2010-05-10. - A gyenge Nap összekeveri a széláramlatokat Észak- és Nyugat-Európa lakóinak keményebb telekre kell felkészülniük. A téli hőmérsékletek akár olyan mélységekbe is süllyedhetnek, mint a „kis jégkorszak” néven elhíresült időszakban, a XVII. század végén. Ez az üzenete egy új kutatásnak, mely kapcsolatot keresett, és úgy tűnik, talált is a naptevékenység és Észak-Európa téli időjárása között.
A vizsgálatok azt az eredményt hozták ki, hogy az alacsony naptevékenység előmozdítja a jet streamek, vagyis a futóáramlások összegubancolódását. Ezek a nyugatias irányú, nagy sebességű szelek a troposzféra és a sztratoszféra határvidékén, 7–15 kilométer magasságban fújnak, szabálytalan, nagyjából hullámvonal alakú pályát leírva. Az esetenként létrejövő hurkok meggátolják, hogy a melegebb nyugati szelek behatoljanak Európa fölé, viszont utat engednek az Észak-Szibéria felől fújó, hideg légáramlatoknak.
Ha ez télen történik, Észak-Európa „befagy”, míg bolygónk más térségeiben akár enyhébbek is lehetnek a telek. Mike Lockwood, az angliai Reading Egyetem kutatója azért kezdte el ez irányú vizsgálatait, mert az utóbbi két, viszonylag hideg tél Nagy-Britanniában egybeesett a naptevékenység olyan mértékű gyengülésével, amit egy évszázada nem tapasztaltak. 2008–2009-ben szinte az öszszes napfolt eltűnt a Nap felszínéről.
Lockwood és kutatótársai elővették az 1659-ig visszanyúló közép-angliai hőmérsékleti adatsort, és összevetették a naptevékenység maximumaival és minimumaival. Azt találták, hogy a gyenge naptevékenység éveiben a Brit-szigeteken a telek az átlagosnál jóval hidegebbek voltak.
Mindez erősíti a „klímaszkeptikusok” érveit, akik szerint az antropogén befolyás lényegesen kisebb hatású a globális felmelegedésben, és a fő okok magában a természetben keresendők. Lockwood azt találta, hogy amikor kivette az ipari emisszió miatti melegedést a modelljéből, a statisztikai kapcsolat a naptevékenység és az időjárás alakulása között még erősebb volt.
A Napnak azonban kétségkívül komoly hatása van az időjárási rendszerekre, és sok jel azt mutatja, hogy az európai időjárás különösen erősen függ a naptevékenységtől. E hatás természetének komoly bizonyítékát publikálta két éve a portugál David Barrio pedro, aki munkatársaival úgynevezett blokkoló eseményeket vizsgált a közepes szélességek futóáramaiban az 1955 és 1999 közötti időszakra. A futóáramlások az Atlanti-óceán felől hatolnak be Észak- és Nyugat-Európa fölé. Blokkolásuk akkor történik meg, amikor a jetek mozgása úgy változik meg, hogy visszakanyarodnak, leállítják a nyugati szeleket, és lehetővé teszik, hogy a hideg északkeleti légáramlatok behatoljanak.
Barriopedro azt találta, hogy amikor a naptevékenység csekély, a blokkolási események kelet felé mozdulnak el, Európa felé, az Atlanti-óceán fölött, és utat nyitnak a hideg szibériai szeleknek.
Kérdés, hogyan változtathatja meg a naptevékenység aktivitása a futóáramlásokat. Ehhez a sztratoszférát kell vizsgálni, mely nagyjából a 10 és 50 km közötti magasságtartományban van a felszín felett. – Az ottani légmozgásokat és a hőmérsékletet egyértelműen a naptevékenység befolyásolja – mondja Lockwood. A Nap által kibocsátott UV-sugárzás lökést ad az ózonképződésnek a sztratoszférában, mely viszont több UV-sugárzást nyel el, és felmelegszik. Az, hogy mindez hogyan hat az alsóbb légköri rétegekre, még vitatott. A sztratoszféra fi zikájáról elég kevés az ismeret, de az ismert, hogy a sztratoszférában zajló légköri jelenségek kapcsolatban állnak az alatta levő troposzférával, ahol az időjárás mind annyiunk által tapasztalt alapvető eseményei zajlanak. Amerikai kutatók kimutatták, hogy a troposzférában felfelé áramló levegő képes megváltoztatni a sztratoszféra légmozgásainak menetét. Ezek a változások viszont visszahatnak a troposzférára, és befolyásolják a felszínhez közeli időjárást.
Ha a kutatók be tudják bizonyítani, hogy a Nap változásokat indíthat el a troposzférában a sztratoszférán keresztül, ez megoldhatja az éghajlatkutatás egyik nagy rejtélyét, azt, hogy miért csak Európában következett be a kis jégkorszak, és miért hagyta szinte érintetlenül a Föld többi részét. Lockwood szerint a Nap hatásai a sztratoszférára nem globálisak, s bár a további kutatások másutt is kimutathatnak rendellenességeket, jelenleg nagyjából annyit tudnak, hogy az európai időjárásra gyakorolt hatásuk valamilyen okból erősebb. Ez az ok pedig az lehet, hogy olyan szélességen terül el kontinensünk, ahol a futóáramlások mozgása összezavarodhat.
Bár a napfolttevékenység fokozatosan helyreáll, a csillagászok néhány éven belül nem várnak erősebb Nap-aktivitást. Ha Lockwood feltevése helyes, akkor Európa északi és nyugati részén a következő években is kemény telekre lehet számítani. Németh Géza
