Kirívóan durva jogsértések történtek a Kánya-hegy ügyben – állapítja meg Barbalics István ügyvéd, a görög junta hasonló ténykedéséhez hasonlítva a honvédelmi tárca területfoglalását. Mivel a magyar bíróságoknál az erdőtulajdonosok eddig hiába kerestek jogorvoslatot, az egyik résztulajdonos, Perlaki Tamás jogi képviselője az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult. Kedvező döntésben reménykednek, bár a bíróság a hozzá érkező ügyek 95 százalékát indoklás nélkül elutasítja. Az interjú kapcsán felvetődik a kérdés: mennyire bízhatunk a magyar és európai igazságszolgáltatásban?
– Négy éve képviseli az egyik erdőtulajdonost, Perlaki Tamást a kánya-hegyi ügyhöz kapcsolódó jogi eljárásokban. Hogyan lehetne röviden összefoglalni a már valószínűleg több ezer oldalnyi iratanyag és hivatalos levelezés által dokumentált történetet?
– A katonai objektum építése hét esztendővel ezelőtt kezdődött el, 2003 júniusában az engedélyt módosították, 2004-ben fejezték be a torony kivitelezését, holott a hiányzó tulajdonosi hozzájárulások miatt el sem lehetett volna kezdeni. Az eredeti építési engedélyt is csak 2004 szeptemberében jogerősítették, de a módosító határozatot a tulajdonosoknak meg sem küldték. Így a használatba vételi engedélyt sem lehetett volna kiadni, a Honvédelmi Minisztérium legföljebb fennmaradási engedélyt kérhetett volna, ám ahhoz is szükség lett volna a tulajdonosok írásbeli hozzájárulására, a Honvédelmi Minisztériumnak pedig több százmilliós építésrendészeti bírságot kellett volna fizetnie. A használatbavételi engedélyezési eljárásába kapcsolódtam be. A viszonylag hosszúra nyúlt felülvizsgálati eljárás során végül az a döntés született, hogy Perlaki Tamás tulajdonos perindítási jogosultságát megvonta a Fővárosi Bíróság. A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság azzal az indoklással utasította el, hogy Perlaki jogi képviselőjének meghatalmazása nem terjed ki a felülvizsgálati eljárásra. Ezután fordultunk az Emberi Jogok Európai Bíróságához.
– Amint arról már többször írtunk, a bíróságok ebben az ügyben valahogy sosem jutnak el a tények vizsgálatáig, akár a birtokháborításról, akár az építési, vagy a használatbavételi engedélyről van szó, ehelyett megvonják a perképességét annak az embernek, akinek a földjét a HM egyszerűen elfoglalta, bekerítette, és arra jogszerűtlenül építkezett.
– Eljárási és anyagi jogi problémáktól hemzsegő ügyről van szó, de valóban, a tulajdonosok jogainak tényleges megsértését még egyetlen állami szerv sem állapította meg. Vagyis van egy ügyészi óvás a kiadott, eredeti, jogsértő építési engedély ellen, amelyben szerepel, hogy a tulajdonosok írásbeli hozzájárulása nélkül nem lehetett volna kiadni az építési engedélyt, hiányzott a szakhatóságok állásfoglalása is. De az óvás után sem állították le az építkezést. Tizenöt évig dolgoztam a közigazgatásban, építéshatósági eljárásokban, ezért gyakorlatból tudom, hogy ilyen durva jogsértés nem szokott előfordulni.
– Perlaki Tamás tucatnyi pert indított az üggyel összefüggő kérdésekben, de sehol sem kapott jogorvoslatot, s minthogy a honvédelmi tárcával áll szemben, felvetődhet a bíróságok felelősségének kérdése.
– Nem mondom, hogy a bíróság nem független, azonban születhetnek rossz döntések.
– De ennyi?
– A bíróságnak nem az a dolga, hogy kiderítse az igazságot, hanem az elé tárt peranyag alapján pártatlan eljárással kell eldöntenie az adott jogvitát. A Legfelsőbb Bíróság nem jutott olyan helyzetbe, hogy felülvizsgálhatta volna az elsőfokú döntést.
– Talán nem is akart olyan helyzetbe jutni.
– Mondhatnám, hogy az LB a könnyebb utat választotta, eljárásjogi okból a per tartalmi részét nem kellett vizsgálnia. Ez nem ritka a bírósági gyakorlatban.
– Hibázott valahol Perlaki Tamás?
– Az eredeti építési engedélyt nem fellebbezte meg, de ennek az volt az oka, hogy kezdetben a HM csereterületet ígért a tulajdonosoknak. Bár utólag kiderült, hogy nem is lett volna lehetőség a cserére. Mondhatjuk, a HM a honfoglaló magyarok trükkjét alkalmazta, az ajándék lóért kért egy maroknyi földet, és aztán elfoglalta az egészet.
– És még lovat sem küldött, csak ígért… Most viszont másodszor próbálkozik a kisajátítással.
– A kisajátítás nem törvényes eszköz egy jogellenes állapot legalizálására. Várakozásom szerint a közigazgatási hivatal elutasítja a honvédelmi tárca kérelmét, hiszen nem kerülheti meg azt a fontos tényt, hogy a kérelemmel ellentétben az építmények sorsával ne foglalkozzon. Ezzel kapcsolatban az a probléma, hogy hiába mondja a HM, hogy mivel állami pénzből ő építette a tornyot, az övé, mert ez jogilag nem ilyen egyszerűen eldönthető kérdés. A kisajátítás során úgy kellene kezelni az épületeket és építményeket, hogy az a földtulajdonosoké. A közhiteles tulajdoni lap szerint a kisajátítani kért területen erdő van. A használatbavételi engedély kiadása után harminc napon belül a földhivatali alaptérképre és a tulajdoni lapra rá kellett volna vezettetni az épületeket, a művelési ág megváltozását. Ezt azonban nem következett be, hiszen a tulajdonosok hozzájárulása nélkül ezt sem tehette meg a HM.
– Mivel próbálkozhat a tárca, ha a kisajátítási kérelmét elutasítják?
– Vagy megállapodást köt a tulajdonosokkal, vagy ráépítési pert indít. Ez utóbbi azonban nemcsak hosszadalmas lehet, hanem kockázatokkal is jár, ha ugyanis a bíróság rosszhiszeműnek nyilvánítja a HM-et – ami megeshet az elkövetett törvénysértések miatt –, akkor a torony és az építmények tulajdonjoga a földtulajdonosoké lesz. Véleményem szerint a minisztériumnak az lenne a célravezető, ha elfogadható ajánlatot tenne a tulajdonosoknak az 1,2 hektár és a hozzá kapcsolódó ezerhektáros erdőterület megvásárlására, vagy az érintett terület tartós használati jogáért méltányos használati díjat fizetne.
– Tudtommal számos más ügyben fordult már az Emberi Jogok Európai Bíróságához. Milyen tapasztalatai vannak?
– Hozzávetőlegesen negyven olyan üggyel foglalkoztam eddig, amely az emberi jogi bíróság elé került. Az érdemben elbírált ügyek többségét elfogadták, és tizenhárom esetben állapította meg a bíróság a magyar állam jogsértését, összesen 85 ezer euró kártérítést ítéltek meg. Októberben azonban négy elutasító döntést is kaptam, a 2005-ben beadott kérelmekre. Ezek között három szintén építéshatósági ügy. Az egyik például itthon kilenc és fél évig tartott, a másik tizenhárom és fél évig. Az emberi jogi bíróság indoklás nélkül utasította el a kérelmeket, ami egyre gyakoribb. Évente mintegy 35 ezer ügy érkezik az uniós országokból a testülethez – köztük több száz magyar –, ezeknek nagyjából 95 százalékát indoklás nélkül elutasítja az előszűrőként működő bizottság, amelynek feladata eldönteni, melyek terjeszthetők a bírói tanács elé. Az indoklás nélküli elutasíthatósággal az a gond, hogy nem derül ki, miért nem volt alapos a panasz, ez a döntési mód pedig az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok nemcsak elméleti, hanem gyakorlati érvényesíthetőségének a lehetőségét is megkérdőjelezi, és magának a jogintézménynek a pártatlanságába és hatékonyságába vetett bizalmat negligálja.
– Mire számít a kánya-hegyi ügyben?
– Természetesen remélem, hogy nem utasítják el. Görögországban volt hasonló eset, amikor a görög katonai junta igénybe vett magánterületeket. Ekkor elég tetemes kártérítéseket ítélt meg a bíróság. Korompay Csilla