Télen etetni kell az állatokat (Délmagyarország)

2005. január 19.
A nagyvadra egyedenként évente 150 kiló szemestakarmányt számítanak
Javában tart a vadetetési szezon. Bár az idei tél vadgazdálkodási szempontból eddig kedvező, a vadállomány etetésére ilyenkor is mindenképpen szükség van. A költségeket a vadászatra jogosultak állják.

A vadállomány téli kiegészítő takarmányozása a vadászatra jogosultak föladata. . Azaz vadásztársaságoké, különböző gazdálkodási szervezeteké - mondja Szél István, az FVM Csongrád Megyei Földművelési Hivatal vadászati és halászati osztályvezetője. A vadászatra jogosultak vadgazdálkodási terv alapján tevékenykednek, s ennek részét alkotják a takarmányozásra, vadetetésre vonatkozó számítások is. Az általuk készített tervet a vadászati hatóság hagyja jóvá. Sokéves tapasztalat alapján Csongrád megyében minden nagyvadra - aljunk elsősorban őz, illetve, ahol élőfordul dám-, gímszarvas, vaddisznó -egyedenként évente 150 kiló szemestakarmányt kell számítni. Ez biztosítja a terület apróvadállománya (főleg fácán, mezei nyúl), illetve a nem vadászható, védett
állatfajok egyedeinek takarmányozását is.
Szemes terményből a jelen vadgazdálkodási évben (március l-jétől február végéig)
2500 tonna jut a megyére. A szemestakarmány-etetést már szeptember végén, október elején megkezdik a felelősségteljes vadgazdák, ellensúlyozva' a betakarítás
következtében hirtelen beálló takarmányhiányt. Az etetőhelyeket már ősszel megszokják az állatok, így télen, ha hirtelen rosszra fordul az idő, nem kell hiábavaló
táplálékkeresgéléssel tölteni idejüket: eleve a megszokott etetőhely felé veszik az
irányt. Szálastakarmányból 400 tonna fogyhat el a vadgazdálkodási év végére
összesen, lédús takarmányból 150, tápból 200 tonna. 
Az állomány takarmányozásában a vadgazdálkodási célból művelt földeken termesztett takarmánynak is nagy szerepe van'. A vadföldön például kukoricát, napraforgót, kölest,
cirkot, csicsókát vetnek a vadászatra jogosultak, a termést lábon hagyják, így az állatok szükségleteik szerint fogyasztanak belőle.. A vadföldeken - amelyek összesen 1100 hektárt tesznek ki a megyében - általában „mozaikszerűen" egymás mellé vetik a különféle növényeket, így változatos, búvóhelyként is szolgáló élőhely alakul ki.
A vadetetés költségei a vadászatra jogosultakat . terhelik, ezeket bevételeikből gazdálkodjak Iá a szervezetek. Ugyanakkor az élőhely-fejlesztési pályázatok - amelyek vadföldek, itatok, sózok létesítését is lehetővé teszik - nagy lehetőségeket nyújtanak arra, hogy a gazdálkodók külső pénzösszegekből is javítsák a vad-, s általában az állatállomány életlehetőségeit. A pályázatokat a megyei FVM-hivatal vadászati és halászati felügyelőség fogadja be és bírálja el. A pályázók száma évről évre nő; legutóbb 33 vadászatra jogosult nyújtott be pályázatot a megyéből, és összesen 21 millió forintot használhat föl.

FARKAS CSABA