Úri muri a Bakonyban (Magyar Nemzet)

Három éve packázik az állam egy bakonyi tulajdonosi közös seggel, amely a korábbi évekhez hasonlóan 2006-ban is meg kívánta alakítani saját területén a vadásztársaságát A közszolgák azonban mind a mai napig nem voltak képesek, vagy valakik érdekében nem is akartak erről szóló jogerős határozatot kiadni kezükből
Bíróságon sem kereshetik igazukat az ősi község és környékén lévő települések erdő- és földtulajdonosai, a hatóságok állampolgári jogokat semmibe vevő ténykedése miatt. A vadászok kálváriája 2006 szeptemberében kezdődött, amikor a szóban forgó, Veszprém megyében   található, több mint tízezer hektáros területre tulajdonosi gyűlést hívtak össze. Ezen létrehozták a földtulajdonosi közösséget, megállapodtak a vadászterület határvonaláról, a képviselet formájáról és a vadászati jog hasznosításának módjáról. Tehát i lényegében megalapították a „Sárrét" földtulajdonosi közösséget. E közösség a területet haszonbérbe adta az Ősi Sárrét Vadásztársaságnak.
Ám a Veszprém Megyei Földművelésügyi Hivatal vadászati és halászati osztályának vezetője a tulajdonosi közösség bejegyzését elutasította, mondván, az erről szóló hirdetményt a törvényben előírt harminc nappal szemben csak 29 napig függesztették ki Ősi község hirdetőtábláján. E határozatot a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium ügyben illetékes osztálya is helyben hagyta. A tulajdonosi közösség ezért a vadászati hatóságon keresztül keresetet nyújtott be a bírósághoz. A kereset azonban nem jutott el az ítélkező fórumhoz, s emiatt a megyei ügyészséget is megkeresték. Ennek nyomán a bíróság végzést bocsátott ki, amelyben az állami hivatalok határozatainak végrehajtását a bírósági per befejezéséig felfüggesztette. Ezt azzal indokolták, hogy amennyiben az állam más közösség vadászati jogosultságát jegyzi be a területekre, s végül a földtulajdonosi közösségnek lesz igaza, úgy feloldhatatlan helyzet jönne létre.
Ettől függetlenül a bírósági ítélet előtt a megyei vadászati hatóság
kényszerhasznosítást rendelt el a területekre, s két önálló földtulajdonosi képviselőt és vadászterületet jegyzett be. Tehát úgy tűnik, hogy a hatóság hónapokra visszatartotta a bírósági keresetet, semmibe vette a bírósági végzést, s függetlenül attól, hogy az adott területre érvényes földtulajdonosi döntések születtek, kényszerhasznosítást rendelt el.
Később a bíróság érvénytelenítette a vadászati hatóság határozatát, amellyel a kifüggesztési határidő miatt utasították el a földtulajdonosi képviselő bejegyzését. Ettől függetlenül már 2007 végén a megyei vadászati hatóság ismét elutasította bejegyzési kérelmüket. Ezúttal az állami hivatal úgy találta, hogy a tulajdonosok nem rendelkeznek az adott területen a törvényben előírt egyharmados tulajdonosi aránnyal, ami szükséges ahhoz, hogy egyáltalán összehívhassák a közgyűlést. Az elutasító határozatban olyan területek is. feltűnnek, amelyek a tulajdonosok hirdetményében nem is szerepeltek. A vadásztársaságot képviselő Fisli József szerint ez úgy fordulhatott elő, hogy valakik hamisított meghatalmazásokat juttattak a megyei vadászati hatósághoz. Ezt időközben a várpalotai rendőrség is megállapította, s 2009. január közepén az ügyet magánokirat-hamisítás miatt vádemelési javaslattal átadta a veszprémi városi ügyészségnek.
A megyei vadászati hatóság közben átkerült a Mezőgazdasági
Szakigazgatási Hivatalhoz (MGSZH). Így 2009 márciusában e hivatal központi szerve semmisítette meg a megyei első fokú határozatot, s ismét új eljárásra kötelezte. A megyei hivatal azonban újra elutasítja a tulajdonosok bejegyzési kérelmét. Ezt ismét megfellebbezték a tulajdonosok, az MGSZH-központ pedig újra megsemmisítette a megyei hivatal határozatát. Ez tavaly év végéig még kétszer megismétlődött, a tulajdonosi közösség pedig mindaddig, amíg nincs jogerős határozat, nem tud bírósághoz fordulni, mert nincs mit támadni. Fisli József szerint az államigazgatás így játssza ki a tulajdonosokat, mégpedig egy jól körülhatárolható, kormány közeli érdekcsoportot segítve, akik lassan visszavonhatatlanul elnyerhetik e területekre a vadászati jogot. Dénes Zoltán