A szelídgesztenye gyors növekedésű fafajta. Hívják édes gesztenyének, európai vagy jóféle gesztenyének is. Délkelet-Európa hegyvidékeinek párás völgyeiből származik. Hazánkban jelentősebb szelídgesztenyések az Alpokalján vannak. A Soproni-hegységben a 19. század végén telepítették, a Kőszegi-hegységben őshonos. A meszes talajt rosszul tűri. Melegkedvelő, június-júliusban virágzik, virágait a szél és a rovarok porozzák be. Az érett gesztenyék októberben hullnak a földre a felpattanó kupacslevelek közül. Sokoldalúan felhasználható, virágai jó mézelők, termését makkhéját bevágva pirítják nyílt tűzön, héjától megtisztítva kandírozzák, főzés után meghámozva készítenek belőle pürét. A szárított magokat porrá őrölve tárolják. Sűrű, szabályos koronája miatt díszfának is ültetik. A jó gesztenyetermő vidékeken a termés betakarítása után ősszel gesztenyeünnepet, tartanak. A gesztenye élettani hatásai: főzete köhögéscsillapító, nyersen „hasfogó", sütve, főve táplál és erősít, csökkenti a visszértágulatot. Sütése: késsel metsszük be a gesztenyék egyik oldalát, öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje, és fedő alatt főzzük 25 percig. A szemekről hántsuk le a kemény héjat. A gesztenyét azonnal rakjuk az előmelegített sütőbe. Terítsük szét a tepsiben, és erős tűzön süssük 10 percig. Akkor vegyük ki, amikor érződik az illata, ha túlsütjük, rágós lesz. Úgy is süthetjük, hogy héjastól tesszük egy sorban a tepsi aljára, és toljuk a sütőbe. Előtte a bemetszett szemeket legalább 12 órára áztassuk be.
2009. december 17. Vincz József rovata