Az elmúlt években már kezdett jellemzővé válni, hogy a vadhúspiac mást mutatott a vadgazdák számára, mint a közembereknek.
Az áruházak polcain úgy tapasztalható, hogy ez nem olcsó, vagyis kurrens termékről lehet szó. A vadászok viszont ennek az ellenkezőjével kénytelen szembesülni, nyilatkozta Pap Gyula, a Veszprém megyei Vadászkamara elnöke.
Az elmúlt három évben a vadhús ára rapszodikusan ingadozott, a vadgazda számára követhetetlen volt, hogy mindezt mi okozza. Hatásuk sincs rá, hogy mennyiért veszik át tőlük a húst. Partnert sem igazán érdemes váltani, mert a vadhúsfeldolgozók közel azonos árszinten dolgoznak.
A helyzettel mindenki elégedetlen volt, keveselték az ötszáz forint körüli átvételi árakat. Keresték a megoldást, miként lehetne például vadbontót, vagy vadfeldolgozót létrehozni, de a horribilis beruházási összeg, a bizonytalan megtérülés a kedvüket szegte. Erre most itt az újabb béka!
A gazdasági válsággal egybeeső időpontban, röpke két hónap alatt kétszer is árkorrekció történt, amire nem volt példa eddig.
Olyan információkat kaptak, hogy csökkent a kereslet, valamint Távol-Keletről igen olcsón importálnak nagy mennyiségű vadhúst. De hogy ezek-e az igazi okok?
A vadászok nem kapnak piaci jelentéseket. Tremmer Tamás
Az első osztályú disznó ára 300, a harmadosztályúé 80 forint!
Az osztályba sorolás nem feltétlen a kilövés milyenségét (például a roncsolás mértékét) jelenti, ha például a vaddisznó zsigerelt súlya meghaladja a 75 kilót, vagy nem éri el a húsz kilót, automatikusan III. osztályú lesz.
Ezzel gyakorlatilag a ráfordított munka nem térül meg, a vad etetése pedig kidobott pénz.