Hosszas előkészítés után kaptak el nem is oly rég egy nyílpuskás vadorzót Bajna és Bajót között félúton. A patkányfajzat kizárólag szarvasra és őzre ment, a trófea kevéssé, csak a hús érdekelte. A megsebzett állatnak nem ment utána, hanem hagyta pokoli kínok között elveszni. Amikor begyűjtötték, csak röhögött - a zsaruk és a vadászok nem értették, miért. Azt hitték, idegességét leplezi ily módon. Súlyosan tévedtek: egy órán belül ki-dérült, az illető az egyik megyei rendőrfőkapitány fiacskája, s nyomban el kellett engedni.
Nehéz így rendet tartani vidéken.
A rapsicok listájának aranyérmese amúgy az őz, ezt követi a szarvas és a vaddisznó. Félix Salten meséjének állatkája azért került a dobogó első fokára, mert őt a legkönnyebb elejteni és feldolgozni. Egy-egy példányból tizenöt-tizenhét kilogrammnyi hús vágható ki, ez csaknem húszezer forintot ér a piacon. Az orvul szerzett árut magánosok és vendéglők veszik meg. A vadászati statisztika alapján a teljes hazai őzállomány háromszázezer darabra becsülhető - ebből legálisan nyolcvan-kilencvenezret, míg feketén hat-kilencezer darabot pusztítanak el. Az őzeket leginkább a vadváltókra kihelyezett hurokkal ritkítják, de gyakori a reflektoros vadászat is. Ez az állat az erős fény hatására általában megáll, megmerevedik, s szinte felkínálja magát a lövésre.
Újabban az éjjellátó készülék használata is terjedőben van.
A dobogó második helyén álló szarvasból becslések szerint hetvenezer darab lehet a magyar erdőkben, közülük harmincötezret puskáznak le szabályosan s legkevesebb másfél ezret illegálisan. Vaddisznóból mintegy hetven-nyolcvanezer lehet, hetvenezer kerül ellenőrzött módon terítékre. A rapsicok lelkiismeretét három-négyezer állat halála terhelheti.
A veszteségeket csak becsülni lehet: a szakemberek úgy vélik, évente legkevesebb százötven - kétszázmillió forintos kárt okoznak. A negatív szaldó nemcsak az elorzott vadhúsból áll, hozzá kell számolni a trófeák árát és a tenyészértéket is. Egy, a bevezetőben említett főrendőr csemetéjének elfogásában segédkező erdész lapunknak azt mondta, megyénként legkevesebb harminc-negyven rapsiccal kell számolni, azaz országosan akár ezren is lehetnek.
Különösen vad és kegyetlen páros lakhat a Komárom-Esztergom megyei Héregen. Őket eddig sajnos még nem tudták elkapni a rendőrök, de sintérmunkájuk nyomaira több esetben is ráakadtak: vemhes állatból kivágott gidára vagy éppen szitává lőtt malacra és muflonra. A barbárok sorozatlövő fegyverekkel dolgoznak, a csőre pedig hangtompító kerül. A környéken mindenki tudja, kiről van szó, de fellépni (még nem) lehet ellenük.
Értelmes emberek lassan egy évtizede szorgalmazzák, hogy a vadorzás ne lopásnak, hanem bűncselekménynek minősüljön. A jelenleg regnáló horda kiszolgálói szerint azonban minden rendben van, nincs szükség jogszabály-módosításra. E városi kocsmaasztal-törvényalkotókat épp ideje lenne beutalni egy vidéki túrára. Sietve, mielőtt némelyik magyar erdőből végképp elfogy a vad. LÁZIN MIKLÓS ANDRÁS
2009. október 3. - Jelenleg csak lopás az orvvadászat. Hogy ez meddig lesz így, s mikor jön meg a törvényhozók esze, hogy rablássá minősítsék a rapsickodást, nem tudható, ám az biztos, ha így megy tovább, lassan elfogy a vad némelyik hazai erdőből. Az alábbi két, az utolsó szóig valós történet bizonyos szempontból állatorvosi lónak is minősíthető, ezért esett rá a választásunk.