- A világméretű éghajlatváltozásnak jelentős szerepe van a fafajokat támadó károsítok elszaporodásában, megnövekvő aktivitásában - fogalmazott a témáról uniós támogatással nemzetközi konferenciát szervezett dr. Mátyás Csaba akadémikus, a Nyugat-magyarországi Egyetem professzora. - A világ minden tájáról érkezett szakemberek előadásai után összegzésképpen elmondhatjuk: amit eddig „erdőségeket sújtó járványnak", illetve „savas esők" pusztító hatásainak gondoltunk, az valójában a fokozódó klímaváltozással függ össze. Nincsenek igazán kemény telek, hosszabb a vegetációs idő, így a károsító élőlények megmaradási esélyei megnőttek. Tömeges állományuk és erősödő aktivitásuk révén komoly veszélyt jelentenek az erdőségekre. A globális gond egyik legszélsőségesebb példája Kanadában, Brit Columbia tartományban tapasztalható: nem kevesebb, mint tízmillió hektár erdőség pusztulása kezdődött el az elmúlt három évben. Összehasonlításul: hazánkban az erdős területek alig érik el a kétmillió hektárt Nálunk főképpen a bükkösökben „arat" egyre intenzívebben a zöld karcsúdíszbogár, s több mint százezer köbméteres egészségügyi vágásokra kényszerültek Zalában. Nyugat-Magyarország térségében a betűző szú a károsító, s ami megdöbbentő, immár nemcsak a lucokat, hanem más fenyőket is megtámad. Ugyanilyen gondot jelent az aknázómoly komoly térnyerése, amely a vadgesztenyésekben tesz kárt.
A konferencián a szakértők egyetértettek abban, hogy a fafajok speciális genetikai feltérképezése a következő feladat. A terepi vizsgálatokkal egybekötendő kutatás első körben a fafajok genetikai alkalmazkodásának tűréshatárát méri fel annak érdekében, hogy a következő évtizedek klímája ismeretében tervezni lehessen a jövendő erdőállományok összetételét. GOSZTONYI MIKLÓS
2009. május 28. – SOPRON - A klímaváltozás során Kelet-Közép-Európa lassan olyan éghajlatúvá válik, mint a Balkán. Nincsenek kemény telek, így a fák kártevői sem pusztulnak el. Ez a probléma térségünk erdőségeit is érinti már.