2009. február 19. - Konzerválás helyett alkalmazkodó életközösség fenntartása a természetvédelem új célja
Az eredeti állapot megőrzése nem lehet többé a természetvédelem célja. Az ökológusok egy része úgy véli, hogy haladni kell a korral, illetve a visszafordíthatatlan környezeti változásokkal, és új, ellenálló ökoszisztémákat kell tervezni.
Az új természetvédelemnek a történelem előtti idők helyreállítása helyett inkább segítenie kell, hogy az élővilág alkalmazkodni tudjon a változásokhoz. Ez magában foglalhatja a nem honos fajok betelepítését, a hibridek megóvását vagy válogatott genetikai állománnyal rendelkező egyedek telepítését. A kutatók egyre többet beszélnek egy új koncepció szükségességéről.
A New Scientist a brit-kolumbiai erdők pusztulását hozza fel iskolapéldának. Kormányszakértők előrejelzése szerint a kanadai fenyőszú, ami már csaknem egy évtizede megállíthatatlanul pusztítja Kanada nyugati partvidékének erdeit, hamarosan kifogy a táplálékából. Most jön azonban a neheze. Helyre kell állítani az erdőket úgy, hogy ne tarolhassa le egy újabb rovarinvázió. Nehezíti a feladatot, hogy a telek egyre enyhébbek, a nyár pedig egyre szárazabb, ezért az eredeti állapot helyreállítása szóba sem jöhet. Helyette egy új, a megváltozott körülményekhez alkalmazkodó erdőtípust kell létrehozni.
A kanadai fenyőszú egyébként természetes tagja az itteni életközösségnek, de nem bírja a hideget, ezért korábban a kemény kanadai telek kordában tartották, illetve az enyhébb levegőjű parti zónába szorították.
A fenyőszú kedvenc tápláléka a csavarttűjű fenyő, ami 20 százalékát adja Brit Columbia hatvanmillió hektárnyi erdejének. Mivel a hatalmas erdőterület nemcsak faforrás, hanem vízszűrő, eróziólassító, és szén-dioxid-nyelő szerepe is van, érthető, hogy a hatóságok mindent megtesznek a helyreállításáért. Az erdészeti minisztérium honlapján látható erdőtelepítési terv már az új természetvédelmi irányvonalat követi. E szerint saját csemetekertekben válogatják az ellenálló, gyorsan növő példányokat, miközben terepen a túlélő fenyőkről gyűjtenek magot. Később az ideális genetikai állománnyal rendelkező strapabíró, gyorsan növő csemetéket fogják elültetni lucfenyővel elegyítve, ami ellenállóbb a fenyőszúval szemben, mint a csavarttűjű fenyő. Mivel ez az erdőtípus a tervek szerint gyorsabban nő, hamarabb levághatják majd, mint ahogy a szú elpusztítaná. Persze azt nem lehet tudni előre, hogy a papíron tervezett életközösség valóban életre kel-e.
Az ökoszisztéma-tervezésnek is jócskán vannak ellenzői, mint ahogy minden új irányzatnak. Susan Lieberman, a WWF egyik vezetője például úgy gondolja, arrogáns elbizakodottság lenne azt hinni, hogy tudjuk, mit csinálunk, amikor új életközösségeket próbálunk szerkeszteni. A nagy baklövések esélyét talán azzal lehet csökkenteni, hogy kis területen létrehozzuk az új ökoszisztémát, és ezt folyamatosan monitorozva összehasonlítjuk a terület eredeti élővilágával.
Van már olyan természetvédelmi szervezet, például a virginiai székhelyű TNC (The Nature Coservancy), amely már programjai tervezésénél is számításba veszi a klímaváltozási előrejelzéseket. Olyan területeket vásárolnak az Egyesült Államok délkeleti partjainál, amelyek a tengerszint emelkedésével hamarosan mocsaras, értékes vizes élőhelyekké válhatnak. Ugyanakkor, ha elfogadjuk azt, hogy egyes emberi beavatkozások következményei már nem visszafordíthatók, el kell fogadni azt is, hogy lesznek olyan élőhelyek, például a trópusi köderdők vagy a füves szavannák, amelyeket a klímaváltozás előrehaladtával nem lehet majd megmenteni.
Mindemellett pedig számítanunk kell különféle hibridek megjelenésére, amelyek szintén az alkalmazkodást segítik. Az ontariói Algonquin Nemzeti Parkban kimutatták, hogy a keleti farkas, amelynek alig 2000 példánya maradt Kanadában, prérifarkasgéneket hordoz. Száz évvel ezelőtt, amikor rohamosan irtották a farkas által kedvelt erdőket, a faj keveredett a nyílt területeken mozgó prérifarkassal, és valószínűleg ez tette lehetővé a fennmaradását. Ugyancsak megdöbbent a zsákmányán az a sportvadász, aki 2006 áprilisában egy jegesmedve-grizzly hibridet lőtt. A melegedő telek miatt ugyanis a grizzlyk téli álma lerövidült, így ugyanazon az élőhelyen gyakrabban találkoznak jegesmedvékkel. Hogy a természetvédelem mit kezdjen a hibridekkel, óvja vagy irtsa, még nem egyértelmű. Abban az egyben viszont mindenki egyetért: tervezéssel vagy anélkül, a cél, hogy minél nagyobb genetikai és fajgazdagságot biztosítsunk az élővilágban, hisz ez az alkalmazkodás alapja. Márta Kriszta
