - Azt szeretném, ha elrettentő erejű nap lenne ez a mai. Lássák az emberek, hogy itt vagyunk, figyelünk és megvédjük az erdőt.
Ennek szellemében mi is ott vagyunk, figyelünk, s azt lessük el Kovács Józseftől és Molnár Károlytól, hogyan védik az erdőt. Először azt tanuljuk meg, hogy kiktől.
Elsősorban a fatolvajoktól, akik leginkább a hideg hónapokban aktívak, másodsorban pedig a szemetelőktől, akik viszont nem "szezonálisak" - ők mind a négy évszakban egyaránt tevékenyek. Miközben egy erdészeti Nivával döcögünk a hóval borított, hepehupás földutakon, a kerületvezető erdész fölidézi, hogy a tölgyesben talált ő már kifosztott páncélszekrényt, elhagyott autót, sőt döglött tehenet is, amelynek azért gondosan kikanyarították az egyik combját - alighanem ebédre.
Páncélszekrénnyel, roncsautóval és döglött tehénnel ezúttal nem találkozunk, de látunk fák közé dobált többzsáknyi kommunális szemetet, azonkívül két kibelezett televíziót, töméntelen műanyag palackot és autógumit. A gumikra mutatva Kovács József törzsőrmester megjegyzi:
- Na, ezt én mind megetetném azzal, akinek volt képe idehozni.
Majd hozzáteszi:
- De késsel-villával, hogy tovább tartson.
Viccnek szánja persze, nevetünk is rajta - de bosszús hangja elárulja, hogy korántsem találja mulatságosnak a dolgot, mert szerinte az embereknek több felelősséget kellene érezniük az erdő iránt. Ezt így gondolja Molnár Károly is, akinek egy csaknem ezerhektáros erdőkerület van a gondjaira bízva. Neki egyelőre szerencséje van, nem nagyon gyűlik meg a baja a tolvajokkal, mert az ő kerületében viszonylag fiatal, vékony törzsű fákat találni, amelyek a fatolvajok számára nem olyan vonzóak.
- Ha kezd beállni a hideg idő, akkor kell igazából figyelni - magyarázza -, mert nyáron hetekig is érintetlenül hevernek a feldarabolt fatörzsek. De októbertől már rájárnak a készleten hagyott fára, s ha nem figyelnénk, pár nap alatt odalenne az egész.
Keresztül-kasul bejárjuk ugyan a területet, de nem kanyarodunk rá minden földútra. Miért nem? Az erdész legyint:
- Fölösleges volna. Amelyik keréknyomban még szűz a hó, ott tolvajok sem jártak. Minek pazaroljuk hát az üzemanyagot?
Arra a kérdésemre, hogy ha gyanús lennék neki, miképpen tartóztathatna föl engem egy erdész, ha egyszer nem rendőr, s nincs is joga igazoltatni, Molnár Károly elmosolyodik:
- Ez nagy tévedés, de megszoktam már, hiszen az emberek kilencven százaléka éppen így gondolja. Úgyhogy amikor le akarok állítani egy autót az erdőben, a sofőr simán kikerül, mert úgy tudja, nincs jogom feltartóztatni őt. De igenis van. Az erdész is közfeladatot ellátó, hatósági személy.
Aztán előveszi a mellényzsebéből az igazolványát, amelyen valóban az áll, hogy az erdésznek joga van igazoltatni, bűncselekmény esetén intézkedni, sőt a helyszínen vagyontárgyakat lefoglalni. Olyannyira, hogy az erdész a rendőrség megérkezéséig még vissza is tarthatja a vélt elkövetőt. Molnár Károly tapasztalatai szerint a fatolvajokkal szembeni leghatásosabb fegyver az állandó jelenlét és felügyelet érzetének fölkeltése.
- Nagyon sokat mutatkozunk az erdőn, elbeszélgetünk az emberekkel, az itt dolgozókkal és a tanyán lakókkal, hogy nem láttak-e valami gyanúsat, s ennek persze híre megy - mondja.
Hatásos az is - folytatja -, ha az erdőn átvezető forgalmasabb út mentén pár órára leáll az erdészeti autóval, mert az ott elhaladó, s őt megpillantó tolvajoknak aznapra bizonyosan elmegy a kedvük a lopástól. De gyakran megesik, hogy esténként már otthonról, munkaidő után kerekedik fel újra, mert az erdőből motorfűrészelés gyanús zaját hozza feléje a szél.
A Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében összesen hatvanezer hektárnyi erdőt gondozó Nyírerdő Zrt.-nek a szigorú ellenőrzések dacára évente mintegy tízmillió forintos kárt okoznak a fatolvajok. Juhász Lajos, az állami tulajdonú társaság debreceni erdészeti igazgatója azt mondja: az emberek inkább az erdőn tárolt, kivágott, feldarabolt faanyagból lopnak. Errefelé kevésbé jellemző, hogy élő fát vágnak ki, de azért erre is akad bőven példa. Az erdőgazdaságban évente hatezer köbméter fa kitermelésére van lehetőség, ebből a cég mintegy négyezer-ötezer köbmétert értékesít, de több száz köbméter faanyag illegálisan tűnik el.
- Az akác köbmétere jelenleg tizenkétezer-ötszáz forintba kerül - mondja az igazgató -, a tölgy ára ennél egy ezressel kevesebb. Világos, hogy sokan nem akarnak ennyi pénzt kiadni a tűzifára, ezért inkább az államtól lopnak. De ugyanilyen természetes, hogy mi ezt nem hagyhatjuk.
Ám aznap nem csupán ennyi a feladat. A rendőrök, az erdészek és a vadászok - a helyi Zrínyi Miklós Vadásztársaság tagjai - több mint húsz olyan tanyát ellenőriznek, ahol idős vagy egyedül álló emberek élnek. Arról érdeklődnek tőlük, hogy nem szenvednek-e hiányt tüzelőben vagy élelmiszerben. Az erdő mélyén malacokat és baromfikat tartó, öreg Zavadszky házaspárhoz mi is elkísérjük őket. Ács Csaba erdész visz minket terepjárón, személykocsival ugyanis nehézkes volna eljutni a két öreghez - hiszen a fák között megbújó, négy kutyával őrzött házuktól még a postaládájuk is két kilométer távolságra van. István bácsi és felesége, Eszter néni a rendőrökkel beszélget éppen, amikor megérkezünk, s arra a kérdésre, hogy fáznak-e a nagy hidegben, szinte egyszerre mondják nevetve:
- A dunyha alatt nem!
A portájukon felhalmozott, szép rendben sorakozik a tüzelő. Az udvaron két malac és tucatnyi baromfi szaladgál - Eszter néni eteti őket, aki a nyolcvan éve ellenére olyan jó egészségben van, hogy semmiféle gyógyszert nem szed. Ellátja az állatokat egyedül, és elvégzi a házi munkát is - aznap savanyúkrumpli-főzeléket főzött. István bácsi bottal jár ugyan, de élénken magyarázza, hogy nemsokára disznót vágnak. 1958 óta laknak az erdőben, fölneveltek itt két gyereket, de azok a természet helyett a várost választották. Debrecenben élnek, egyikük fűtésszerelő, a másik könyvelő.
- Nem cserélném én el az erdőt semmi másért - bólogat Eszter néni, és a kérdésemre, hogy mikor járt utoljára a városban, bizonytalanul feleli:
- Lehet annak több mint egy éve is. Inkább a gyerekek jönnek, meg az unokák. Van négy.
Miután megerősítik a hivatalos embereknek, hogy valóban nincsen szükségük semmire, elbúcsúzunk tőlük. Visszafelé Ács Csaba rosszkedvűen mondja, hogy az erdőben nem olyan romantikus ám az élet, ahogyan azt az öregeknél láttuk.
- Lassan megkeseríti a szép erdész szakmát a sok bosszúság - fakad ki. - Reggel már előre félek, hogy aznap mit találok az erdőn: szemetet-e, vagy tolvajlás nyomát.
S elmeséli, hogy a minap friss keréknyomokat látott az egyik földúton, végigment hát rajtuk, s megdézsmált faanyagra bukkant egy vágásterületen. De talált még valamit: egy elhagyott rendszámtáblát. Kihívta a rendőröket, s együtt álltak lesben a földút mellett, hátha visszatér a tolvaj, hogy a rendszámot megkeresse - nem várakoztak hiába. Hamarosan megláttak egy Kia teherautót, amelyen nem volt rendszám - a vezetőjét igazoltatták, aki elismerte a bűnösségét: a teherautóval lopta a fát az erdőből.
S hogy milyen büntetésre számíthatnak azok, akiket mégis elcsípnek? A falopás húszezer forintos értékig szabálysértésnek számít, afölött bűncselekménynek - s miután ezzel a legtöbben tisztában vannak (két köbméternél kevesebbet visznek el egy alkalommal), az ügy a legritkább esetben jut el a bíróságig. A rajtakapott elkövetők különösebb súlyos következmények nélkül ússzák meg a dolgot.
Az ellenőrzés keretében az akciócsoportok nem csak az erdőt járják: a rendőrség a Debrecenből kelet felé, a román határig húzódó 48-as főúton igazoltatja is az autósokat. Mindenkit megállítanak, aki kamionnal, teherautóval vagy személykocsi utánfutójával faanyagot szállít, s elkérik a sofőröktől a szállítmány törvényes voltát igazoló papírokat. Az estig tartó akció megnyugtató eredménnyel zárul: a rendőrök egyetlen, illegális forrásból származó rakományt sem találnak, sőt az erdőben sem bukkannak jogosulatlan kitermelőkre.
Mivel hideg a január, s fűteni kell, természetesen mégsem ér véget úgy a nap, hogy a térségből ne jelentsenek falopást. Az alábbi két hírt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője adta ki január 13-án:
"A nyírbátori rendőrkapitányság járőrei a Nyírbátor és Nyírgyulaj között található erdőben állítottak meg egy lovas fogatot. A bakon egy tizenhárom éves fiú ült, társa egy negyvenkilenc éves férfi volt. A szekéren 0,8 köbméter lopott gally volt, mintegy kétezer forint értékben. Az ügyben szabálysértési eljárás indult."
"Nyírcsászáriban a mezőőr falopáson ért két személyt. Riasztotta a rendőröket, akik előállították a gyanúsítottakat. A húsz- és ötvennégy éves férfiak szintén lovas kocsira pakoltak fel egy köbméter fát, tízezer forint értékben. A gyanúsítottakat szabálysértési őrizetbe vették." Kácsor Zsolt
