Már Kaposvár belvárosában is: feltűntek a rókák. A szakemberek szerint nincs okunk félni tőlük.
Szaporodó panasz: egyre több róka tűnik fel a városokban, kisebb és nagyobb településeken. Még Kaposvár belvárosát sem kímélik. Az emberek segítségért kiáltanak, hogy szabadítsák meg a vadászok, erdészek a lakott területeket ezektől az állatoktól. Holott úgy tűnik, sokkal inkább meg kellene tanulni együtt élni velük. Ahogy más vidékeken a rénszarvas, vagy a majom, úgy mifelénk a lompos farkú is egyre inkább háziasodik.
- A rókákat az immunizációnak köszönhetően nem tizedeli a veszettség - mondta Simon Pál vadászati főfelügyelő. - A létszámuk és a rókapopuláció felszaporodott Kinőtték az életterüket, és mint rendkívül intelligens állat, hamar rájött, hogy az ember közelében könnyebben talál élelmet. Ugyanúgy, mint Kanadában a medvék, amelyek a szeméttelepeket kutatják át rendszeresen élelemért. Azt is felfedezte, hogy a városokban nem bántják, nem lövik. Lakott területen belül ugyanis fegyver nem használható, és tiltott a mérgezés is. Élve befogó ládacsapdákkal lehet ellene védekezni, de mivel ezek vasból készülnek, fennáll a veszélye, hogy nagyon hamar lába kel. Azonkívül előbb beleköltözik egy kóbor macska, mint a róka. Úgy kellene kezelni, mint egy nem kívánatos, de velünk együtt élő állatot; mint a mókust, a vadrécét, a vadgalambot vagy a varjakat.
Hartner Rudolf, a kaposvári városgondnokság vezetője azt mondta: az elmúlt évszázadban a gyógyíthatatlan veszettség legfőbb hordozója a róka volt A betegséget aztán átadta egyes háziállatoknak, főként a kutyáknak. Ebből adódóan alakulhatott ki ellenérzés az egyébként szép testformájú és eszes, furfangos ragadozóval szemben.
- Az egész országra kiterjedő vakcinázásnak köszönhetően az elmúlt időszakban nem találtak veszett rókát - mondta Hartner Rudolf. - Miután a veszettség már nem tizedelte az állománytt, megszaporodott a számuk. Részben emiatt, részben a mezőgazdasági melioráció következtében - elpusztultak a pockok, kevesebb a nyúl, a fácán - beállt táplálékvesztésük következtében egyre többször jelennek meg élelem után kutatva a lakott területen. Az elmúlt években a városi területeken a rókát módszeresen irtottuk, befogtuk, megöltük, a településeinktől távol tartottuk. A szemlélet azonban megváltozni látszik. Ahogy az északi népeknél a rénszarvas, vagy Afrikában a majom kezd némiképp háziasodni vagy legalábbis megjelenni az ember környezetében, úgy nálunk a róka teszi ugyanezt. Miután az utóbbi években befogott rókák között a veszettség vírusát a laboratóriumokban csak elvétve találták meg, megállapítható, hogy a félelmetes, és emberre is veszélyes betegséget már nem hordozza. F. Szarka Ágnes
„A bundánk kell, mert simabőrű és fázik, amikor kemény lesz a vizek háta"
„ - És MINKET miért bánt az ember? - aggodalmaskodott a kisróka. - Megesz bennünket?
- FENÉT; csak sajnálja tőlünk, amit megeszünk, mert azt hiszi minden az övé. Kuni is, Kalán is, Tás is meg a többiek. Az ember is azt szereti amit mi és megöl bennünket, hogy több maradjon neki. Meg a bundánk kell neki, mert simabőrű, mint Unka, és fázik, amikor kemény lesz a vizek háta... Erős, mint Mú, a marha, akinek még a tejét is ellopja és mi nem bírunk vele, de kikerüljük és elvesszük tőle, amit lehet.. Csak a nagy szája van, és ez a mi szerencsénk, mert másként már rég elpusztult volna a rókák szabad népe. De azért óvakodj tőle! Tőle és Vahurtól, aki elárulta a szabad népet és az orrát kölcsönözte neki..."
VUK NAGYOT NÉZETT. Valami szomorúság úszott a levegőben, (fekete István: Vuk)