2010. május 5. - Irigylem Dr. Bubót. (Biztos emlékeznek, ő volt az a
kedves uhu, akit az egyetem Boa Consrictora fogadott orvossá a legendás
Romhányi József és Nepp József jegyezte rajzfilmben.) Irigylem, mert neki könnyű dolga volt, ha megoldhatatlannak tűnő helyzetbe került, hiszen csak segítséget kellett kérnie a tettre kész Csőrmestertől. A szárnyas rendrakó nehezen forgó esze ellenére is pillanatok alatt kinyomozta a különböző bűnügyeket, így a görbe úton járó kuvik vagy a tölgyerdő alján sompolygó róka pillanatok alatt a rács mögé került. Jutott mindez eszembe arról a minapi kalandomról, amikor egy felháborodott hölggyel találkoztam egyik természetvédelmi területünk határán. A kirándulást kizárólag autókázásként értelmező negyven év körüli fehércseléd már attól sikítófrászt kapott, hogy az erdészet masszív sorompóval zára le a tölgyesbe kanyarodó földutat, az pedig végképp kihozta a sodrából, amikor figyelmeztettük, tilosban jár, s cselekedete az új KRESZ szerint százötvenezer forintos bírságot vihet el a konyhájáról.
„Engem ne oktatgassanak!" – üvöltötte az arcunkba, s hozzátette, majd megmutatja ennek a koszos állami erdészetnek, kivel merészeltek szórakozni. Látványosan elővette a mobilját, s telefonálni kezdett. Kétpercnyi kísérletezés után nagy nehezen ráébredt, nincs hálózat. E számára leverő tény ismételt dühkitörésre sarkallta: vérben forgó szemekkel ócsárolta a szolgáltatókat, akik a 21. század küszöbén képtelenek totális lefedettségét biztosítani e selejtes államban. Az egyre gyűlő nézőközönségből valaki megjegyezte, itt azért hiányoznak az adótornyok, mért a roppant ritka és nagy természeti értékét képviselő kerecsensólymokat zavarná a tájidegen acélszerkezet. A hölgy leereszkedően közölte, tesz a turulokra, ő a hegytetőre tart, s ebben a szándékában nem lehet megakadályozni. Tessék talán gyalog menni - érkezett egy tizenkét esztendős leánygyermek replikája, ám a javaslat csak olaj volt a tűzre. Mivel az asszony iszonyúan belelovalta magát a hisztibe, s ezért csúnya és ijesztő látványt nyújtott, a bámész sereg csendben szétoszlott.
Toronyiránt baktatva elmerengtem, vajh miféle közegből érkezhetett az eszement dühöngő. Nem jutottam dűlőre: kocsiját, alpári stílusát és ruházatát elnézve bármelyik réteg kitermelhette magából. Újabb néhány száz méter után már magam is sajnáltam a térerő hiányát - igaz, én nem holmi ismeretlen segítőt, hanem a helyi rendőrőrsön dolgozó barátomat hívtam volna a helyszínre.
Üdvös lenne, ha a nagy rendrakást az erdőkre is kiterjesztenék. Kitakarítanák a krosszmotorosokat, a fatolvajokat, a vadorzókat, az illegális szemétlerakókat, a gyöngyvirág -és medvehagymaszedőket, a szarvasgombából házat építő „őstermelőket" és a többi, nem odavaló szemetet. Ehhez kéne sok csőrmester. LÁZIN MIKLÓS ANDRÁS újságíró
