A Pilis Parkerdő Budakeszi Erdészete, lényegében a Zsámbéki-medence gyönyörű dimbes-dombos területe varázslatos vidék; harsog, él, lélegzik. A Hárs-hegyen túl, ahol az erdők mélyén tucatnyi vaddisznó túr, és a fák időszámítása szerint pereg az idő, rejtőzködik egy luxuskastélynak is beillő vadászház. Elmúlt idők szele járja át, évtizedekig csak kiváltságosok látogathatták. Tavasszal felújították, és a kapukat is szélesebbre nyitották. Kóstoló a Budakeszi Vadászház régi-új éttermében, a Tante Susanne-ben.
Amint az ember átlép az erdészet kapuján, a portán egy láthatatlan erdei kobold a vállára telepszik, és a fülébe súg; pszt, lassíts!, ez itt egy más világ. Vadgazdálkodási szolgáltatóépületek, facsemeték sorban, gondozottság. Lombok alatt út vezet, a végén impozáns épület; kastélynak is beillő vadászház. A Koller József Ybl-díjas építész tervei alapján modernizált, egykor szocreál vadászkastély méreteit, tereinek letisztult luxusát látva értetlenül áll a látogató, hogy ugyanis egy ilyen adottságú hely miért nem él hétvégi békeszigetként a köztudatban.
- Budakeszin, aztán Budajenőn, sokáig a közelben laktam - kezd a magyarázatba vendéglátóm, Bucsics Imre, a vadászházhotel ötvenfős éttermének és húszfős szállodájának tavasszal felkért új üzemeltetője - de még a vadászház létezéséről sem tudtam - mondja. Az ok nem valami elfuserált marketingben van; a Budakeszi (Telki) Vadászház az elmúlt ötven évben főleg reprezentatív célokat szolgált, állam- és kormányfők, pártfőtitkárok látogatták, a spanyol királytól Fidel Castróig hosszú a névsor, hogy ki mindenki kényeztette itt már a gyomrát zártkörű, nyakkendős ebédeken. Az átlagember számára elérhetetlen messzeségben működött az épületben szálló és étterem, létezéséről hallomásból lehetett tudni, vagy úgy sem. A kastély a hatvanas években készült el, kifejezetten azzal a céllal, hogy a pilisi vad- és erdőgazdálkodás szívében, ugyanakkor Budapest közelében, a Budakeszi Erdészet területén kormányzati események és diplomáciai delegációk fogadásának reprezentatív helyszíne legyen. Bár elsődleges funkcióját a felújítás után is megtartották, így a vadászház ma is elsősorban zártkörű rendezvények helyszínéül szolgál, főleg a környező erdő, az arborétum és a vadgazdálkodási terület védelmében bizonyos szabályok betartása mellett, előzetes bejelentkezés alapján tavasz óta az is kóstolhat vadétel-különlegességeket a kastély éttermének teraszán, aki nem diplomáciai rendszámú luxuskocsival gurul el az erdészet kapujáig.
Az eleganciát sugárzó mélyzöld falakon az iráni sah egykori festője, Fekete István könyveinek illusztrátora, Csergezán Pál festményei függnek, a falakat trófeák borítják;- a minimalista, kissé hűvös luxus adott volt. Annál barátságosabb viszont az étlap: vadétel-különlegességek fácánerőlevestől vörösboros vadpörköltön át a gyömbéres vaddisznó-szűzpecsenyéig, elérhető áron. A fűszeres zöldségágyra fektetett őzérmék illata szépen belakja a modern dizájnt, a fenyők fölött lassan lemegy a nap; a villa ilyen ételkülönlegességek fölött lassan jár. De miért is sietni; pszt! - súgja a kobold -, ez itt az erdő. Lassíts. Az erdő más világ.
Budajenő sváb hangulatú, jó nevű étterme, a Tante Susanne. Vérbeli vendéglátós, bő ötven éve, azon ritka kevesek egyike, akiknek a vendéglátás több mint szakma, családon belül öröklődő hagyomány. Már épp visszavonult volna - mondja, amikor a Budakeszi Erdészet igazgatója hírét vette, hogy bezár a Tante Susanne, és felkérte, hogy vegye át a kastély üzemeltetését. Összeszedte a Tante Susanne jól bevált csapatát, magával hozta a konyha lelkét, Franke László Oscar-díjas mesterszakácsot és cukrászmester feleségét, maradásra bírta a világot járt unokaöccsét, Bucsics Balázst, és együtt belevágtak. Klementisz Réka
2009. június 22. – HONFOGLALÓ - Bucsics Imre neve önmagában is hívó szó - Tante Susanne: kastélyétterem Budakeszi felett