Hátrébb csúsztunk azon a listán, amely az országokat környezetbarát politikájuk alapján rangsorolja. Habár a számok alapján világviszonylatban benne vagyunk az első harmadban, a tömegtermelést támogató agrárpolitikánk miatt az unión belül kezdünk leszakadni e téren.
Több mint tíz hellyel került hátrébb hazánk abban a kétévente összeállított rangsorban, amelyik a világ országait hasonlítja össze a kitűzött környezetvédelmi céljaik és elért eredményeik alapján. Míg a Yale és a Columbia Egyetem legutóbbi, 2008-as felmérésben a 23-ak voltunk, a nemrég bemutatott Environmental Performance Index 2010 (EPI 2010) szerint a 169 ország közt a 34. helyet foglaljuk el.
A felmérés tíz külön kategóriát vizsgált, például a környezeti egészséget, a természeti erőforrás-gazdálkodást, a biodiverzitást, a mezőgazdaságot és az éghajlatváltozást. A szennyező gáz kibocsátásának csökkentése, az újraerdősítés terén elért sikerei, a geotermikus energiaforrások kiaknázásáért tett erőfeszítéseinek köszönheti, hogy idén Izland végzett az első helyen. A szigetországot, amely két éve a 11. volt, a trónfosztott Svájc, majd Costa Rica, Svédország és Norvégia követi. Az első húsz között szerepel a nagy iparral rendelkező Egyesült Királyság, Németország és Japán 21.-ről a 2O.-ra lépett elő. Grúzia, Sri Lanka, Lengyelország, Venezuela, Izrael és Thaiföldhöz hasonlónak értékelték a szakértők az Egyesül Államok teljesítményét, amely a 61., míg Oroszország a 69. lett. Kína és India a lista utolsó harmadában, legvégén pedig az elszegényedett afrikai országok, Togo, Angola, Mauritánia, Sierra Leone szerepelnek. A felmérés elkészítéséhez nem a kormányoktól kértünk adatokat, hanem több nemzetközi szervezettel - köztük a FAO-val, a WHO-val és az ENSZ-szel - dolgoztunk együtt. A beszolgáltatott információk hitelességét ugyanis nem tudtuk volna ellenőrizni - mondta lapunknak Christine Kim, a Yale Egyetem tudományos munkatársa és a kutatás egyik vezetője.
Magyarországot a szakértők abba a csoportba sorolták, amelyek légszennyezési mutatói és a mezőgazdasági támogatási rendszere környezetvédelmi szempontból rosszabb az átlagosnál. Ez utóbbi kritika hazánkkal szemben már a 2008-as felmérésben is megfogalmazódott. Megkeresésünkre a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól azt a választ kaptuk, hogy ismerik a jelentést, de nem értik a kritikát. Tagállamként ugyanis a közös uniós mezőgazdasági politikát követjük.
Ez azonban bőven hagy mozgásteret Magyarországnak - véli ugyanakkor Kapitányné Sándor Szilvia, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetője. Az Új Magyarország program részeként 2007-2013 között négy kategóriában 1300 milliárd forint uniós támogatás jut vidékfejlesztésre. Ennek közel felét versenyképességet javító beruházásokra fordítjuk. Brüsszel megszabta egy-egy kategóriában a támogatás minimális és a maximum összegét, az azonban nemzeti döntés, hogy ezen belül mennyi jut környezeti célokra. Hazánk a minimális szintet alig meg haladó összeget irányzott elő ilyen feladatokra - fejtette ki a szakértő.
A térségben kizárólag nálunk csökken az ökológiai mezőgazdálkodás területe - mondta Ángyán József, fideszes országgyűlési képviselő, a Szent István Egyetem tanára. A szakértő szerint az utóbbi nyolc év agrárpolitikája a dél-amerikai modellt követte, s a tőkés társaságok nagyüzemeinek intenzív, iparszerű, erősen kemizált tömegtermelését támogatta. Ezért a minőségi szerkezetváltás, a családi gazdálkodás és vidékfejlesztés európai forrásaiból is ezek a nagyberuházásokat finanszírozta. Látható a törekvés, hogy visszatérjünk a 70-es, 80-as évek termelési szintjéhez, aminek egyik következménye, hogy hatalmas eltérés tapasztalható az egyes szektorok és térségek közt – teszi hozzá.
A tanár szerint komolyan kellene venni az EPI 2010 jelentést A mai politikai viszonyok, a környezeti szempontokat felülíró tőkeérdekek és az ezek szolgálatában álló kormányzati politika azonban nem teszik lehetővé, hogy valódi szakmai vita folyjon e téren - figyelmeztet a szakértő. GYŐR ÁGNES
2010. február 23. - Egyre kevésbé környezetbarát Magyarország - Túlsúlyban van a tömegtermelés