Elsején megérkezik az alig néhány hete felállt magyar kormányhoz a meghívás a békekonferenciára. A minisztertanácsban hetekig folyik a vita az elfogadásról - egyáltalán van-e értelme eleget tenni a meghívásnak, hiszen ekkorra már nagyjából minden, akár csak viszonylag tájékozott elme tudja: a kártyák leosztattak, végső soron, nagyjában-egészében már eldöntetett, hogy a régi ország kétharmada minden korábbi tárgyalási részvételünk, megkérdezésünk nélkül kötelező jelleggel átengedtetik a területrablóknak. Végül kijelölik a január elején majd Párizsba utazó delegációt, amelynek vezetője: gróf Apponyi Albert.
December 20-án halálra ítélik az alig fél éve megbukott kommunista rémuralom egyik vezetőjét, a belügyi népbiztosságon a politikai osztály vezetőjeként tevékenykedő Korvin Ottót, továbbá kilenc társát és 14 különítményes Lenin-fiút. Éppen karácsony előtt, december 24-én, hajnalban akasztják fel a Margit körúti fogházban a terroristák vezetőjét, Cserny Józsefet. A (miattuk is) megszállt területeken a magyarság dermedt bénaságban készülődik Krisztus születésének ünnepére.
A délszlávok által bitorolt részeken december második fele az idestova egy éve megszokottnál is szigorúbban telik el: a jugoszláv katonaság beszüntette a határátlépési engedélyek kiadását, szigorította a határellenőrzést. A Mura-vidéken, miként Zsiga Tibor felidézi, Mundic szerb parancsnok összehívatta Alsólendva vezetőit, és még a karácsonyi éjféli mise megtartását is megtiltotta. Csak erről a vidékről 58 embert utasítanak ki ezekben a napokban. Közben Huszár Károly magyar miniszterelnök még 19-én arra kényszerül, hogy igencsak szokatlan időpontban, este 10 órakor összehívja a minisztertanácsot, és ezen a kormányülésen tárgyalja meg a kabinettel a friss híreket: két távirat is érkezett, az egyik Sigray Antal nyugat-magyarországi kormánybiztostól arról, hogy a jugoszlávok a Mura-vidéki demarkációs vonal átlépését tervezik és előrenyomulnak Szentgotthárdig - a másikat Gratz Gusztáv bécsi követ küldte, eszerint ha Magyarország nem adja át Ausztriának Moson, Sopron és Vas megyék Ausztriával határos részeit, ezeket a területeket a csehszlovákok megszállják.
Erdélyben Végvári, azaz Reményik Sándor ezekben a napokban, egészen pontosan 20-án írja Szól a censor című versét: „Szól a censor: Ez férfimunkavolt, / Ma nem olvasta senki e lapot! - / S szól a fehér lap: tévedsz jó uram. / Látatlanul mindenki olvasott!" Még karácsony előtt tartják meg Marosvásárhelyen egy új, kéthetente megjelenő lap, a Kemény Zsigmond-regény címét viselő Zord Idő első irodalmi estjét. Osvát Kálmán szerkesztő a nyilvánosság előtt többek között ezeket mondja: „Mindannyiunknak fáj valami. Erre a fájdalomra tapintson az írás, ha számot tart rá, hogy az enyém legyen, s hogy úgy nevezzem: az én lapom. Ma inkább, mint bármikor."
Egy 52 éves erdőmérnök - államtitkári hatáskörrel kormánybiztos -, bizonyos Kaán Károly cikket ír a Kötelek című lap karácsonyi számába, amiben kiadja a jelszót: Erdőt az Alföldre! Már senkinek sincs illúziója: a területrablás következtében az ország erdőterületeinek 84 százaléka kerül idegen uralom alá, a fásítást a megmaradt Nagyalföld síkságain kell végrehajtani. A fásítási program nemsokára meg is kezdődik - ekkoriban nyerik el ma is látható erdős, ligetes képüket az alföldi tájak...
Az emberek pedig készülődnek a karácsonyra. A szegénységben is megpróbálva segíteni legelesettebb sorstársaikon: december 25-én, nagykarácsony napján a pécsi társadalmi egyesületek háromnegyed millió korona értékű adományt osztanak szét a legjobban nyomorgók között. „A budapesti lakosság csapataimnak egy még soha nem látott karácsonyi meglepetést készített elő. Minden katona több ajándékot kap" - írja meghatottan naplójába Lehár Antal ezredes. Horthy Miklós, a csapatok fővezére ezen a karácsonyon feleségével a Mária Terézia laktanyába látogat. Ők is ajándékokat visznek a katonáknak. És szentestén most is mindenütt azt éneklik: Mennyből az angyal. DOMONKOS LÁSZLÓ újságíró
2009. december 23. - Már a decemberi hónap baljósan kezdődött.