2010. június 9. - „Magyarországon amióta csak léteznek meteorológiai
mérések, még nem hullott olyan rövid idő alatt akkora mennyiségű
csapadék, mint májusban. Az elmúlt hetek tragikus eseményei megmutatták,
mennyire ki vagyunk szolgáltatna környezetünknek, és hogy mennyire
sérülékeny a társadalmunk." (Greenpeace. hu, június 8.) Hidasnémetiben úgy egy hónappal ezelőtt szóban leírtak nekünk egy házat. Egészen pontosan annak pincéjét, amelyet valamikor az 1800-as évek elején mélyítettek a domboldal anya-földjébe - s egészen a tragikus májusi esők feltűnéséig soha nem vendégeskedett benne a víz. Száraz volt, mint a sivatag - mesélte tulajdonosa, ám akkor alig fél nap leforgása alatt annyi csapadék gyűlt össze benne, hogy a küszöbön át ömlött ki a szabadba a szennyes lé. Ilyesmiről pedig - bizonygatta á gáton ügyeletet ellátó férfi -még az öregapám öregapja sem regélt. Májusban szinte naponta értesültünk a „valaha mért legnagyobb vízszintet" hol három, hol nyolcvan centiméterrel túllépő árhullámok érkezéséről. Volt olyan település, ahol fizikai képtelenség lett a védekezés, mert legalább másfélszer akkora töltés kellett volna, mint ami rendelkezésre áll. Az égi csatornák túlzott mértékű megnyílásának miértjét természetesen sokan és sokféleképp magyarázzák - abban azonban szinte mindenki egyetért, hogy az emberi tevékenység vastagon okolható a tragédiákért.
Ezek egyike a különösen Nógrádban és Borsodban tapasztalható, már-már nagyipari méreteket öltő falopás. A csupasz hegyoldalak szemernyi vizet sem képesek megtartani, róluk a csapadék (a termőföldet is elragadva) azonnal a mélyebben fekvő részekre ömlik, és rombol. Remélem, az új kormány vészesen fogyó rengetegeinkben is rendet óhajt, s világgá kergeti a fában utazó megélhetési tolvajokat. Ha kell, a rendőrség fegyvereivel, gumibotjaival. Mert ha ezt elmulasztja, nem lesz az a magas gát, amelyik megvédi az országot a víztől. LÁZIN MIKLÓS ANDRÁS újságíró
