A 120 ezer hektár zalai erdőből 57 ezer hektár magántulajdonban van. E területből mintegy 40 ezer hektáron van erdőgazdálkodó, sok ezren rendelkeznek elaprózott birtokkal, a többit tulajdonosai nem kezelik.
Állapotaikról beszélgettünk a megyei agrárkamara erdő- és vadgazdálkodási osztályának küldöttével, Szilvás Józseffel, aki egyben a volt söjtöri Hársas Erdőbirtokossági Társulat elnöke, ottani erdőtulajdonos.
- Igazán nem érzem azt, hogy magánbirtokosok lennénk, hiszen a feltételeket megszabják, számon kérik a hatóságok - kezdi mondandóját. - Valami felügyeletre persze szükség van, de a jelenlegi szigort helytelenítem. Jobban kellene alkalmazkodni a változó korhoz. Például teret engedni a gyorsan növő, ezért néhány évtized alatt vágáséretté váló akácnak, a nyárfának. Helyette a környezet szempontjából fontos bükköt, tölgyet erőltetik, holott ez nem kedvez a kis területekkel rendelkező magánerdő-tulajdonosoknak. Ez bizony részünkről fékezi az erdőtelepítési kedvet.
A söjtöri társulatnak 420 tagja és 360 hektár erdőterülete volt. Azért a múlt idő, mert
tavaly lényeges birtok kivásárlás történt az értékes erdeikből, ezzel mintegy 150 hektárral csökkent az állomány, az új tulajdonosok pedig önállóan akarják kezelni birtokukat. Leginkább ez vezetett a társaság megszüntetéséhez, a végelszámoláshoz.
- A kivásárlást nem tudtuk megakadályozni, hiszen magánbirtokról van szó, a gazda pedig bármit tehet tulajdonrészével, vagyis a társulat csupán kezelője az erdőnek - indokolja a változást Szilvás József. - Ezzel ellehetetlenült a közösségünk, a területünk még inkább elaprózódott lett, a létrehozott vagyonnal, az elsődleges fafeldolgozó üzemünkkel nem tudunk mit kezdeni, pedig a végelszámolás során azt is értékesítenünk kellene. Ez azonban a mai válságos világban lehetetlen.
Szerinte a tulajdon ésszerűtlen elaprózottságát, ami nemcsak náluk jellemző, nagyban segítette, hogy a kárpótlás idején az erdőkre szabadították a haszonlesőket, a földhöz kevésbé kötődő embereket. Közöttük vannak, akik csak vadászati lehetőség elérése céljából vásároltak erdőt, amit azóta sem láttak.
- Amíg létezett a társulatunk, az erdőnek mi gondját viseltük. Elvégeztük az aktuális erdőfelújítást annak rendszeres ápolását. Ezt az úgynevezett „vándorok" aligha teszik meg. Áttérve a szélesebb gazdálkodás elemzésére, megemlíti: - A megye magánerdeiben persze vannak felújítási hátralékok, így az ilyen területeken nemkívánatos fafélék is megjelennek, amelyek netán elnyomják az értékesebb, nemes állományt. Igaz ez a nevelővágásokra is, aminek folytán a gondozott erdő szépen fejlődik, míg a mellette levő ápolatlan „hervadozik".
Kíváncsiak voltunk, vajon ő hogyan látja, létezik a külső szemlélők által gyakran hangoztatott erdőirtás, vagy szakszerűség jellemzi a fakitermelést.
- Erdőirtásról legtöbb esetben szó sincs, ha mindenhol szakszerűen végzik a felújító
vágásokat. Persze, amikor nem tartják be a fák vágásérettségének idejét, annál előbb kerül letermelésre, az is lehet erdőirtás. Ennek viszont az erdőfelügyelet igyekszik gátat szabni, az ilyen cselekedetet szigorúan szankcionálják. A tarvágás is korlátok közé van helyezve. No és ennek ellensúlyozását szolgálhatja a szálalóvágás. Ezt viszont nem minden erdőállománynál lehet alkalmazni, főleg nem, ahol gépesítve van a termelés, az anyagmozgatás.
Akárcsak sokan mások, a társulati elnök is meggyőződéssel vallja, hogy az illegális fakitermelés, ahogy az országban másutt, a megyében is létező probléma. Sőt, illetéktelenek nemcsak az álló fákhoz nyúlnak hozzá, előfordult a szállításra előkészített sarangolt áruk megdézsmálása is. Sajnálatosnak tartja, hogy kisebb tételekkel a rendőrség nem foglalkozik, márpedig a megyében ez a gyakoribb, így aztán az erdők nemkívánatos „látogatói" felbátorodva viszik, amit érnek.
- Kárt lehet okozni azzal is, nem is keveset, ha nem az üzemtervnek megfelelően végzi munkáját a tulajdonos, az erdőkezelő, ilyen lehet gyérítéskor a túlzott beavatkozás. Kevésbé történhet ez meg, ahol a társaság képzett erdészre bízza a szakmai munkát.
A továbbiakban Szilvás Józseffel együtt próbálunk magyarázatot találni, hogy mi lehet annak az oka, hogy Zalában nem növekszik az erdőtelepítési kedv, vagyis kevés új erdő születik. Holott bőven van használaton kívüli, netán szántóföldi művelésre alkalmatlan terület.
- Erdősültség szempontjából megyénk legjobb az országban. Elhagyott zártkertekben szinte magától jön fel az erdő. Vannak azonban erdők közé beékelődött olyan szántók, amelyek művelése rendkívül nehézkes, az ott termelt növényeket pedig a vadak pusztítják. De az erdőtelepítéseket gátolja, hogy az erdőgazdálkodók nem vásárolhatnak területet, a tulajdonosok pedig nem találják érdemesnek az anyagi áldozatot. Van ugyan támogatásra lehetőség, ami 70 százalékos, ám ennek kiegészítését kevesen vállalják, hogy majd 100-120 év múlva lássák az erdő hasznát. Ezért is fontos lenne az említett gyorsan növő faféleségeknek nagyobb teret engedni.
Mondja is, hogy az erdőtulajdonost szinte semmi sem ösztönzi, hogy éljen a támogatás adta lehetőséggel, inkább magára hagyatottnak érzik magukat, erdejüket, semmint, hogy lennének igazi segítőik.
- A mai tulajdonviszonyok mellett lehetetlen valóságos erdőgazdálkodást kialakítani - tömöríti a tulajdonosok gondjait. - Itt a mi példánk, á kivásárlás után megmaradt erdőbirtokunk egyetlen, netán két család részére nyújtana elfogadható megélhetési lehetőséget. Ezzel szemben a kis területen százasával vagyunk sójtöriek. Az ilyen apró birtokok senkit sem buzdítanak komolyabb erdőgazdálkodásra. Nemecz Ferenc
Gondjaik ellenére, a magánerdők tulajdonosainak többsége megfelelően végzi munkáját, részükről javulás tapasztalható. Az elmúlt évben 300 ezer köbméter engedélyezett fakitermelés történt, és 600 hektáron végeztek erdőfelújítást - szól a felügyeletet gyakorló Zala Megyei MGSzH Erdészeti Igazgatóságának értékelése.