Futotta neki könyvírásra is Török Sophie helyett - igen, Babits Mihály szintén költő özvegyéről van szó -, aki a betegágya mellett, megfogadtatta vele, hogy megírja, amire ő annyit készült. A szép és törékeny porcelánbaba fogadalmas aszszonnyá lett.
Bár Sári nem volt irodalomtörténész, ő lett Sophie írói ha- gyatékának örököse. Kiadatlan verseit halála után ötven évvel jelentette meg, mikor már senki sem élt az érintettek közül
Épphogy elkezdte az első elemit, mikor otthon felejtett valamit. Rohant haza és visz-sza, hogy ne késsen - tüdőgyulladást kapott. Nagy volt a riadalom a család tüdőbeteg halottai miatt. Édesapja, a Vöröskereszt főtitkára minden követ megmozgatott lányáért - a nagyobbikat már eltemették -, így került Sári a La Manche csatornaparti faluba, ahol meggyógyították és az ottani elemiben egy év alatt franciára is megtanították. Ám a nyereség nem volt teljes, mert közben "elvesztette" az apját. Szülei válása leginkább édesanyját sújtotta, Sári - sőt a fia és a lánya - a papa újranősülésével nyertek egy csuda mostohát (a második magyar nő volt, aki orvosi diplomát szerzett). Az egész pereputty náluk töltötte a nyarakat Csömörön. De a pereputtyhoz Sári előbb "gázolt" magának egy férjet...
A nyaraló budapesti fiatalok különböző társaságai a csömöri patak felduzzasztott vizében hűsítették magukat. Koháry Sári indult haza, Marinovich Endre jött, két kerékpár tartott egymással szembe.
- Elütöttem Endrét, és ebből az ismeretségből hat év múlva házasság lett.
Természetesnek tűnik, hogy ijedelem barátságba, majd szerelembe fordult. Csakhogy a fiú 19 éves volt, a lány 14! Mikor Sári leérettségizett, Endre meg végzett a jogi karon, eljegyzést tartottak, és ahogy 1939-ben elkezdődött a háború, egy hónapra rá összeházasodtak. Soha jobbkor. 1940-ben már meg is született Endre (közgazdász, Antall József kabinetfőnöke, főiskolai tanár), három évvel később érkezett Sára, Sura (egyetemi docens, angol-amerikai irodalmat tanít). Apjuk díjtalan gyakornokként lépett be a tűzoltósághoz, ahol végül budapesti parancsnok lett - kétszer is.
De előbb háborúzzunk!
Óbudán volt az ötszobás tűzoltótiszti szolgálati lakás, de Sári a pesti bombázások elől kimentette a gyerekeket Csömörre. Ott kapták 1944 szeptemberében az első találatot. Ölében az egyéves lányával, meg a fiát maga után húzva, le se értek a 16 pincelépcső aljára, mikor bumm, és a szemük, szájuk tele lett porral. Fenn Sura ágyát ostromolták, meg a fákat csupasztották le. Vissza a pesti pincébe (találat ott is akadt). Akkor a petrofor kincsnek számított, hát még, ha a háziasszonynak volt is mit főznie. Az előrelátó fél disznó lefüstölve behúzódott a rekamié ágyneműtartójába - a zsírosbödön nyoma még most is látszik -, nem is talált rá egy éhes, zabráló katona sem. Csömörről egy másfél méteres élő fenyőfa is beköltözött a pesti pince egyik zugába.
- Így lett az én gyerekeimnek karácsonyfája 1944-ben is! Szépen földíszítettük, eljött a férjem nagy családja, kezdtünk volna énekelni, mikor megszólalt a telefon. A sógorom - a közlekedésrendészet vezetője - szólt, azonnal menjen mindenki haza, kezdődik Budapest ostroma. A többiek gyorsan elmentek, ők négyen azért belefogtak: "Mennyből az angyal...", de más ígérkezett, futni kellett a pincébe. A szentestét már lenn töltötték, és csak 1945. február 16-án jöttek föl.
Barátnők, rokonok kinevették Sárit, amikor a bombázások kezdetén leakasztatta az egyik ablaksort és levitette a pincébe. 1945 márciusában nekik legalább szimpla - nem papírral "üvegezett" - ablakaik voltak.
Sári észrevette, micsoda kereslet van az orosz nyelvre.
- Eleinte nem dolgoztam, mert akkor az volt a felfogás, hogy úriember felesége nem vállal munkát. Végül négy nyelven voltam tolmács és fordító. Az életrajzomba csak az oroszt írtam be, nehogy a német-, francia-, angoltudásból botrány legyen. "Csak nem dolgozott követségen?" Nem, dehogy, a németet az iskolában tanultam, az angolt külön.
- Színjeles volt minden bizonyítványom, kitüntetéses az érettségim. Szerettem volna bölcsészetre kerülni - már akkor is érdekelt az irodalom -, de 19 évesen férjhez mentem. - A fiától tudom, az anyósék a szép és művelt asszonyt beíratták az alsó középosztálybeli lányok egyéves "feleségképző" iskolájába, ahol még szabni is megtanult. Ám a szerencse melléállt, 1947-ben, a Tündérhegyi Szanatóriumban megismerkedett a magányos, és a Babits halálába belerokkant Török Sophie-val, aki hamar barátságba fogadta. Sőt az irogató Sárit rábízta a volt kultuszminiszter Keresztúry Dezsőre. Az akadémikus négy évig tartó írásleckéi, Sophie kifogyhatatlan meséi Babitsról és a Nyugat köréről egyetempótlék lett.
Bár Sári nem volt irodalomtörténész, ő lett Sophie írói hagyatékának örököse. Kiadatlan verseit halála után ötven évvel jelentette meg, mikor már senki sem élt az érintettek közül. Kapott is bírálatot, hogy az évszámokat elhagyta a versek alól. Ez hagyján, de a két irodalomtörténész egyike - miután hosszasan kifaggatták Sárit emlékeiről - meggyanúsította, hogy Sophie "némely, nyilvánvalóan egy nőhöz szóló, viszonzatlan szerelemről tanúskodó versének tárgya maga a szép, fiatal, házasságban élő Koháry Sarolta volt". A rágalom mélyen sértette. Mert önzetlen volt a barátságuk, és Sophie betegsége miatt megismerkedésük után már nem tudott írni. Ezért is bízta rá tervét, a XIX. századi költőnő, Majtényi Flóra életrajzát, amihez ő összegyűjtötte az anyagok javát. Sára kettős portrét írt Flóráról és Ilonkáról (Török Sophie eredeti neve Tanner Ilona volt). A könyv két alkalommal is megjelent.
De nem csak "szórakozásból" állt az életük.
1951-től balosabban kellett oltani a tüzet, ezért Marinovich Endrét kirúgták. Jogi doktorátussal buszsofőrnek állhatott. 1953-ban, Sztálin "nyalhatatlanságba költözését" ő úgy nyugtázta: "kifingott" - ezért szolgálatból elvitte. Sári tisztasági csomaggal járta a kapitányságokat, börtönöket, hogy ennek és ennek hozta. Hiába. Ő akkor egy orosz mérnök tolmácsa volt, aki nem engedte, hogy a férje miatt elbocsássák. A "Sztálin-műszakosok" ítélete kemény volt. Endre először 5,5 évet, majd 27 hónapot kapott, amiből húszat leült. Vezetőállása folytatható volt a buszkormánynál.
1956. október 28-án tűzoltóküldöttség hívta vissza a parancsnokát. November 1-jén Münnich nevezte ki, májusban "áthelyezték" vállalati tűzrendésznek. Fordulatos életüket híven jellemzi, hogy a tűzoltó ezredes, a buszsofőr és a politikai elítélt családjának is volt háztartási alkalmazottja.
Sári soknyelvű életének a csúcsa az 1971-es budapesti vadászati világkiállítás. Három éven át volt a kiállításigazgató, Földes László tolmácsa, aki büszkélkedett vele, míg másnak két, három, négy "nyelv" kellett, neki elég volt erre egy ember.
- Mulasztott valaha valamit?
- Mikor együtt voltunk Ilonkával, vagy szinte naponta felhívtam telefonon, elkezdett Babitsról beszélni - imádta őt -, olyasmit, ami nem került bele az életrajzba, szóval csupa intim dolgot, meg a Nyugat összes íróját elmesélte, és én nem jegyzeteltem.
Bántja az is, hogy nem tudott Babits Ildikón, az irodalmi élet áldozatává lett fogadott lányukon segíteni. A 13 éves kislány Pintér Jenő irodalomtörténetéből tudta meg, hogy nem Babits az apja, nem Sophie az anyja. Kiborult. Később el is költözött hazulról. Basch Lóránd haragudott a gyerekre, olyan végrendeletet íratott alá Sophie-val, amiben kitagadta Ildikót az örökségből. A Babits-kéziratokat a Nemzeti Múzeum kapta meg, a lakást és Ilonka kéziratait pedig Sári. Ő lemondott a lakásról Ildikó javára, amit hosszú pereskedés után mégsem kapott meg. Disszidált Londonba. Harminc macskája között halt meg - késve találtak rá.
Sári 91. évében számítógépen aforizmaszerű szövegeket, miniesszéket írogat. Nem menti őket, hanem kinyomtatja. Mikor összegyűlik egy adag, a fia tíz-tizenöt példányban sokszorosítja neki. Pünkösti Árpád