Megnyitják a gázcsapot, vagy sem? Amíg az ország függ a határokon túl termelt energiahordozóktól, ezt a kérdést minden télen feltehetjük - a helyzet pedig fordulhat annyira rosszra, hogy az elkövetkezendő években akár még nyáron is...
Fűteni azonban kell, meg termelni is, gáz nélkül pedig a jelenlegi viszonyaink között igen nehezen megy a dolog - amiben csak lehet, jó lenne tehát kiváltani ezt az alapvető energiahordozót a különféle alternatív forrásokkal. Amilyen nehezen mozoghatnak ezen a téren a nagyobb gazdálkodó szervezetek, olyan találékony a lakosság! A gáz árának emelkedése magával hozta, hogy ahol tehetik, ' sokan már az elmúlt egy-két évben fafűtésre tértek át. A korszerű fagázosító kazánok komfortfokozata erősen megközelíti a gázfűtés kényelmét, az ára pedig messze kedvezőbbé teszi. Nógrád a legerdősültebb hazai megye, tehát átlagosan itt a legalacsonyabbak a szállítás költségei. Ez pedig, főleg a lakosság szintjén, a tűzifa terjedését vonja maga után, hiszen a hétköznapok biztonsága igen fontos az ember életében.
Nógrád megye területének mintegy 40 százaléka erdő, s ezen belül is igen jelentős arányt képviselnek az akácosok, amelyek egy része magántulajdonban van. Szűkebb pátriánkban a balassagyarmati székhelyű Ipoly Erdő Zrt. kezeli az 1990-es évek kárpótlási földárverései óta is többségben lévő közerdőket - persze inkább a lényegesen nagyobb értéket képviselő őshonos cseresek, kocsánytalan tölgyesek, bükkösök vannak állami tulajdonban. Azért a főleg a tűzifatermelésben szerepet játszó akác sem elhanyagolható mennyiséget képvisel, ennek megfelelően a legnagyobb tűzifatermelők is az Ipoly Erdő Zrt. erdészetei a mi vidékünkön.
Egyébként az akác amerikai eredetű fafaj, nem őshonos minálunk, mégis annyira elmagyarosodott napjainkra, hogy a sajátunknak is tekintjük, sőt lezajlott ez már jó százötven éve. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc magyar emigránsai, hogy új lakóhelyükön is hazájukra emlékezzenek, akácot és fehér epret ültettek házaik köré - előbbi ugye amerikai, utóbbi távol-keleti eredetű. Csakhogy a XIX. század közepére annyira elterjedtek nálunk, hogy a többség nem is tudta, honnan származnak.
Ami az akácot illeti, szépen fejlődik a gyengébb adottságú élőhelyeken is, fája megfelelő kezelés után számtalan célra alkalmas, még bútornak, boroshordónak, parkettának is, bár jobbára szőlőkaró, kerítésoszlop és mindenekelőtt tűzifa lesz belőle. Az akác megél az alföldi homokon, meg is köti azt, alkalmas-arra, hogy az egykor nagy kiterjedésű nógrádi juhlegelőket és géppel nehezen művelhető, meredek szántóföldeket újraerdősítsék vele - egyes helyeken ez a folyamat természetes úton zajlott le. Az 1990-es évek első felében megszűnt legeltetés miatt elbozótosodott domboldalak nem egy helyen erdővé alakultak napjainkra, s ezek egy része akácos lett.
Ez a fafaj az erdőgazdálkodásban is fontos szerepet kapott, hiszen gyors vágásfordulójú, azaz alkalmas élőhelyen akár már 30 éves kora körül letermelhető az állomány. Egy kis túlzással hosszú életű haszonnövény ez, ami a tavaszi ültetés után nem őszre érik be, mint mondjuk a kukorica, hanem több év alatt. Az értékesebb őshonos fajok ennél lényegesen lassabban nőnek, bár az is tény, hogy más célra fel nem használható részeik tűzifának éppen olyan jók, mint az akác.
Természet- és környezetvédelmi szempontból sem ront a helyzeten a tűzifa felhasználása: az akác ugye, nem őshonos, a korszerű, akár 96-97 százalékos hatásfokkal működő fagázosító kazánok pedig nem bocsátanak ki több káros anyagot, mint a gázfűtés. Akárhogyan is van, a fa megterem minálunk is, csak hosszú távon kell gondolkodnia annak, aki gazdálkodik vele. A többi energiahordozóval meg nem tudjuk, mi lesz... Faragó Zoltán
Akácos apróságok
- Az akác már a XVI. század közepe táján eljutott Észak-Amerikából Európába. Kezdetben díszfa volt illatos és mutatós virágai miatt.
Magyarországon az első akácfákat Komárom környékén, a monostori erődrendszer kialakítása során ültették, még a XVIII. század elején. Itt a talajerózió elleni védelemre
olyan jól bevált, hogy szerte az országban gyorsan elterjedt.
Ma Európa akácosainak mintegy fele Magyarországon található.
Nógrádban először - legalábbis nagyobb területeken, nem díszítés céljából - Salgótarján környékén telepítették a XIX. század második felében, a bányászat és az ipari termelés
következtében megritkult őshonos erdők pótlására, illetve a talajerózió megelőzésére.
A Zagyvapálfalváról Vizslásra vezető út felett az 1800-as évek közepe táján telepített
akácfás legelő volt, a fák szabadállásában terebélyesre nőttek. A kikorhadt törzsű, utolsó
famatuzsálemeket 1998-99 telén vágták ki.
Az akác magja negyven éven keresztül is megőrizheti csíraképességét!
Az értékes faanyag és a talajmegkötő képesség mellett az akác jelentős mézelő is.