– A Nemzeti épületkorszerűsítési program az utóbbi időben rendszeresen taglalt téma a hazai sajtóban. Mit takar és kiknek nyújt segítséget a tervezet?
– A kormányzati politika számtalan esetben hivatkozik arra, hogy ezernégyszázmilliárd forintos támogatást kap az építőipar európai uniós forrásokból. Ám nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezeknek a pályázatoknak két év az átfutási ideje, a tényleges kifizetések pedig a költségvetési ciklus végére, 2010 utánra tehetők. Fontos tényező, hogy az ágazatban tevékenykedő vállalkozások jó része kisvállalkozás, amelyek többsége, tőkeerő hiányában, nem is képes a meghirdetett közbeszerzési kiíráson elindulni, általában negyedik-ötödik alvállalkozóként vesz részt a kivitelezésben. A gazdaság teljesítőképességének romlásával és a körbetartozások miatt közülük jó páran a tönk szélére kerültek. Ezért kezdeményezte a Fidesz parlamenti munkacsoport létrehozását, a szakmai egyeztetések után pedig világossá vált, a meglévő épületek korszerűsítése négyszer annyi munkaerőt képes foglalkoztatni, mint egy új épület felhúzása.
– A jelenlegi gazdasági helyzetben és az ország adósságállományát figyelembe véve, hogyan lehet erre forrást biztosítani?
– Az uniós forrásokból, amit külön erre a programra igényelhetnénk, valamint állami, önkormányzati és a magánszektor hozzájárulásából. Belgiumban, Franciaországban, Portugáliában, ahol az épületfelújítási alapokat összevonták, plusz kedvezményes áfakörbe sorolták, százhetvenezer új munkahelyet teremtettek, a megmentett álláspozíciók mellett. Hazai adószabályozásunk szerint közberuházás, közbeszerzés esetén csak abban az esetben fizetik a benyújtott számlát, ha harminc napnál hosszabb ideje nincs köztartozása a cégnek. A jelen körülmények közt ilyen kisvállalkozás alig létezik nálunk. Javaslatunk szerint egy évre fel kellene függeszteni ezt a passzust, ezzel több ezer munkahely menekülne meg.
– Milyen előnyökkel jár ezenkívül a program?
– A külső gazdasági folyamatoktól független, belső piacnövekedést tenne lehetővé. Csökkentené az ország energiafüggőségét. Az épületek korszerűsítése – szabályozható és mérhetőséget biztosító fűtési rendszerekkel – akár negyvenszázalékos megtakarítást is eredményezhet háztartásonként. A távfűtés téli időszakában havonta kifizetett harminc-negyvenezer forintot alapul véve, tizenötezer a zsebekben maradna. Mindenki maga határozhatná meg, mennyi energiát használ. Helyi példát hozva, tatabányai polgármesterként éppen ezért tartottam fontosnak a városi fűtőmű többségi tulajdonrészének megvásárlását a Magyar Villamos Művek Zrt.-től (MVM). A fűtőmű évente hatszázmillió forint adózott nyereséget termel, ám a hőárak alakításába eddig nem volt beleszólása az önkormányzatnak, a nyereség az MVM-nél maradt. Átgondolt országos programmal felgyorsíthatók lennének ezek a folyamatok, ám a kormányzat korábbi ígéretével szemben, az általa bevezetett Robin Hood-adót sem fűtéskorszerűsítésre, hanem a költségvetési lyukak tömködésére használja. Sőt az ország szabad szén-dioxid-kvótájának eladásából származó húszmilliárd forintra is rátette a kezét a pénzügyminiszter. Ráadásul ez kötött felhasználású összeg, s ha nem energiahatékonysági célokra fordítjuk, akkor az unió kötelességszegési eljárást indíthat Magyarországgal szemben.
– Az unió korábban indított eljárást ellenünk?
– Igen, mert az energiahatékonyság területén nem teljesítettük az elvárásokat. Észrevehető, hogy Magyarországon nagyon erős a fosszilisenergia-lobbi, ami főleg a szocialistákhoz köthető. Ám uniós vállalásaink és a legutóbbi orosz–ukrán gázvita s az ezzel párhuzamosan Európa erős államainak passzivitása az érintettek – többek közt hazánk – felé, egyértelművé tette, hogy nyolc-tíz éven belül az ellátás biztonsága elsődleges lesz. Ezt pedig megújuló energiaforrásokkal lehet kiváltani. A helyi kis biomassza, biogázerőművek létrehozásával, a regionális hulladéklerakókból és a zöldhulladékból keletkezett gázok felhasználásával a településeken és ezzel párhuzamosan az ország jó részén megszűnhetne az energiafüggés.
300000 ember dolgozik a hazai építőipar – jelenleg – kilencvenezer vállalkozásban. Az eltartott családtagokat alapul véve egymillió ember él hazánkban az építőiparból és a hozzá kapcsolódó üzlet- és iparágakból. Országosan minden tizenegyedik legális munkahelyen dolgozó ebben a szektorban tevékenykedik. Az ágazatban a legnagyobb veszélyben a kis- és mikrovállalkozások vannak, mivel tőkeerőhiány miatt nem indulnak az Európai Unió pályázatain, s negyedik-ötödik alvállalkozásként vesznek részt a beruházásokban. A Nemzeti épületfejlesztési programmal a bajba jutott cégeken és munkavállalókon segítenének, amihez az uniótól százharmincmilliárd forint támogatást nyerhetnénk. Abban a négy uniós országban, ahol az épületkorszerűsítést kedvezményes áfakörbe sorolták, valamint egységesítették a felújítási és az energiahatékonysági alapokat, a megmentettek mellett százhetvenezer új munkahelyet is teremtettek. A jelenlegi hazai adószabályozásban az épületfelújítások kedvezményes áfakörbe sorolásával, valamint a közberuházásokra vonatkozó rendelkezés egyéves felfüggesztésével tízezer munkahelyet lehetne megmenteni már a program indulása előtt. A legutóbbi bank- és hitelintézeti felmérés szerint hatezer-ötszáz munkahely a vállalkozások ellehetetlenülése miatt már menthetetlen.
Veszélyeket rejt az erdőtörvény
A parlament által most tárgyalt erdőtörvény Bencsik János szerint több pontjában is veszélyeket rejt. A javaslat szerint az állami erdők haszonbérbe adhatóvá válnának. A szigorú természetvédelmi besorolás alá eső területeken kívül– ebbe már a Natura 2000 területek sem számítanak bele – engedélyeznék a tarvágást. Csökkentenék a természetvédelmi hatóságok jogkörét, azzal, hogy az elfogadott erdőgazdálkodási tervet – mivel nem hatóság alkotta – nem lehet megtámadni. Ez a változás lehetőséget ad annak az energetikai lobbinak, amely megújuló energiaforrásként, biomasszaként nyolcvan százalékban erdei szálfát használ fel, az így nyert villamos energiát ugyanis dupla áron támogatja az állam. Bencsik János elmondta, a regionális vízművek megóvása, valamint termőföldjeink védelme különös jelentőséggel bír a nemzet megmaradása szempontjából. A víz paci értékének emelkedésével már ugrásra készen állnak a nagy nemzetállamok szolgáltatói, hogy megszerezzék vízműveinket. Veszélyesnek tartja, hogy a nemzeti vagyonkezelőnél a regionális vízművek összevonásával már megkezdték a privatizációs előkészületeket. Legutóbb az SZDSZ tett 2500 milliárd forintnyi nemzeti vagyon eladására javaslatot az Országgyűlésben. Lánczi Richárd
Pályakép
1965. július 31-én született Szarvason. A teológia elvégzése mellett szociológus és településüzemeltető mérnök végzettséget is szerzett. 1990-ben az önkormányzati választásokon lett képviselő, majd a képviselő-testület tagjai közül Tatabánya polgármesterévé választották, s a tisztséget azóta is betölti. 2004 áprilisától a Fidesz tagja. Az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának tagja. Második házasságában él, öt gyermek édesapja.